Rüdiger Dahlke: A MANDALÁK VILÁGA – Egzotikus kalandozás a mandalák segítségével a világban és önmagunkban – könyve így kezdődik:

“A mandalák világa az a könyv, amit kifesthet, ami mellett ellazulhat, meditálhat. A mandala kört jelent. Minden körnek van középpontja – és ennek elérése a cél. Ez a könyv – egy “csináld magad!” – kifestőkönyv. A szerző a különböző mandalaformákkal ad keretet, és arra buzdít, hogy használjuk fel saját belső mintáink felfedezésére a mandalák világát, foglalkozzunk velük, formáljuk őket.

Ugyanakkor egy különleges utazásra is hív, végigkísérve az olvasót a nyugati katedrálisok világától – a keleti templomokon át – egészen az indiai rítusokig. E könyv segítségével “megélheti” önmagát, átélheti belső világának titkait.”

Forrás (Itt a teljes könyv olvasható, ha valaki ebben a témában kutakodna.)

Hogy mit jelent mandalák segítségével gyógyítani? Csak két példa a mandala.lap.hu tematikus linkajánlásából:

http://www.coloringtherapy.com/

Ezekbe beleolvasva számomra egyértelműen a mandalák rajzolgatása és nézése egy – leggyakrabban keleti vallásokhoz kötődő – meditációs forma, illetve a tudatállapot befolyásolása. Ennek központi fogalma a SID (Suspended Inner Dialogue; Felfüggesztett Belső Párbeszéd), amiről azt írják, hogy “a meditative or trance-like state”, vagyis egy meditatív vagy transz jellegű állapot”.

Vajon Szent Ignác ilyen eszközökkel képzelte el a meditációt?

Még mindig foglalkoztat ez a mandala dolog, ezért adok közre egy írást (csak tájékoztató jelleggel, nem reklám céllal), hogy világos legyen a mandalák valódi szellemi kötödése, tartalma. Észrevettem, hogy megpróbálják kiterjeszteni a mandalák értelmezését szinte minden geometrikus alakzatra, pl. egy gótikus templomablak, vagy egy hókristály is lehet “mandala”, azt üzenve, hogy a mandalák nem egy valláshoz kötődnek és “természetesen” részei az életünknek, hisz a természet is produkál ilyent.

A “mandala” szó a szanszkritból ered, tehát keleti eredetű (ha az ember eltekint attól, hogy a brahmanista hagyomány esetleg druida /Ram/ eredetre vezethető vissza). A legtöbb ember tudatában a mandalák a mai napig szorosan a Kelethez kapcsolódik. Ez viszont nem jelent kizárólagosságot, ahogy a gótika rózsaablakai tanúsítják, tehát nem kéne azt kizárólag kelet sajátjának tekinteni, hiszen a mandalák minden kultúra eredeténél, minden ember gyökereiben ott vannak. A mienk. Ahogy Rüdiger Dahlke mondta: “A mandala mozgás, az élet kereke, az univerzum leképezése, mindig egy középpontból indul ki, kifelé törekszik, s a sokféleségből egyidejűleg halad egy Közép Pont felé. Ezt az alapmintát minden ember felismeri, mert magában hordja.

A szó jelentése kör, kapcsolat, közösség, az őt készítő nő vagy férfi szimbóluma a világban. A tibeti mandala a kozmosz és az ember jelképköre, az elmélyülés eszköze, a világ rendjének és törvényszerűségeinek a kifejezője. A meditáló számára egyfelől az éberség, másfelől az áhítat és az odaadás védőköre. A MANDALA JELKÉPEZI AZT, HOGY AZ ÁLDOZATTEVŐ SZIMBÓLIKUSAN FELAJÁNLJA SAJÁT MAGÁT ÉS A VILÁGOT A RAJTA LEVŐ LÉNYEKKEL EGYÜTT AZ ADOTT ISTENSÉGNEK, AKI NEM MÁS, MINT BUDDHA EGY ASPEKTUSA. Ha egy mandalát feláldozunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy annak igazi lényegét egyáltalán nem lehet elpusztítani. Mi csupán a materializált – és ezáltal megmerevített – formájától tudjuk megszabadítani és visszajuttatni oda, ahonnan jött. Ugyanezt a gondolatmenetet követik a navajo indiánok, amikor homokmandaláikat a rituális szertartás után átengedik az enyészetnek. Az igazi forma, elképzeléseik szerint, már rég egyesült az illető emberrel, állattal vagy istennel.

