Nem hirdetem magamról, hogy tárgyként lehet bánni velem
Manka blogjáról már többször idéztem – üdítő írásra bukkantam ismét, ezúttal a keresztény öltözködés témájában.
A keresztény lány, nő sosem szemlélheti önmagát tárgyként, különösen nem szexuális tárgyként. A tisztaság megőrzéséért nagyon is felelős egy nő a kapcsolatban. Az emberi méltóság, amelyet Istentől kapott, s amelyről már előző bejegyzésemben szóltam, meg kell hogy jelenjen az öltözködésében is. Az emberi méltóságnak lényege, hogy tiszteletet ébresszen a másik emberben – emberségünkben egyformák vagyunk Isten előtt. De az utcanőket nem szokás tisztelni. Így ez is amolyan ár ellen való úszás, ami amúgy is jellemző keresztény létünkre.
Persze, szeretnénk, ha szívünk választottja vonzónak látna minket, de tisztelné a személyiségünket is, és nem csak “arra” tudna gondolni a társaságunkban. Ám ezt sokszor mi magunk tesszük lehetetlenné, amikor úgy öltözünk, hogy szerelmünk képtelen a szemünkbe nézni, annyira elvakítja a dekoltázsunk.
Az írás itt olvasható.
Létrehozva 2012. október 7.