A tisztítóhely tartama

Hitünk tanítása nem tájékoztat minket arról, hogy ki meddig szenved a tisztítóhelyen. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibáinak száma és súlyossága arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket. A Küzdő Egyház pedig a szentmise és egyéb imák, valamint jócselekedetek felajánlásával elérheti azok elengedését.

Az egyházdoktorok általános véleménye szerint hosszú ideig tartanak ezek a szenvedések. „Nem kétséges – mondja Szent Bellarmin – hogy a tisztítóhely szenvedései nem csak tíz-húsz évig tarthatnak, hanem némely esetben évszázadokra terjednek ki. De mégha csak tíz-húsz évig tartanának is, akkor se kicsinyelhetnénk le azt, hogy valaki a legcsekélyebb enyhülés nélkül szenved ennyi ideig. Ha valaki biztosan tudná, hogy rettenetes fájdalmakat fog kiállni lábában, fejében, vagy fogaiban húsz éven keresztül, és hogy ezalatt sem aludni, sem a legkisebb fokban pihenni nem lesz képes, nemde inkább ezerszer a halált kívánná e helyett a szenvedés helyett? És ha választhatna az ily nyomorúságos élet és minden vagyonának elvesztése között, habozna-e mindent feláldozni, hogy ettől a szenvedéstől megszabaduljon? De nehéznek találhatjuk-e akkor, hogy szenvedjünk és vezekeljünk azért, hogy megszabaduljunk a tisztítóhely gyötrelmeitől? Félhetünk-e a legfájdalmasabb gyakorlatoktól, mint a virrasztástól, böjttől, alamizsnálkodástól, hosszantartó imától és főleg a sóhajtások és könnyek között végzett bűnbánattól?”

Ezek a szavak összefoglalják a szentek és hittudósok minden tanítását.

Egy elhunyt lélek megjelent Szent Lutgárdnak, és tudtára adta, hogy negyven évig kell szenvednie a tisztítóhelyen.

III. Innocent pápa is megjelent neki halála napján és azt mondta: „Három hibámért kell elégtételt nyújtanom. Ezek örök kárhozatomat okozhatták volna. Hála a Boldogságos Szűz Máriának, bocsánatot nyertem értük, de engesztelnem kell értük. Rettenetes gyötrelmeket állok ki és ez a büntetés évszázadokig fog tartani, ha nem sietsz segítségemre.” A Szent mindkét szenvedő tisztítótüzét megrövidítette.

Egy párbajban elhunyt francia herceg megjelent Denise nővérnek, hogy segítségét kérje. Hála a tökéletes bánatnak, amelyet a herceg élete utolsó pillanatában felindított, üdvözült. Bűnös életének és halálának büntetéseképpen azonban a tisztítótűz legszigorúbb büntetéseit kellett volna kiállnia egészen a világ végéig. A nővér felajánlotta magát érte. El sem lehet mondani, mennyit szenvedett éveken keresztül hősiessége következtében. Halála előtt tudatta elöljárójával, hogy a sok engesztelés fejében csak néhány órával tudta megrövidíteni ennek a tisztítótűzben szenvedő léleknek a büntetését. Amikor az elöljáró kifejezte csodálatát a fölött, hogy ily aránytalanul kevés az eredmény összehasonlítva azzal, amit elszenvedett érte, Denise nővér ezt felelte: „Kedves Anyám, a tisztítótűz óráit nem úgy számítják, mint a földi órákat. A földön éveken keresztül tartó szomorúság, fáradtság, szegénység, vagy betegség semmi a tisztítótűz egyetlen órás szenvedésével összehasonlítva. Már az is nagy dolog, hogy az irgalmas Isten megengedi nekünk, hogy bármily fokban is befolyásoljuk igazságosságát.”

Kláver Szent Péter jezsuita atya tudomást szerzett arról, hogy két lélek, akik szegény és alázatos életet éltek a földön, csak néhány órát töltöttek a tisztítóhelyen.

