Amiről nehéz beszélni, arról fontos beszélni. Amit nem lehet megfogalmazni, azt létszükséglet megfogalmazni.

A belső űr, a belső vágy … mindnyájunk sajátsága. Ott tátong bennünk, s mi néha mindenfélével betömködjük, máskor pedig szélsőségesen kifeszítjük határait, úgy, hogy majdnem belepusztulunk önmagunk éheztetésébe. Kiüresítünk, kiszelektálunk, lefogyasztunk, kidobálunk, aztán hagyjuk, a seb levegőzzön, mérgesedjen, vérezzen, nem ápoljuk, nem kötözzük be.

Intimitás. Legbelül van ez az űr, legbelül kell hát megtalálni azt, ami beleillik. Mi van legbelül? Egyéni intimitásom. Én magam. De mivel magamat nem tudom kifordítani és átnyomkodni ebbe az űrbe, valaki más kell, aki betölti. Ki hatolhat be oda egészen? Bárki, akit beengedek. S kinek érdemes behatolnia? Nem sokaknak. Egyetlennek. Olyannak, akiben egészen megbízom. Olyannak, aki egészen betölt, mert a mozaikdarabok csak tovább vágnák a sebet. EGY kell. Aki tökéletesen tud illeszkedni, aki nem akar elvágni, beszűkíteni, kitágítani, egy kell, aki elfogad. Ő az, jól sejted. A Végtelenség. A Végtelen az, aki alkalmazkodik hozzám? Igen, Ő az egyetlen, aki képes végtelen voltában pontosan megismerni, kiismerni engem úgy, hogy egészen precízen tudja, mivel nem vág el, mivel nem bánt, nem sért fel.

Ha megvan, ha meg tudtam engedni, hogy betöltsön, nem vágyom tehát semmi másra többé? Elhajlásaim mindig vannak. Sajnos. Ezért Ő, mivel pontosan tudja, mivel lehet betölteni ürességemet, kis engedményt tesz. Ez a kis engedmény a Másik. Akit beengedhetek. Hogy ha süket és vak is volnék sok pillanatomban, és a Végtelent nem venném észre, ott legyen Valaki, aki kézzel fogható, aki felé léphetek, aki léphet felém. Megengedi ez a kegyes Végtelen. Ajándékba adja, ha vágyom rá és nem félek megkeresni és megtalálni, ha nem félek, hogy engem is megtalál ez a Másik. Mert benne is ugyanúgy van egy ember számára kiismerhetetlen űr. S neki is engedményt adott az a Nagy Végtelen. Így haladunk hát egymás felé, s kis, finom lépésekkel egyre közeledünk egymás belsejéhez. Oda, ahol annyi minden járt már, amivel megpróbáltam betömni azt az űrt. De mivel nem csak egy lyuk, nem csak egy szakadék, hanem konkrét űr, sosem sikerült, mindent elnyelt, s mégis éhes maradt.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. december 2.