“persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy te értéktelen vagy, meddő föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár elmerülnöd önmagadban, úgysem találsz ott semmit.

…
Azt mondja, hogy szórakozz, légy vidám, élj a mának, neked úgyse ad senki semmit ingyen. Ne hidd el neki, hazudik: Te Isten gyermeke vagy
…
Tedd fel a kérdést: “valóban ajándék vagyok a másik számára, Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt? Egy kedves ölelés? Áldás? Gyógyír a másik sebére?”

Egészen biztos, hogy Isten senkit sem azért teremtett, hogy átok, nehézség, vagy keserves botrány legyen ezen a földön. Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk, nemzetünk, egyházunk számára az Ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk. Add át ajándékaidat, s így a világot továbbteremtő Isten társa leszel!”

(Böjte Csaba: Ablak a végtelenbe. Helikon, Budapest, 2009)

Létrehozva 2011. november 11.