G. nővér ezt mondotta a tisztítóhely idejéről:

Naponta ezerszámra jönnek a lelkek, és legtöbbjük harminc-negyven évig marad, egyikük hosszabb, másikuk rövidebb ideig. Ezt földi időszámítás szerint mondom, mert itt egészen más a helyzet. Ó, ha az emberek tudnák, és megértenék, hogy mi a tisztítótűz, és hogy mit jelent az, hogy saját hibánkból vagyunk itt. Én már nyolc éve vagyok itt, és ez tízezer évnek tűnik számomra. Te néha azt mondod nekem, hogy a lélek tökéletesítése hosszú folyamat, és te csodálkozol azon, hogy oly sok ima után én oly hosszú időn át meg vagyok fosztva Isten látásától.

Egy lélek tökéletesítése a tisztítótűzben sem gyorsabb, mint a földön. Vannak lelkek, de nagyon kevesen, akiknek csak néhány bocsánatos bűnt kell kiengesztelniük. Ezek nem tartózkodnak sokáig a tisztítóhelyen. Néhány jól mondott ima, néhány áldozat hamarosan kiszabadítja őket. De amikor hozzám hasonló lelkekről van szó – és ilyenek szinte mindazok, akiknek üres volt életük, és akik nem sokat törődtek üdvösségükkel – akkor elölről kell kezdeniük egész életüket az engesztelésnek ezen a helyén. A léleknek újra kell kezdenie önmaga tökéletesítését, szeretnie kell, és vágyakoznia kell Az után, Akit nem szeretett eléggé a földön. Ez az oka annak, miért halasztódik el némelyik lélek kiszabadulása. Isten nagyon nagy kegyelme, hogy megengedte a te imáidnak kérését. Nem érdemeltem meg, de e nélkül, mint legtöbbjük, én is sok évvel tovább ott maradtam volna.

A szenvedések oka

Miért kell a lelkeknek így szenvedniük, mielőtt megláthatnák Istent? Mit kell így kiengesztelniük?

A legtöbb hittudós szerint nem azért szenvednek, mert bűnösök, hanem azért, mert bűneik után még bizonyos adósságuk maradt fenn, s ezt kell kiegyenlíteniük.

Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős hatása van a lélekre. Bűnössé teszi a lelket, és büntetésre méltóvá. Miután valaki elnyerte bűnének bocsánatát, általában még ki kell állnia valamely büntetést vagy ezen a világon, vagy a túlvilágon.

A tisztítóhelyen lévő lelkek a legcsekélyebb mértékben sem mondhatók bűnösöknek – a hittudósok többségének véleménye szerint. Ha súlyos bűnnel a lelkén hal meg valaki, a pokolba kerül, nem a tisztítóhelyre. Ha bocsánatos bűnök terhelik csak lelkét halála pillanatában, azokat megsemmisíti a tiszta szeretet, amelytől lángolnak a túlvilágon. Ki kell azonban még állniuk a büntetést, amelyet bűneikkel kihívtak magukra, ha ennek nem tettek eleget földi életükben. Ezáltal megtisztul lelkük a bűnnek még reá tapadó szennyétől.

Hasonlattal élve azt mondhatnánk, hogy hasonló a bűnös helyzete azéhoz, aki rútul bemocskol egy remekművet, legyen az festmény, vagy szobor. Nem elég megbánnia tettét és így elnyernie a tulajdonos bocsánatát s elkerülnie az érte kijáró súlyos büntetést, hanem szükség van még a festmény, vagy szobor megtisztítására, eredeti szépségének helyreállítására is. Lelkünk értékesebb és gyönyörűbb a legpompásabb emberi remekműnél is, amíg a megszentelő kegyelem állapotában van. Ezt rútítják el a bocsánatos, és még inkább a halálos bűnök. Ha őszintén megbánja valaki bűneit, elnyeri Isten bocsánatát és az örök büntetés elengedését, de még hátra van a kötelezettsége, hogy a bűn szennyétől is megtisztítsa lelkét. Erre szolgálnak a földi jócselekedetek s főleg a gyónási elégtétel elvégzése, vagy ha ez nem volt elegendő: a túlvilági szenvedések a tisztítóhelyen. Csak miután helyreállt lelkének eredeti szépsége és tisztán tündököl, akkor léphet be a mennyországba.

