Elio A. Gallego García a Mandinernek

Ma sokan hivatkoznak az európai értékekre és erényekre, de mintha ezeknek az erényeknek a tartalma megmagyarázatlan maradna. Mit értünk ezek alatt pontosan?

Először is, én inkább az erényekről beszélek, mint az értékekről, mert ez a hagyományos út. Az értékeknek mindig van egy elkerülhetetlenül szubjektív és absztrakt tónusa. Az erények kifejezés ezzel szemben mindig az emberek konkrét és objektív tulajdonságaira utal. Már az első kérdésben is az erények hagyományát említettük, mint a valódi európai szabadság hagyományának egyik szükséges elemét. És itt ismét Platónra hivatkozom elsődlegesen.

Ő az, aki megfogalmazta a három fő erényt: az óvatosság, a bátorság és a mértékletesség rendező igazságosságának gondolatát. Az igazságosság tehát minden politikai rend vezérlő és strukturáló elve. De az igazságosságnak ezzel a gondolatával együtt, amelyet úgy értelmezünk, hogy mindenkinek megadja, ami jár, szükségszerűen kiegészül az irgalmasság valóban keresztény erényével, amely arról szól, hogy a magunkéból is adjunk, mert, ahogy Pál apostol mondja: „Mi van nektek, amit nem kaptatok?”

Az igazságosság és az irgalom tehát civilizációnk legfőbb erényei,

mert ahogyan Aquinói Tamás rámutat: „az igazságosság irgalom nélkül kegyetlenség, az irgalom igazságosság nélkül pedig felbomlás”.

Úgy gondolja, hogy elutasítjuk ezt a hagyományt?

Természetesen (nevet).

Miért gondolja ezt?

Ha az abortuszra, a válásra, a férfi és nő közötti bármilyen különbségtétel eltörlésére vonatkozó jelenlegi jogi szabályozásokra gondolunk, könnyen beláthatjuk, hogy ezek nem csak egész hagyományunkkal ellentétesek, hanem pontról pontra ellentmondanak a Teremtés könyvének, ahol arról van szó, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, hogy egy testté legyenek és benépesítsék a földet.

Röviden, ez az ideológia úgy működik, mint egy fejjel lefelé fordított, egy kifordított vallás.

Mi áll az események hátterében? 

Véleményem szerint egyértelmű, hogy létezik egy ideológiai „menetrend”, amely a népek vallási hagyományainak egy helyettesítő ideológiával való felváltásából áll, egy olyan ideológiával, amelyet egy szellemi kisebbség, mégpedig egy nagyon erős kisebbség hozott létre, amely átvette az irányítást a tömegmédia felett, hogy megpróbáljon egy olyan világrendet létrehozni, amely a saját maga számára megfelelő.

Ön könyvet írt a spanyolországi családjogi változásokról. Visszafordítható-e a lezajlott folyamat?

A spanyolországi és általában az európai családjog mutációját a házasság római jogban használt meghatározásával magyarázhatjuk. A római jog szerint „a férfi és a nő életre szóló egyesülése, az emberi és az isteni törvény közlése”. Először azzal kezdődött, hogy elvetette az „isteni” elemet, és csak mint tisztán „emberi” valóságot hagyta meg, azaz szekularizálta, majd eltekintett az élethosszig tartó szövetségtől, bevezetve és egyre inkább megkönnyítve a válást, végül pedig sok országban, mint például az én hazámban, megszűnt a férfi és a nő szövetsége, az úgynevezett „homoszexuális” házassággal. A folyamat iránya egyértelmű, ahogy annak visszafordítása is: a házasság szent értelméhez való visszatérés, mint általában az emberi élet legalapvetőbb aspektusaihoz: a születéshez, a halálhoz és a nemzedékhez.

Miből gondolja, hogy ez egy hanyatló hatalom? Mintha a nyugati világban történtek az ellenkezőjét bizonyítanák. Úgy tűnik, egyre erősebbek.

Úgy gondolom, hogy a progesszív ideológia önmagában önpusztító, a halál és nem az élet hordozója.

Ez egy parazita ideológia,

egy olyan ideológia, amely egy idegen életből él, amely nem a sajátja, egy olyan életből, amelyet nem birtokol. Ez azt jelenti, hogy amikor a gazdatest meghal vagy rendkívül legyengül, a paraziták is elpusztulnak vele együtt. De mielőtt ez megtörténne, az élő szervezet, amely ezeket a parazitákat táplálja, megtanulhat védekezni ellenük, antitesteket létrehozni. És azt hiszem, ez történik Európában és általában a Nyugaton.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. március 20.