Előszó
Kedves Olvasó!
Olyan könyvet tart a kezében, melynek címe talán rejtély Ön előtt. Alig van, aki tudja, mit jelent a „gender”, az Európai Unió nyomására a „gender mainstreaming” mégis a politika „vezérelve” és „mindent átfogó feladata” lett. A férfi és nő közti nemi megkülönböztetésre használt régi „sex” szót az ENSZ-ben és az Európai Unióban felváltotta a „gender” fogalma.

Ez a fogalom azt sugallja, hogy minden szexuális orientáció – heteroszexuális, meleg, leszbikus, biszexuális és transzszexuális – egyenértékű, és a társadalomnak ezt el kell fogadnia. Célja a „kényszer-heteroszexualitás” meghaladása és egy új ember megalkotása, akinek szabadságában áll szexuális azonosságát megválasztani és kiélni –biológiai nemétől függetlenül. A „gender mainstreaming”-nek való ellenszegülés diszkriminációnak minősül, és ezért diszkriminációellenes törvények segítségével büntetőjogilag üldözhető.

A gender-ideológia a nyilvánosság háta mögött férkőzött be az állami intézményekbe, az egyetemekre, az iskolákba, sőt az óvodákba is. A political correctness lényegi magjához tartozik ezen ideológia elsajátítása, vagy legalább elterjesztésének előmozdítása az elhallgatás segítségével. Az ellene szót emelőknek kirekesztéssel, munkahelyvesztéssel és – közéleti szerepüknek megfelelően – kemény támadásokkal kell számolniuk a média részéről. Rocco
Buttiglione kijelölt EU-biztos megbuktatásával 2004-ben az Európai Parlament példát statuált. Az ideológia képviselői miközben a szabadság, a tolerancia,
az antidiszkrimináció értékeivel operálnak, azon vannak, hogy eltöröljék a véleményszabadságot, kiiktassák a másként gondolkodókat, és programjukat totalitárius módon keresztülvigyék.

Az Európai Parlament B6-0025/2006 számú állásfoglalása, amelyet a függelékben közreadunk, kozmetikázatlan dokumentuma e totalitárius szellemnek. A keresztény társadalmi befolyás lehetősége egyre szűkül, veszélyben van a keresztény értékek továbbadása a következő nemzedéknek, mivel az állam és a média egyre jobban hatalmába keríti a gyermekeket és az ifjúságot, a szülők nevelési feladatát pedig kiüresíti.

A kereszténység elleni harc a tulajdonképpeni cél, mert a keresztények hisznek abban, hogy Isten az embert „saját képmására, férfinak és nőnek” (vö. Ter 1,27) teremtette, önmaga szerető odaajándékozására és termékenységre hívta meg, és arra tette képessé.

E kis könyv három fejezetében arról olvashatnak, hogy mennyire előrehaladott már ez a folyamat, és milyen beláthatatlan következményei vannak. Az első rész: A relativizmus diktatúrája, megkísérli bemutatni a keresztény kultúra összeomlásának okait. Ha egy kultúra arra a megállapításra jut, hogy nem lehetséges a jót és az igazságot megismerni, melyhez tagjai cselekvésüket szabhatnák,
akkor tagjai végső soron arról sem alkothatnak ítéletet, hogy mi szolgálja a közjót, és mi károsítja azt.

A kultúra hanyatlása, amelynek tanúi vagyunk, elkerülhetetlen. E folyamat középpontjában a szexuális normák feloldódása áll. J. D. Unwin, angol antropológus Sex and Culture című nagy tanulmányában megállapította: minél nagyobb a szexuális korlátozás, annál magasabb a kulturális színvonal; és
megfordítva: minél kisebb fokú az első, annál alacsonyabb színvonalú a második. Tanúi vagyunk e törvényszerűség újbóli megerősítésének.

A gender forradalma – akcióban a relativizmus című fejezet bemutatja, hogy a szexuális forradalom a család, a jövő alapjait ingatja meg. A harmadik fejezet, A szeretet kitörése – szexuális ellenforradalomra van szükségünk, brosúraként már 2005-ben megjelent. Néhány átfedés ellenére ezt is felvettük, mert bemutatja a ’68-as nemzedék által meghirdetett szexuális forradalom összefüggéseit egészen napjainkig.

Gondoljuk meg, mibe kerül nekünk az, hogy a szexualitást megfosztották tulajdonképpeni értelmétől, a férfi és nő szerető egyesülésétől és az élet továbbadásától: családok összeomlása, magzatelhajtás, az ifjúság egy részének elzüllése, AIDS, demográfiai fordulat. Igazán megmutathatnák a genderforradalom ügynökei, hogy miféle társadalmi jó származik abból (különösen a fiatal nemzedék számára), ha az ösztönkielégítés minden korlátját átszakítják.

1968-ban VI. Pál a Humanae Vitae kezdetű prófétai dokumentummal megpróbált felvilágosítással szolgálni a helyes születésszabályozásról. Az emberek
nem akarták meghallgatni. (Lásd a Königsteini Nyilatkozattal kapcsolatos kérelmet a függelékben.) II. János Pál kidolgozta a test teológiáját, hogy megmutassa: Isten az embert – látszólag szigorú törvényei által – a szeretet magasztos útjára hívja. XVI. Benedek első enciklikájában (Deus caritas est) emlékeztet minket arra, hogy Isten a szeretet, és hogy az erósznak agapévá kell érlelődnie, hogy a szeretet utáni vágyunk beteljesüljön. Korunk kegyelme,
hogy a férfi és nő közötti szeretet útja jobban meg van világítva, mint ezelőtt bármikor.

A könyv elolvasható itt.

Beszélgetés Gabriele Kubyval – interjú itt.

Létrehozva 2022. augusztus 5.