„Mily csodálatosnak kell a mennynek lennie – kiáltott fel Sziénai Szent Katalin – ha Isten csak ily fájdalmas és teljes megtisztulás után engedi be oda a lelkeket!”

Mások véleménye szerint szennyesen a lélek akkor sem lenne hajlandó belépni a mennybe, ha Isten megengedné ezt neki. Önmaga vetné magát a tisztítótűz lángjaiba, hogy megtisztuljon.

Halljuk most erről G. nővért:

Hogyan írjam le, mi történik a haláltusa után? Igazán lehetetlen megérteni, hacsak valaki nem ment keresztül rajta. Amint a lélek elhagyja a testet, olyan mintha elveszne Istenben, vagy azt mondhatnám, mintha Isten venné körül. Oly zavarbaejtő fényesség veszi körül, hogy egy szempillantás alatt egész élete kitárul előtte. Látja, mit érdemel, és ítéletet mond saját maga felett.

Ha a lélek vétkes, – mint én voltam, – és azért megérdemli a tisztító tüzet, összeroskad még eltörlésre váró bűneinek súlya alatt, s a tisztítótűzbe veti magát. Csak akkor érti meg Istent és az Ő szeretetét a lelkek iránt és azt, hogy mily rettenetesen rossz a bűn az Isteni Fölség szemében.

Isten ítéletei teljesen mások. mint a világéi. Ő tekintetbe veszi mindenki lelkialkatát és jellemét, hogy mit tett gondatlanságból, vagy teljes gonoszságból. Annak számára, Aki ismeri a szív legrejtettebb titkait, nem nehéz látnia, mi megy ott végbe. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is.

Ki tudja felfogni Isten ítéleteit? Ki képes megérteni, milyen tisztának kell lennie a léleknek, mielőtt részesévé teszi örök boldogságának? Ha tudnák ezt az emberek, ha megfontolnák, míg a földön élnek, mennyire másféle életet élnének!

Komolyan gondolkozz csak el azon, mily sok bocsánatos bűnt követ el egyetlen nap alatt az, aki nem törődik örök üdvösségével. Hány percet ajánl fel Istennek? Gondol-e Rá komolyan egyáltalán? Minden évben 365 nap van, és ha sok ilyen évet tölt el, ez az egyén a bocsánatos bűnök sokaságával terhelten hal meg, amelyeket nem törölt el, mert nem is gondolt rájuk.

Amikor egy ilyen lélek megjelenik Isten előtt az ítéletre, alig maradt a lelkén a szeretetnek egy szikrája. Most számot kell adnia életéről Annak, aki azt visszakéri tőle. Az ilyen szinte teljesen terméketlen életet elölről kell kezdeni, amikor elérkezik az engesztelés helyére. Az Isten iránt való szeretet nélkül leélt életért itt a tisztítótűzben kell engesztelést nyújtani nagyfokú szenvedés által. Míg a földön voltak, nem húztak hasznot Isten irgalmasságából, hanem pusztán testükért éltek. Most, hogy visszanyerjék lelkük eredeti tündöklését, elégtételt kell nyújtaniuk az utolsó fillérig. Ez történik a közömbös lelkekkel. Azokra, akiknek nagyobb a bűnük, sokkal rosszabb vár.

Shouppe atya sok esetet ír le könyvében, amelyekben a tisztítótűzben szenvedő lelkek beszámolnak arról, hogy mi miatt gyötrődnek leginkább. Világias életmód, ifjúsági bűnök, mások bűnbe vivése erkölcstelen festményekkel, élvezet-hajhászó élet, testük elkényeztetése, lanyhaság, a szentáldozás elhanyagolása, tiszteletlenség ima közben, az érzékek szabadjára eresztése, nyelvük meg nem fékezése, igazságtalanság, tisztátalanság, visszaélés a kegyelemmel – hogy csak néhányat említsünk.

