„Az én időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!” Zsolt 31, 15
Egyszerre szeretem és gyűlölöm a szociális médiát: Facebook, Twitter, Pinterest és társait. Szeretem, mert kapcsolatban tart a családtagjaimmal, a barátaimmal. Megleshetem…khm, lépést tarthatok a gyermekeimmel, felrakhatok egy imakérést, ha valami baj történik. Imádom felfedezni régen látott osztálytársaimat, ismerőseimet.

De gyűlölöm, ahogy – ha nem állítok korlátokat – óriási fekete lyukként szívja magába az időmet, az energiámat, elvonva figyelmemet a fontosabb dolgokról.
Úgy próbálok rendet teremteni, hogy megkérdezem magamtól: munkaeszköz, játék vagy felszínes időtöltés az internet?
Az internet általában véve csodálatos munkaeszköz. A szociális médiát jó, Istennek tetsző célra is használhatjuk – amikor megszervezzük a komatálat, egy szegény család megsegítését, vagy részt veszünk egy online bibliatanfolyamon. De használhatjuk rosszra is – kibererőszakra, házasságszédelgésre, mások bemocskolására.
Lehet játék is.
Semmi gond a játékokkal. Szükségünk van kikapcsolódásra, felüdülésre. Nagyszerű dolog online játszani másokkal, ha kedveljük az ilyesmit. A gondok akkor kezdődnek, ha felszínes időtöltéssé válik az internet: megakasztja gondolatmenetünket, elvon a fontosabb tennivalóktól, kötelességeinktől.
A céltalan navigálás, az ide-oda kapkodás észrevétlenül elrabolja az időnket, kiszívja energiánkat, elfordít szeretteinktől. Azt a hamis érzetet kelti, hogy foglalkozunk valamivel. Pedig igazából semmit sem csinálunk. Mikor erre rájövünk, idegesek leszünk, bosszankodunk, megint elcsábultunk, bűntudatot érzünk az elvesztegetett idő miatt.
Mai igénkben a zsoltáros Isten kezébe helyezi idejét, s kéri az Urat, szabadítsa meg ellenségeitől. Ő valóságos ellenségekről beszél, akik ártani akarnak neki, de mi gondolhatunk munkaeszközünkre, játékainkra, haszontalan időtöltésünkre is, mert ezek is tudnak ártani.
Megesett, hogy az internet elvette az időmet a családomtól, a háztartásbeli kötelességeimtől. Nagyon szenvedtem miatta, vesztesnek, legyőzöttnek éreztem magam.
Talán veled is megtörtént már. Gyere, imádságos lélekkel, lelkiismeretesen vizsgáljuk meg eredeti kérdésünket, és válaszoljunk rá: „Mi számunkra az internet: munkaeszköz, játék, vagy időtöltés?” Állítsunk fel ésszerű, egészséges korlátokat, s akkor felülkerekedhetünk a győzni akaró ellenségen, megússzuk a bűntudatot és idegeskedést. Felszabadul az időnk valóban fontos kapcsolatainkra, s olyan feladatokra, amiket Isten szánt nekünk. Életünk értelmesebbé válik, csökken a felszínessége.

Uram, taníts meg bölcsen beosztani az időmet. Olyan életet szeretnék élni, ami méltó Hozzád, ami nem puszta időtöltés. Országod szorgalmas, hatékony munkása akarok lenni. Jézus nevében, Ámen.

Létrehozva 2012. október 21.