Ambivalens – így lehet összegezni rövid vizsgálódásunk eredményét. Az egyik pápa véleménye számít, a másiké nem, mert “csak aláírta” – sajnos mezei hívő számára nem adatott meg a lehetőség, hogy ellenőrizhessük: melyik állítás az igaz. A szerk.

Annak érdekében, hogy megtudjuk a Katolikus Egyház tényleges álláspontját a „Az ember-Isten költészetéről” (ismert más néven „Az evangélium, amire rámutatott”, a legújabb kiadásban), szükséges kezdeni Róma legmagasabb hatóságával, és haladni lefele a kisebb hatóságok felé. Így hatásköri sorrendben a következő módon haladunk.

1. A pápa
2. Hittani Kongregáció
3. Egyéb figyelemreméltó állítások (L’Osservatore Romano)

1. A pápa

A pápa a katolikus egyház legmagasabb hatósága, akinek egyetemes joghatósága Krisztus földi helytartójaként betöltött tisztségének köszönhető. „A római Pápának ugyanis hivatalából fakadóan — mert Krisztus helyettese és az egész Egyház pásztora — teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat.” (Katekizmus, 882). Mi több, joghatósága különösen alkalmas magánkinyilatkoztatás ügyekben, a „hit és erkölcs” ernyője alatt. Amint X Leó pápa kijelentette: „Amikor prófétai kinyilatkoztatásokról van szó, a pápa az egyetlen bíró!” Nincs olyan ember a földön, mint a pápa, akit mindenekfölött a Szentlélek véd. A püspökök, bíborosok és a Kúria hivatalai, függetlenül attól, hogy milyen joghatósággal bírnak, nem rendelkeznek a Királyság kulcsaival. Amikor a hitről és erkölcsről van szó, csak a pápát védi a Szentlélek a tanításbeli tévedésektől, a világ minden püspöke és bíborosa fölött együttesen(még egy ökumenikus tanács sem rendelkezhet fölötte, hacsak a pápa ezt el nem ismeri).

A katolikus egyház katekizmusa, 883
„A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápával, Péter utódával mint fejével együtt értjük.”

I. Vatikáni Zsinat, IV. Ülés, IV fej, IX. old.
„ „Aki azt mondja, hogy a római pápát csak a felügyelet és a hivatal elsősége illeti meg, nem pedig a teljes és legfelsőbb jurisdictio az egész Egyház felett, és pedig nemcsak a hit és erkölcs dolgaiban, hanem a fegyelem és a kormányzat minden egyes ügyében, bárhol a földön; vagy azt mondaná, hogy ő csak jelentékeny részét birtokolja ennek a hatalomnak, azonban nem a legfelső hatalomnak teljességét; vagy azt mondaná, hogy a hatalom az ő számára nem természetes és nem közvetlen és nem terjed ki minden egyes hívőre és keresztény közösségre, minden egyes és bármely rendű papra: az legyen kiközösítve az Egyházból!”

Vizsgáljuk meg kizárólag a pápák cselekedeteit ebben a kérdésben, a Hittani Kongregációon kívül.

[1948] XII. Piusz pápa: engedélyt adott „a mű kiadására jelenlegi formájában”. Ez messze a leghatározottabb és egyértelmű kijelentés, ami egy pápától származik ebben az ügyben. Ez a kijelentés valójában monumentális. Messze felülmúlja mindazt, amit az egyház alsóbb hivatalai mondtak az ügyben. Valójában még akkor is, ha a világ összes püspöke és papja egyhangúan elítélné is a költeményt, ez még mindig nem vethető össze a pápa egyetlen szavával. Ez mutatja, hogy milyen joghatósággal bír ez a nyilatkozat. És nem meglepő, hogy a kritikusok leginkább ezt támadják, és folyamatosan igyekeznek minimalizálni ennek hitelességét annak ellenére, hogy három egyházi tisztviselő tanúskodik mellette. Az Egyesült Államokban csak két tanú szükséges ahhoz, hogy valakit elítéljenek gyilkosság miatt. A kritikusok azonban ennél is nagyobb bizonyítékot követelnek, és elutasítják még a három tanút is. Mi akkor megkérdezhetjük, ha három szemtanú nem elegendő a kritikusok számára, akkor mennyi kell? Öt? Nyolc? Hány szemtanú kell ahhoz, hogy megnyugtassa a kritikusokat? Nyilvánvaló, hogy semennyi sem lenne elegendő.