Csak egy esetet írunk itt le egy látomással kapcsolatban, amelyben Alacoque Szent Margit részesült:

 „Amikor Úr Napján az Oltáriszentség előtt imádkoztam, hirtelenül elém állt egy lángokba burkolt személy. Lelkének szánalmas állapotából tudtam, hogy a tisztítótűzben volt, és keservesen sírtam. Ez a lélek megmondta nekem, hogy ő egy bencés szerzetes, aki egyszer meghallgatta gyónásomat, és megparancsolta, hogy járuljak szentáldozáshoz. Ezért jutalmul Isten megengedte neki, hogy az én segítségemet kérje szenvedéseiben.

Kért, hogy ajánljam fel érte mindazt, amit három hónapon keresztül szenvedni fogok. Miután elnyertem elöljáróm engedélyét, megtettem, amit kért. Azt mondta, szenvedéseinek fő oka, hogy életében saját érdekeit Istenéi elé helyezte, mivel nagyon ragaszkodott jó hírnevéhez. Másik hibája a testvérei iránt való szeretetlensége volt. Harmadik pedig nagyon természetes ragaszkodása a teremtményekhez. Nehéz lenne leírnom, mit szenvedtem e három hónap alatt. Ő sohasem hagyott magamra, és látva őt a lángokban és oly rettenetes kínokban, nem tudtam mást tenni, mint csak szinte állandóan sóhajtozni és sírni. Elöljáróm részvétből azt mondta, hogy végezzek kemény önmegtagadásokat, főleg önsanyargatást... Három hónap után láttam a lelket, amint sugározott róla a boldogság, öröm és dicsőség. Az örök boldogságba való belépés előtt állott, s hálálkodva azt mondta, hogy meg fog védeni, amikor Istennél lesz.”

A tisztítóhely vigasztalásai

Szalézi Szent Ferenc így írta le a tisztítóhely szenvedéseit kísérő vigasztalásokat:

„A tisztítóhelyre való gondolás inkább vigasztalással, mint félelemmel tölthet el minket. A tisztítóhelytől félők nagy része inkább saját érdekeire gondol, mint Isten dicsőségének előmozdítására. Csak a szenvedésekre gondolnak, ahelyett, hogy megfontolnák, mily békét élveznek a szent lelkek, és milyen boldogok. Igaz, hogy a gyötrelmek oly nagyok, hogy ennek az életnek legfájdalmasabb szenvedéseit sem lehet összehasonlítani velük, de a belső megelégedettség is, amelyet élveznek is oly nagy, hogy felülmúl minden földi jólétét és megelégedettséget.

A lelkek állandóan egyesülnek Istennel. Teljesen megnyugosznak akaratában, vagy helyesebben, akaratuk annyira átalakult Isten akarata szerint, hogy csak azt tudják akarni, amit Isten akar. Ha megnyílna előttük a Paradicsom, inkább a pokolba vetnék magukat, mintsem hogy oly piszkosan jelenjenek meg Isten előtt, mint amilyennek látják magukat. Szívesen és szeretettel tisztulnak meg, mert ez tetszik Istennek.

Ott akarnak lenni, abban az állapotban, amelyben Isten kívánja, és oly hosszú ideig, ameddig Isten kívánja. Nem vétkezhetnek, sem a türelmetlenség legcsekélyebb jelét nem tapasztalhatják, és a legkisebb tökéletlenségbe sem esnek bele. Jobban szeretik Istent maguknál és minden másnál. Tökéletes, tiszta, önzetlen szeretettel szeretik Őt. Az angyalok vigasztalják őket. Biztosítják őket örök üdvösségükről. El vannak telve a reménnyel, amely sohasem csalatkozhat várakozásában. Legkeservesebb gyötrelmüket is bizonyos benső béke enyhíti. A tisztítóhely a pokol egy faja a szenvedést tekintve; de egy Paradicsom, ha a szeretet által szívükbe öntött gyönyört tekintjük. E szeretet erősebb a halálnál és hatalmasabb a pokolnál. E szeretet lámpái lángoló tüzek. Boldog állapot! Sokkal kívánatosabb, mint félelmetes, hiszen lángjai a szeretet lángjai.”

