Sokszor tapasztalhatunk prédikációkban a Szűzanya „emberközelivé” tételére szolgáló próbálkozásokat. Hallhatjuk, hogy ő is egy ugyanolyan anya volt, mint minden anya, egy hozzánk hasonló ember, egy szerény és alázatos asszony, és ez nyilván igaz is. De mégis elgondolkodtató és árulkodó jel, ha egy papnak Szűzanyával kapcsolatos mondanivalója elsődlegesen az emberközeliségének hangsúlyozása, mert emögött nem arról az igazságról való mély meggyőződés áll, hogy minden szenvedésben, munkában, anyai gondosságban, alázatos engedelmességben ragyogó és tökéletes példa számunkra, hanem az az implicit meggyőződés, hogy a gyarlóságainkban és bűneinkben is hasonlít hozzánk, mert a bűn az igazán emberi.

Azokat, akik ilyen értelemben akarják emberközelivé tenni a Szűzanyát, sosem hallani a Szűzanya mennybevételéről beszélni, hiszen ez nagymértékben értelmezhetetlen számukra. Mert az ő ki nem mondott meggyőződésük alapján a Szűzanya mennybevétele és a mennyben való megkoronázása érthetetlen, sőt valójában értelmetlen és indokolhatatlan „kivételezés” Isten részéről – persze, ha az egyáltalán megtörtént. Ez csak amiatt válik némileg tolerálható katolikus tanítássá sokak számára, hogy Mária azért mégiscsak Krisztus anyja volt, tehát „emberileg” érthető a kivételezés. A Krisztus érdemeire való hivatkozás az áteredő bűntől való mentességben a Szűzanya vonatkozásában számukra pusztán az isteni önkény katolikus megfogalmazása.

Annak igazságát, hogy a Szűzanya minden eretnekség, azaz végső soron minden titkolt hitetlenség leleplezője, itt is gyakorlatban látjuk megvalósulni. Mert az, aki nem érti a Szűzanyával kapcsolatos isteni tetteket, Istent igazából emberi módon képzeli el: mint egy gyarló földi apát vagy egy tökéletes abszolutista uralkodót, aki végső soron mégiscsak önkényesen kormányoz. Ezzel viszont bennfoglaltan igazságtalannak mondja. Ezért jobb esetben úgy tekintenek a Szűzanyára, mint a mázlista piros huszonegyesre, akinél a sors kiszámíthatatlan akaratából megállt a rulettkerék, ugyancsak Isten önkényét feltételezve.

Pedig Isten tökéletesen igazságos, és igazságosságát semmi sem csorbítja. És ha ezt szem előtt tartva gondolkodunk a Szűzanyával kapcsolatos katolikus tanításról, megerősödünk Isten csodálatában. A Szűzanya mennybevétele ugyanis Isten igazságosságából fakad.

Ezért, ha mást nem is nagyon tudnánk a Szűzanyáról, mint azt, hogy a mennybevétel megtörtént, már jogos és igazságos lenne iránta való tiszteletünk is. Mert ha a Szűzanya Isten igazságosságából részesült egyedüliként az emberek közül a mennybevételben, akkor értelemszerűen minden embernél jobban megérdemelte ezt. És ha a Mennyország királynéjává koronázták, akkor minden teremtménynél, tehát minden embernél és angyalnál is méltóbb erre. És mivel egyedül ő lett megkoronázva, egyedül ő volt méltó erre minden teremtmény közül. Mert Isten igazságos, és a Szűzanya felemelése nem magyarázható Isten bűnösök iránti irgalma alapján, hiszen az igazságtalanság lenne az angyalokkal szemben, akik sosem követtek el bűnt. Az angyalok tökéletes teremtmények, akik mindig látják Isten arcát. És a Szűzanya magasabb rendű választottja Istennek, mint ők, és a kiválasztottsága Isten igazságosságából fakad. Ki mondhatná tehát joggal, hogy nem érdemli meg tiszteletünket?

A Szentírás tanúsága és az Egyház hagyománya szerint az angyalok Isten küldöttei, azaz Isten kegyelmének közvetítői az ember felé. Ezt elfogadva és a fentieket megfontolva, hogyan tarthatja valaki hittől idegennek, netán Krisztus-központúságunkkal ellenkezőnek, hogy a Szűzanya kegyelemközvetítő? Ha ő magasabbrendű minden angyalnál, akik per definitionem Isten küldöttei, azaz Isten kegyelmének közvetítői az ember felé, miért vált ki rosszallást bárkiben is ez a gondolat? És miért vált ki ellenkezést például a korábbi pápák által elismert és a fentiek alapján tökéletesen logikus tétel, amely a Szűzanyáról minden kegyelem közvetítőjeként beszél? Nem azért, mert nem hiszik a Szűzanya bűntől való mentességét, mennybe felvételét, vagy ha el is fogadják „elméletben”, valójában ezekben Isten önkényességét érzik? Mert nem hisznek abban, hogy Isten tökéletes igazságos.

Pedig Isten tökéletesen igazságos.

És itt kapcsolódhatunk a mai napon ünnepelt Szent Józsefhez is. Hogy mekkora szentet tisztelhetünk benne, akinek tettei közül csak nagyon keveset ismerünk, ahhoz ezen tetteinek ismerete és Isten általi kiválasztottsága ezek véghezvitelére bőségesen elegendőek.

Teljes cikkTeljes cikk

Létrehozva 2022. március 27.