ragasztoszalag

Párkapcsolat és ragasztószalag

Egy vidéki piarista gimnázium tanulói és az osztályfőnök “Az érték a mérték” névvel szubjektív blogot indítottak: megvizsgálnak egy témát több szemszögből . Íme egy kedvcsináló részlet a párkapcsolatokról című írásból.

“Ha a felnőtt emberek nem kötelezik el magukat házasságra, nem biztos, hogy később a társuk nem hagyja ott őket egy fiatalabb, egészségesebb partner miatt. De az is majdnem biztos, hogy társuk szülei sem remélhetnek segítséget az ilyen embertől, amikor arra szorulnának.

Nemrég a tv-ben egy szerzetes a házasságot a szerzetessé válás folyamatához hasonlította. Szerzetesnek sem lehet csak 8 órában, munkaidőben lenni. Nem lehet reggel 8-kor bevonulni, és délután 4-kor letenni a „munkát”, és hazamenni, aztán délután meg éjjel magánemberként élni.

A szerzetes, amikor elhatározza, hogy ő szerzetes lesz, akkor elkötelezi egy életre magát Istennek. Nem tud utána már ki- és besétálni onnan kedve szerint.”

Ilyen az a párkapcsolat is, amelyikből igény szerint bármikor ki lehet lépni, amelyikből hiányzik a felelősségtudat, az elköteleződés.

Fontosnak tartom, hogy a fiatalok ennek tudatában válasszanak társat maguknak. Örülök, hogy a szüleimmel ezeket a kérdéseket meg tudjuk beszélni. Remélem, hogy majd, ha eljön az ideje, eszembe fog jutni mindez.

Ahogyan az ember a barátait megválasztja, úgy a szerelmére is érdemes odafigyelni, hogy ne csupán érzelmek alapján döntsön, hanem az értelmével is gondolja át, hogy le tudna-e élni vele egy életet.

Ha egy fiú vagy egy lány tiszteletlen a szüleivel, testvéreivel, barátaival vagy akár idegenekkel szemben, ne reménykedjünk, hogy hosszú távon velünk másmilyen lesz.

Ha valaki lusta, ápolatlan, nem igazán segítőkész, abból is láthatjuk, hogy nem ő az igazi választott. Gondolom, az ilyen ember nem lesz hirtelen a kedvemért ápolt, szorgalmas, segítőkész. Legfeljebb addig, amíg nem mélyül el a kapcsolatunk.

Abból a fiúból vagy lányból, aki italozik, cigizik, szereti a bulikat, nem biztos, hogy ideális anyuka vagy apuka válik majd.

Tudom, nagyon nehéz mindezeket figyelembe venni akkor, amikor az ember szerelmes, és mindent elborít a rózsaszín köd, de érdemes megfontolni, ha boldog, kiegyensúlyozott házasságban szeretnék élni.

A szexualitás is Isten ajándéka. Nem véletlen tehát, hogy tisztaságra, megfontoltságra int Isten bennünket ezen a téren is. És ezt saját érdekünkben teszi.

A Bibliában az van leírva, hogy miután az ember összeházasodik, elkötelezi magát egy életre, „lesznek ketten egy test”.  Ez olyan, mint amikor van két könyvünk, aztán bekenjük őket jó erősen ragasztóval, és összeragasztjuk a két könyv fedőlapját. Aztán, ha megpróbáljuk szétválasztani a jól összeragadt könyveket, amelyek „egyek lettek” a ragasztás során, bizony mindkét könyv borítója sérül. Nem is kicsit. Már soha többé nem lesz belőlük olyan szép ép könyv, mint a ragasztás előtt. Értéktelenné válnak…

Nemrég egy előadást hallgattam ezzel kapcsolatban. Az előadó érdekesen szemléltette, hogy milyen az, amikor az embernek több partnere volt elkötelezettség nélkül.

Vett egy erős ragasztószalagot, amivel összeragasztotta egy fiúnak és egy lánynak a kezét, ezzel szimbolizálva az együvé tartozást, azt, hogy egy testté lettek. Nem is volt gond addig vele, amíg az egyik fél nem döntött úgy, hogy egy harmadik fél kedvéért elhagyja az eddigi társát.

Ekkor hirtelen mozdulattal letépte a ragasztószalagot a kezükről, ami látható és érezhető sérüléseket okozott mindkettejüknek. Letépte az összes szőrt azon a területen, bőrirritációt okozott, bepirosodott és iszonyúan fájt, csípett a helye.

Aztán a régi ragasztószalagot (a vonzalmat és ragaszkodást) felragasztotta az új választott és a hűtlen fél kezére. Jó is lett volna, de a ragasztószalag a ráragadt „szennyeződések” miatt sajnos már nem tudott tökéletesen megragadni. Rajta volt az előző kapcsolat lenyomata.

Abban az esetben, ha ez többször is megismétlődik, egy idő után a ragasztószalag már egyáltalán nem tapad. Minden kapcsolatban otthagyott kicsit ebből a tulajdonságából, illetve minden eddigi kapcsolatból maradtak szennyeződések rajta, amelyek végül megfosztották a szalagot az eredeti rendeltetésétől.

Nagyon tetszett nekem ez az egyszerű, de annál szemléletesebb példa. Rájöttem, hogy a mai világban ezért boldogtalanok az emberek, ezért nem találják meg azt a társat maguknak, akire igazán szükségük lenne, mert szétaprózzák az érzelmeiket. Többnyire csak az érzékeiknek élnek, nem törődve azzal, ami igazán boldoggá tenné őket.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. február 4.