Isten nem akarja, hogy túlzott és terméketlen félelem töltsön el minket, amely gyötör és elcsüggeszt, lehangolttá tesz és nélkülözi a bizalmat.

Nem! Isten azt akarja, hogy félelmünket enyhítse az Ő irgalmába vetett nagy bizalom. Az Ő kívánsága az, hogy féljünk a rossztól s azért megelőzzük és elkerüljük. Az Ő vágya, hogy a megtorló lángokra való gondolás buzgó szolgálatára ösztönözzön, és inkább ezen a világon engeszteljük ki hibáinkat, mint a másvilágon.

Ha jól megalapozott a félelmünk azt illetőleg, hogy nem fogjuk elkerülni a tisztítóhelyet, akkor Istenbe vetett határtalan bizalommal nézzünk elébe, hiszen Ő mindig megvigasztalja azokat, akiket megtisztít a szenvedés által.

Miután szemléltük a tisztítóhely fájdalmainak szigorát, meg kell fontolnunk egy másik szempontot is: Isten irgalmasságát, amely nem kevésbé ragyogja be azt a helyet, mint igazságossága.

Mennyei Atyánk végtelen irgalmassága képezi bizalmunk erős alapját. A szentek példájára ezt mindig szemünk előtt kell tartanunk. A szentek sose feledkeztek meg erről. Ezért a tisztítóhelytől való félelem sohasem fosztotta meg őket a Szentlélekben való örvendezéstől és békétől.

Isten háromféleképpen gyakorolja irgalmát a tisztítóhelyet illetőleg:

1. megvigasztalja a lelkeket;

2. enyhíti szenvedéseiket;

3. ezernyi módot adva nekünk arra, hogy elkerüljük a tisztítóhelyet.

Először is, Isten megvigasztalja a lelkeket a tisztítóhelyen. Személyesen vigasztalja meg őket. De megvigasztalja őket a Boldogságos Szűz Márián és az angyalokon keresztül is. Megvigasztalja őket azáltal, hogy a hit, remény és a szeretet isteni erényeinek magas fokával tölti el őket, amelyek létrehozzák bennük az isteni akarattal való megegyezést, megnyugvást és a legtökéletesebb türelmet.

,,Isten – mondja Génuai Szent Katalin – az odaadó szeretetnek oly heves indulatával tölti el a tisztítóhelyen lévő lelkeket, hogy az megsemmisítené őket, ha nem lennének halhatatlanok. A tiszta szeretettől megvilágosítva és lángolva, minél inkább szereti Istent, annál inkább irtózik a legcsekélyebb szennytől is, ami visszatetsző Istennek, és a legkisebb akadálytól is, ami meggátolja vele való egyesülését. Azért ha találhatna egy még rettenetesebb tisztítóhelyet, mint amelyre Isten ítélte őt, belevetné magát abba Isten iránt érzett szeretetétől sürgetve, hogy hamarabb megtisztuljon mindattól, ami elválasztja őt fölséges Istenétől.

Ezek a lelkek oly bensőségesen egyesülnek Isten akaratával, és oly tökéletesen hozzá idomultak, hogy mindig meg vannak elégedve szent rendelkezéseivel. A tisztítóhelyen lévő lelkeknek nincs többé választási lehetőségük. Csak azt akarhatják, amit Isten akar. Tökéletes alárendeltséggel fogadnak el mindent, amit Isten ad nekik. Sem a gyönyör, sem a megelégedés, sem a fájdalom nem veheti rá őket arra, hogy ismét önmagukra gondoljanak.”

Ennek a megelégedésnek, amely a szenvedés közepette is eltölti őket, nem lehet más magyarázata, mint az, hogy a Szentlélek részesíti őket isteni vigasztalásában.

Amikor valaki beteg a Szentlélek segíti őt a hit, remény és szeretet isteni erényein keresztül, hogy alá tudja vetni magát a fájdalmas kezelésnek, amely helyreállítja egészségét. A beteg szenved, de szereti ezt az üdvös szenvedést. Hasonlóképpen tölti el a vigasztaló Szentlélek megelégedéssel a tisztítótűzben szenvedő lelkeket.