[1959] XXIII. János pápa: Az iratot az indexre helyező rendelet elhagyja a pápa íróasztalát. Ez a cselekedet kétértelműbb, mint a korábban említett, három okból; 1) XXIII. János pápa soha nem olvassa el a iratot. Csak aláírta a rendeletet, melyet íróasztalára a Hittani Kongregáció helyezett; puszta formalitás, mérlegelt gondolkodás nélkül (miközben XII. Pius egy évet töltött az irat vizsgálatával), 2) ugyanaz a bíboros, aki felelős volt XXIII. János aláírásának megszerzéséért, szintén felelős Szent Fausztina nővér naplójának elítéléséért (az Indexben is szerepel) ), és Pio atya eltiltásáért. 3) Ahogyan az alábbiakban is szerepel, ez a fellépés azonnali választ váltott ki utódja, VI. Pál pápa által.

[1966] VI. Pál pápa: Néhány évvel az után, hogy az irat indexre került, VI. Pál megszünteti a tiltott művek listáját és eltörli a Kánon 1385-et (Ezen törvény minden magán kinyilatkoztatás esetében imprimatúra meglétét írja elő a megjelentetés előtt). [Lásd ennek értelmezését itt. A szerk.] Ez volt a jogi precedens, amit használtak a költemény betiltására, a L’Osservatore Romano levele szerint). Ez a cselekmény nagyon kényszerítő jellegű, különösen időzítése miatt. Vajon VI. Pál pápa azért szüntette meg az Indexet, mert szerepelt rajta az irat? Nem jelenthetjük ezt ki biztosan. Bármi legyen is az eset, nyilvánvaló volt, hogy az Index ezen a ponton teljes kudarc volt, ezért el kellett megszüntetni.

[1974] VI. Pál pápa: Miután elolvasta a iratot, és egy példányt felvett belőle milánói szemináriumi könyvtárába, köszönőlevelet írt az irat szerzőjének.

[1994] II. János Pál pápa: boldoggá avatja Maria Valtorta egyik támogatóját, a tiszteletreméltó Fr. Gabrielle Allegrát.

[—] XVI. Benedek pápa: folyamatban …

Ismerjük így az egyház elméjét, egyszerűen a pápák elméjének ismeretében. És ezt megtehetjük anélkül, hogy meg kellene vizsgálnunk az alsóbb hatóságok állításait, rendeleteit vagy cselekedeteit (bár az érvelés kedvéért meg fogjuk tenni). Ez olyasmi, ahol mi, laikusok gyakran nehézségekbe ütközünk. Ahol férfiak vannak, ott mindig van lehetőség emberi tévedésre, politikára és a tanok megrontására. De ahol a pápa van, ott az isteni ígéret magától Krisztusról származik, aki ugyanolyan terjedelemben biztosította, hogy még a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. És ha ehhez bizonyítékra van szükség, elegendő utalni a szentek életére, mint Padre Pio és Szent Fausztina, mindkettőjüket a Hittani Kongregáció elítélte, és mindkettőjüket pápák igazolták. És ez a megjegyzés sokszor visszhangzott a történelem során. Amikor a világ püspökei elfogadták a fogamzásgátlást, a pápa felállt, mint az igazság egyetlen hangja, és elítélte azt. Amikor a világ püspökei tolerálták a rabszolga kereskedelmet, a pápák voltak azok, akik ellene szóltak. Ugyanez mondható el a holokausztról, a spanyol inkvizíciókról, a keresztes hadjáratokról, stb.

