Magyarországon a népesség fogyása mellett az egyik legnagyobb problémát a középkorú férfiak ijesztően magas halálozási aránya jelenti. Dr. Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója évtizedek óta vizsgálja a magyar népesség életminőségét, a testi és lelki egészség összefüggéseit.

– A környező, volt szocialista országokban élők is hasonló társadalmi, gazdasági változásokon mentek keresztül, mint mi, mégis, itthon óriási a középkorú férfiak halálozási aránya. Miért alakult ez így?

 − Vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a korai elhalálozás hátterében a viszonylagos társadalmi, gazdasági lemaradottság érzése lehet, és ez a férfiak önértékelésében nagyon komoly stresszt okoz. A férfi nem tartja elég értékesnek magát, ha a családját nem tudja megfelelő színvonalon eltartani. Magyarországon különösen jellemző, hogy ha a nők rossznak tartják az anyagi helyzetüket, abba a férfiak halnak bele. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nők körében működik egy hatékony egészségvédő faktor, a pletyka, míg a férfiaknak megszűntek az ehhez hasonló fórumai.

A férfi felelősnek érzi magát a család jólétéért. Korábban az önértékelését az határozta meg, hogy jól focizott, meg tudta szerelni a vízcsapot, nem az, hogy mennyi pénzt visz haza, milyen autója van, mekkora a háza. Ha meg akarjuk védeni a férfiakat, a lánygyerekeknek, feleségeknek, anyáknak ne az legyen az elvárásuk, hogy anyagilag legyen sikeres egy férfi, ne mondogassák állandóan, hogy a bezzeg a szomszédoknak milyen jól megy, hanem más értékeket, a kedvességet, az ügyességet, a jó családi kapcsolatokat tartsák fontosnak. Erre is természetesen tanítani, nevelni kell a lányokat és fiúkat egyaránt. 

Nemrég Berlinben előadást tartottam a stressz és a nemi különbségek témakörében. Ilyen típusú vizsgálatokat nem végeztek még a világban, nálunk is az a tragikus helyzet kényszeríti ki, hogy a 45-64 éves férfiak halálozási száma nagyobb, mint az 1930-as években, miközben a 60-70-es években sokkal jobbak voltak a mutatók. Húsz éve kezdődött el ez a rosszabbodás, de érdekes módon, csak a férfiakat sújtja, miközben ugyanolyan körülmények között élünk, sőt, a nők sokszor még többet is dolgoznak. Valami olyan krónikus stresszforrás van a férfiak életében, amitől nagyon korán meghalnak, szinte csak minden második férfi éli meg a 65. évét. Az alacsony iskolázottságúaknál ennél sokkal rosszabbak az arányok, a magasabb végzettségűek kicsit védettebbek, illetve a magányos középkorúak halálozása nagyobb mértékű, mint a családosoké.

– Anyaszerep − apaszerep: kinek mi a dolga? Néhány évtized alatt jelentősen megváltoztak a családon belüli szerepek. Felcserélhetőek-e a férfi és női szerepek?

– Az édesanyáknak meghatározóan fontos szerepük van az első életévekben. Kísérletek bizonyítják, hogy a gondoskodó anya utódai lelkileg és testileg is egészségesebbek, jobbak az életkilátásai, tehát nem szerepekről van szó, hanem arról, hogy egy édesanya gondoskodása a gyermek egész életére biztonságot, bizalmat ad, olyan agyfejlődési lehetőséget alapoz meg, ami nem helyettesíthető. Természetesen óriási feladatuk van az apáknak, de alapvető a harmonikus gyerek fejlődésben például a szoptatás, amit nem tudnak pótolni. Nagy szükség volna arra, hogy a fiatal férfiak át tudják érezni az apaságot, ami hagyományosan nem része a nevelésüknek, a velük szemben állított elvárásoknak. Sajnos az a szemlélet, hogy egy férfi akkor is erős, ha tud gyengéd lenni, még nem elterjedt.

Nemzetközi összehasonlító tanulmányok azt mutatták ki, hogy a magyar társadalom nagyon masculin, tehát a férfi és női szerepek nagyon elkülönülnek. Kora gyermekkortól más elvárásokat támasztanak a szülők a fiúkkal és a lányokkal szemben. A fiúktól elvárják, hogy kicsit harciasabbak legyenek, védjék meg magukat, a lányokat inkább a közösségi viselkedésre nevelik. Egyértelműen kimutatható, hogy a szülők és az óvónők másképpen viszonyulnak hozzájuk, ettől válnak mássá. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy fiúnak puskával kell játszani, de ha így nevelik, akkor ilyen irányban fog alakulni.

Óriási feladat ez a fiatal nőknek, nekik kell rávezetni, rászoktatni a párjukat erre az új magatartásra. A kisbaba fürdetését nyugodtan bízzák az apukára, ettől a testi kapcsolattól megerősödik majd szülői feladataiban. A nőkben természetesen, hormonálisan megvan ez a készség, a férfiakban nehezebben alakul ki, de a mi vizsgálataink azt mutatták ki, hogy a fiatal gyerekes apáknak jobb az életminőségük. Tehát a gyermeket vállaló férfi jobban érzi magát a bőrében, értékesebbnek tartja magát, egyszóval boldogabb. Ez nem állapotot jelent, hanem aktivitást, azt jelenti, hogy vannak hosszú távú céljai, alakítani tudja a környezetét, értelme van az életének. Ezt tudatosítani kell, meg kell erősíteni ebben.

Az interjú elolvasható itt.