Ugyanakkor nem kell minden mandalát fizikailag elpusztítani – jóllehet, egy mandalát visszaküldeni az egységbe szép rítus. Egyszer valamit, valóban méltatás nélkül, önmagának, hátsó gondolatok nélkül tenni…

Éppen ilyen szép lehet a kész mandalákat megtartani és azoknak örülni. Tibetben sem semmisítik meg a mandalákat, hanem megfelelő kultikus helyiségekbe viszik őket, ahol azok kegyeletteljes légkört árasztanak, és mint meditációs segédeszközök, összpontosítást szolgáló tárgyak szolgálnak tovább.

A BUDDHISTA GYAKORLÓ A MANDALA RÉVÉN LÉP BE AZ ADOTT ISTENSÉG (BUDDHA EGY ASPEKTUSA) VILÁGÁBA. A MANDALA ÉPPEN ÚGY, MINT A SÁMÁNFA EGY VILÁGMODELLT REJT MAGÁBAN. A MÁSIK FONTOS PÁRHUZAM, HOGY A SÁMÁN A VILÁGFÁN UTAZVA A VÉDŐSZELLEME EREJÉT HASZNÁLJA A FELADATA ELLÁTÁSÁBAN, UGYANÍGY A LÁMA A MANDALA RÉVÉN JIDAMJÁVAL (VÉDŐSZELLEMÉVEL) EGYESÜLVE, ANNAK SEGÍTSÉGÉT ALKALMAZZA A MEDITÁCIÓ SORÁN. A SZIBÉRIAI SAMANIZMUSBAN A SÁMÁN VÉDŐSZELLEME GYAKRAN A VILÁGFA TÖVÉBEN ÜL, AKÁRCSAK A BUDDHIZMUS JIDAMJA, AKI A MANDALA MÁGIKUS DIAGRAMJÁNAK A KÖZEPÉN FOGLAL HELYET. A SÁMÁN A VÉDŐSZELLEMÉVEL EGYESÜLVE CSAK ANNAK EREJE SEGÍTSÉGÉVEL KÉPES A NEHEZEBB FALADATAIT ELLÁTNI, MÍG A MEDITÁLÓ LÁMA A JIDÁMMAL EGYESÜLVE, ANNAK A TULAJDONSÁGAIT IGYEKSZIK MAGÁBAN MEGGYÖKERESÍTENI. Egyesek szerint egy adott kultúrában a világközpontok száma több is lehet, Tibetben ilyen jelölt helynek számít minden mandala és minden meditáló.

A mandala általában egy palotát ábrázol, melynek négy kapuja a Föld négy sarka felé néz. Általában két dimenzióban készül: papír, textília, homok, vagy legújabban komputer felhasználásával. A leghíresebb természetesen a homokból készült mandala mivel elkészítése különösen nagy figyelmet, türelmet és odafigyelést igényel, valamint a legkönnyebben megsemmisíthető. A homokból készült mandalát festett homokból készítik egy lapos asztalra vagy a földre “csipegetve” aprólékosan a homokszemeket. Nem csoda, hogy a mandala a meditáció legjobb eszköze: ilyen részletesség mellett csak révülni lehet. Egy homok-mandala elkészítése akár napokig is eltarthat. És rögtön elkészülte után megsemmisítésre kerül felszabadítva azt.

Azt hiszem, így még érthetőbb, hogy miért berzenkedem a “mandalás-jógás kereszténység” ellen.

(egy katolikus levelezőlistáról)

Létrehozva 2022. augusztus 22.