Érdemes megjegyezni, hogy a történelem több ezer jelenése közül nagyon kevés került pápai érdeklődés előterébe. Valójában a legtöbb állítólagos jelenést nem vizsgálják ki a helyi ordináriuson kívül – ha egyáltalán vizsgálják is ezeket. Még kevesebbet még mindig a Hittani Kongregáció vizsgál. Tehát egy állítólagos jelenés pápai közvetlen elismerése szinte példátlan. Mindent figyelembe véve arra lehet következtetni, hogy a Hittani Kongregáció egyértelmű tekintélye kell ahhoz, hogy az eltörölt indexre való átmeneti felkerülés nem tartsa meg a híveket a történelmi tényeknél az egyház tanításainak fényében.

2. Hittani Kongregáció

Tételezzük föl, hogy az olvasót még mindig nem győzték meg; mindaz, amit fent említettünk, az vitatható és így nem egyértelmű. Ebben az esetben az egyház második legmagasabb hatóságához fordulunk (a továbbiakban: CDF), hogy megtudjuk az egyház végleges pozícióját a költeményt illetően.

Mivel az évek során többször érkezett vélemény a CDF-től, hogyan lehet meghatározni, melyik állítás a leginkább meggyőző végleges? Az első legnyilvánvalóbb módszer a legutóbbi kijelentésekkel elindulni, és haladni vissza az időben. Természetesen, mivel a Hittani Kongregáció az évek során finomította saját álláspontját, érdemes engedni a közelmúltbeli kijelentéseknek annak érdekében, hogy megtudjuk a legfrissebb álláspontjot az ügyben.

Ezért a CDF-től kapott legutóbbi nyilatkozattal kezdjük, egy 1992-ben írt levéllel, ami a következőket állította: „A munkára vonatkozó érdeklődés legutóbbi ismétlődésének [sic] fényében a Kongregáció arra a következtetésre jutott, hogy a korábban kiadott ’Megjegyzések’ további tisztázása szükséges. Ezért külön kérést intézett az Olasz Püspöki Konferenciához, hogy kapcsolatba lépjenek az írások olaszországi terjesztésével foglalkozó kiadóval annak érdekében, hogy a mű későbbi újra kiadásában „egyértelműen feltüntetve legyen az első oldaltól, hogy a benne hivatkozott ’látomások’ és ’diktációk’ egyszerűen a szerző által használt irodalmi formák, amelyek sajátos módon mondják el Jézus életét. Ezek nem tekinthetőek természetfeletti eredetűnek.” [A teljes szöveg a II. Függelékben található]

A fenti nyilatkozat következményei monumentálisak: a negatív hangzású szövegezés mögött az rejtőzik, hogy valójában a CDF korábbi tiltása teljesen megváltozott. Szabadon engedélyezik az irat kiadását, népszerűsítését és terjesztését, amennyiben azt nem természetfeletti eredetűnek hirdetik. Ez nagy előrelépés a 30 évvel korábbi állapothoz képesdt. Ez azt jelenti, hogy a laikusok és a papok jó lelkiismerettel olvashatják a iratot , hirdethetik és terjeszthetik anélkül, hogy félni kellene a cenzúrázástól. A kritikusok már nem mondhatják: „A CDF megtiltja ezt!”

A Hittani Kongregáció fenti nyilatkozatának teljes körű elemzéséhez lásd az idővonalat [1992].

3. L’Osservatore Romano

Az Osservatore Romano („A római megfigyelő”) a Vatikán újsága, amely független jogalanyként működik a Vatikánon belül. 1960-ban egy névtelen levelet tettek közzé a Hittani Kongregáció hivatalos elmarasztalása mellett. Ezt a levelet a kritikusok gyakran idézték, ezért egy egész fejezetet szentelünk ezen a weboldalon ennek vizsgálatára (lásd: Az elítélő levél kritikai elemzése)

Nem hivatalos magyar fordítás, angol nyelven megjelent írás alapján

További összefoglaló olvasható angol nyelven Fr. Kevin Robinson, FSSPX tollából itt.

Létrehozva 2023. január 25.