Ez a betegség sohasem ér véget

Levél, melyet egy atya lelki leányának írt annak hosszú betegsége idején

„Drága, beteg leányom! Milyen elkeseredést okozott ismét orvosi vizsgálatod eredménye. Nem látjuk a végét ennek a betegségnek. Tudom, hogy ez miként hat reád, milyen szomorúságot okoz neked. Úgy tűnik, mintha türelmed fonala elszakadna. Mégsem szakad el, mert a mi Urunk Jézushoz kapcsolódik.

Ő mindig türelmes volt, és megadja neked a türelem ajándékát a saját szívéből. Igen, az Úr sohasem ad semmi mást, csak áldásokat, még akkor is, ha ez másként látszik. Egy ilyen hosszú betegség igazán nem tűnik jónak, de hiszem, hogy mégis nagyon sok áldásért magasztalhatjuk Őt.

Tudjuk, hogy jót hozott neked, mert veled szenved és él át mindent.

Mindenekelőtt – mivel betegséged olyan súlyos volt, és a halál szélére sodort – ez nagy áldással járt együtt. Felismerted számos bűnödet, amelyekről különben nem volt tudomásod. Emlékszel rá? A frissen nyert bűnbocsánat olyan nagy örömet szerezett neked, hogy betegséged ellenére ragyogó arccal tudtál ágyadban feküdni. És ismételten ezt kiáltottad: „Még nem voltam ilyen boldog!”

Aztán elvittek a kórházba és betegséged súlyosbodott. Mások segítségére szorultál még a legkisebb dolgokban is. Ez megalázott téged és segített abban, hogy elveszíts valamit a büszkeségedből és fontosságérzetedből. Egy kicsit alázatosabbá és hálásabbá tett minden segítségért, szeretetért az ápolók és az orvosok törődéseiért. Ebben az időben elszigetelten éltél, és gyakorlatilag senki sem látogathatott. Meg kellett elégedned azzal, hogy egyedül Jézus van veled.

Vele sokkal többet beszéltél, mert nem beszélgethettél másokkal. Azt mondtad nekem akkor, hogy közelebb, egyre közelebb kerültél Hozzá, és Vele bensőségesebb szeretetkapcsolatba jutottál. Most e hosszú időszak alatt próba alá került a türelmed, mert állapotod nem javul. Jóllehet kezdetben nem sikerült a szenvedésben türelmesnek lenned, Isten ismételt figyelmeztetése után megtanultad kimondani: „Igen, Atyám!”, és így imádkoztál: „Akaratod a legjobb.” Emlékszel-e arra, amit mondtam, hogy ez legyen a válaszod, ha a vizsgálat eredménye kiábrándítónak bizonyul? Az Atya az Ő szeretetéből sokat adott neked e betegség által. Megtanultad kimondani: „Igen, Atyám!”, és megtanultad az alázatot és türelmet.

Drága leányom! Vajon az Atya nem adott neked áldásokat e betegség által? Meggazdagított a bűnbocsánattal, az igazság gyümölcseivel, az Ő szeretetével, a Vele való beszélgetés boldog óráival.”

Istennek legyen hála!

(forrás: Irgalmasok újság, 2012. december)

Létrehozva 2012. november 22.