“… egyik tanítványa kérte: Uram taníts minket imádkozni…” (Lk 11,1)

Egy szerzetes hajótörést szenved és kénytelen kikötni egy elhagyatott szigeten. Ott talált egy pár bennszülött emberre, akik szívesen hallgatták tanítását és megtanulták tőle a Miatyánkot imádkozni. Amikor a hajót megjavították és tovább indultak, a bennszülött tanítványok kiabálni kezdtek utána: Atyám elfelejtettük, hogyan imádkozzunk! Ő pedig ezt mondta nekik: mondjátok, ahogyan tudjátok!

A tanítványok is kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni! És Jézus szívesen tette is, mert az imádság az Isten felé nyíló kapcsolatnak a megteremtésére és fenntartására szolgál. Az ima értéke azonban nem a szavaktól, a formáktól függ. A szívből kell fakadnia, és bele kell mondanunk abba egész életünket. Az Úr imádsága, a Miatyánk, ebben segít minket. Kéréseinek kincseiben felfedezhetjük önmagunkat és életünket. Azt mondják, hogy Liziői kis szent Teréz mindig sírt, amikor a Miatyánkról elmélkedett. Flűi szent Miklós órákig képes volt elmélkedni a Miatyánk egy-egy mondatán.

Jézus azt kéri, hogy kitartóan, állhatatosan és Isten akaratára hagyatkozva imádkozzunk! Nagyon nagy akarattal neveljük rá magunkat arra, hogy az imával járó automatizmusokat (ami az ima hatását illeti) távol tartsuk magunktól. Az ima nem úgy működik, mint egy automata. Az ima az az eszköz, amely Isten és ember kapcsolatának kibontakoztatását szolgálja. Világunkat csak az imádkozó emberek hozhatják rendbe. Az imához feltétlenül szükséges a csend és a lelki magány. Ez hiányzik a mai ember életéből. A mai ember nem képes elviselni a csendet és a magányt. Fél a csendtől, szereti a fülsiketítő zenét. Az otthonok hangossá válnak, mivel csak aludni térnek haza a család tagjai, olyan a lakás, mint egy szálloda. A felfordult világunknak pedig nagy szüksége lenne igazi otthonokra. Ahol csak zaj van, ott az emberek nem igen tudnak megnyílni egymás felé sem. Ez előbb utóbb nagy űrt idéz elő az emberi lelkekben. A csendben Isten szól, és ha a csendet elveszítjük, Istent is elveszíthetjük. “A csend az okos gondolatok anyja.” (Szent Ágoston).

Isten önmagát adja oda egészen az embernek. Az imádkozó ember Szentlelkét is és imája meghallgatását is remélheti biztosan, ha Jézusra hallgatunk, és úgy kérünk, ahogyan ő tanít bennünket Szentlelke által imádkozni!

Forrás: Végsheő Dániel – Egy szívvel és egy szájjal

Létrehozva 2013. augusztus 21.