„Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” (Rut 2,12)

Mikor összezavarodik az életünk, úgy vélhetjük, hogy Isten nem látja bajainkat, nem foglalkozik az életünkkel. De ha ezt hisszük, megtörténhet, hogy elmulasztjuk észrevenni gondviselésének jeleit, vagy simán szerencsének látjuk jóságát.

Én nem hiszek a szerencsében, én Isten jóságában hiszek.

Rut könyvében olvashatunk arról, hogy Noéminek milyen küzdelembe került észrevenni Isten gondoskodásának jeleit az őt ért sorozatos veszteségek, csalódások között. Éhínség űzte el otthonából, más városba kellett költöznie. Már elvesztette férjét, két fiát, barátait, gazdagságát, anyagi biztonságát. Megkeseredett lett, hite megingott. Úgy gondolta, az ő életében már semmi jó nem jön, csak szerencsétlenség éri. Pedig negatív hozzáállása és hitetlensége ellenére Isten csodálatos tervet tartogatott még számára. 

Ám mikor végre jó dolgok kezdtek történni vele a hosszú szenvedés után, Noémi ezeket a véletlen számlájára írta, nem hitt azok igazi forrásában. Nem csoda, hisz szíve elnehezült, hite meggyengült, lelke összetört. De ha továbbolvassuk történetét, kiderül belőle, hogy Isten volt a nagy karmester, aki saját tervei alapján, az események zenekarát dirigálta.

Az első fejezetben leírják, hogy Noémi és menye, Rut, épp jókor érkeznek Betlehembe az aratás megkezdésekor. Szerencse? Nem. Egy jóságos Isten tökéletes időzítése. Isten tervében eszköz volt ez az aratás fizikai szükségleteik kielégítésére.

A Rut 2,1-ből megtudjuk, hogy Noéminek volt egy gazdag, tekintélyes rokona, Boáz. Szerencse? Nem. Isten nemzedékeken átívelő terve, hogy védelmet találjanak az éhezés, és a további bajok elől. A következő versek szerint Rut kimegy a mezőre kalászt szedni, és „úgy esett, hogy épp Boázé volt az a darab föld”. Szerencséje volt, hogy az összes föld közül épp Boázén kötött ki? Nem, egy jóságos Isten járt előtte, és mutatta az utat.

A Rut 2,4-ben folytatódik a történet: „Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből” a földjére. Szerencse? Nem, Isten jóságos rendezése. És ki az, akit Boáz észrevesz? Épp Rut. Véletlen szerencse? Nem, Isten alakította úgy egy férfi szívét, hogy előkészítse terve megvalósulását.

A Rut 2,12-ben megjelenik Isten jósága Boáz szavaiban: „Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” És a történet kiteljesedik.

Boáz később elveszi Rutot, fiúk születik, Noémi új vőre és a nagymamaság örömére lel. Boáz megvásárolja Noémi örökrészét a földből, és biztosítja anyagi biztonságát. Mindez nem a szerencsén múlott, hanem Isten jóságos tervének kibontakozása volt. Isten gyógyító és áldó ajándéka, az Ő tökéletes időzítésében, az Ő tökéletes tervei szerint.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. október 5.