Mindig házasságra és családra vágytunk, ám Isten késlekedik. Így aztán próbáljuk megtalálni a hosszúra nyúló egyedüllét értelmét, és kialakítani a megfelelő életformát az iskola befejezése és a boldogító igen közötti időszakban. Mindez elbizonytalanít, elkeserít, néha pedig egyszerűen csak nagyon fáj. Mit tegyen egy rendes katolikus fiú vagy lány, ha egyedül van? Adja fel az elveit, és éljen úgy, mint mindenki más?

Adja fel szíve vágyait? Netán vegyen macskákat? Nem, nem.

Inkább fontolja meg a következő baráti tanácsokat:

1. Ne feledd: nem miattad van!

Jó, talán igen. Talán van valami a lelked mélyén, amitől nem tudod felismerni, kinek szán téged a Jóisten, vagy esetleg nem tudsz rá igent mondani. De nagy valószínűséggel ugyanazért vagy még mindig egyedül, mint a legtöbben. Mert katolikusok vagyunk, a világ pedig nem az.

A szexuális forradalom, a válások, az abortusz, a fogamzásgátlás, a pornográfia, az együttélés, sőt a sokszoros párkapcsolatok számtalan lehetséges társat megsebeztek. Ők gyógyulásra szorulnak. Mások olyat akarnak és várnak tőlünk, amit nem adhatunk és nem is szabad megadnunk nekik. Kevesen vannak, akik közül házastársat választhatunk, s ezért sokan tovább – talán jóval tovább – élünk egyedül, mint szeretnénk.

Növelhetnéd a szóba jövő jelöltek számát, ha hátat fordítanál Istennek, és megalkudnál olyan dolgokban, amikről tudod, hogy igazak. Ha ezt nem teszed, az nem azt mutatja, hogy valami nincs rendben veled. Hanem azt, hogy valami rendben van.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2024. február 8.