Nagy vigasztalásban részesülnek a Boldogságos Szűz Márián keresztül is. Nemde ő a Szomorúak Vigasztalója? És mely szomorúság hasonlítható a tisztítóhelyen szenvedőkéhez? Nemde ő az Irgalmasság Anyja? És nemde rászorulnak ezek a szenvedő lelkek az ő egész irgalmára? Nem csodálkozhatunk azért, hogy a Szent Brigittának adott kinyilatkoztatásokban az Ég Királynője egy újabb szép nevet adott magának: A Tisztítóhelyen Szenvedő Lelkek Anyja. „Én Anyja vagyok mindazoknak, akik az engesztelés helyén vannak; imám enyhíti a hibáik miatt rájuk kirótt büntetéseket.”

A németországi Heede-ben 1937-ben a jelenések közben a Szűzanya kifejezte kívánságát, hogy két új címet adjanak hozzá litániájához: A Világegyetem Királynője és a Tisztítóhelyen Szenvedők Királynője.

Főleg bizonyos napokon gyakorolja a Mennyország Királynője irgalmasságát a tisztítótűzben szenvedőkön. Ezek a kiváltságos napok: minden szombat és a Boldogságos Szűz ünnepei, amelyek ez által ünnepekké váltak a tisztítóhelyen is.

A szenteknek adott kinyilatkoztatásokban látjuk, hogy szombatonként a Boldogságos Szűz, mint irgalmas édesanya, leszáll a tisztítóhely börtöneibe, hogy meglátogassa és megvigasztalja buzgó szolgáit. Utána kiszabadítja azokat a lelkeket, akik viselték a skapulárét és részesültek ebben a szombati kiváltságban.

Tiszteletre méltó Szent Terézről nevezett Paula nővér, domonkos rendi apáca a nápolyi Szent Katalin rendházban egy szombati napon elragadtatásba esett, és lélekben meglátogatta a tisztítóhelyet. Nagy csodálatára az a gyönyör Paradicsomává változott át, ragyogó fényben úszott a sötétség helyett, amely máskor uralkodott benne. Miközben azon törte fejét, hogy mi lehet ennek az oka, észrevette a Mennyország Királynőjét az angyalok sokaságától körülvéve, amint rendelkezett, hogy mindazok a lelkek, akik különösen tisztelték őt a földön, kiszabaduljanak, és vele menjenek a mennybe.

Ha ez történik egy közönséges szombaton, aligha kételkedhetünk benne, hogy ugyanaz történik az Istenanya ünnepnapjain. Ünnepei közül úgy látszik főleg Mária dicsőséges mennybevitelének ünnepén szabadulnak ki a legtöbben. Damiáni Szent Péter szerint ezen az ünnepen a Boldogságos Szűz a lelkek ezreit szabadítja ki.

Vigasztalásban részesülnek a lelkek az angyalok, főleg őrangyaluk részéről is. Az egyházdoktorok tanítása szerint az őrangyal szerepe csak akkor ér véget, amikor védence belép a mennybe. Ha a halál pillanatában a kegyelem állapotában lévő lélek még nem méltó arra, hogy színről-színre láthassa Istent, az őrangyal vezeti el őt az engesztelés helyére, és ott vele marad, hogy amennyire erre képes, megvigasztalja őt.

Feltehetjük itt a kérdést, hogy a mennyei szentek és boldogok segíthetik-e a tisztítóhelyen lévőket?

A hittudósok általános tanítása Szent Ágostonnal és Szent Tamással egyetértve, hogy a szenteknek nagyon nagy a közbenjáró hatalmuk, de elégtétel-adással nem tudják segíteni őket. Más szóval a mennyei szentek imádkozhatnak a tisztítóhelyen szenvedőkért, és így elérhetik az irgalmas Istennél, hogy csökkenti azok szenvedéseit. Nem tehetnek azonban eleget helyettük az isteni igazságosságnak. Ezt a kiváltságot Isten a Küzdő Egyház tagjainak tartja fenn.

Létrehozva 2019. február 12.