Emberi lényként valódi szabadságunk van, mint Isten képmása és hasonlatossága általi teremtményeknek, és ezzel a szabadsággal valós alkotói potenciál jár. Az akarat cselekedete révén olyan új gondolatokat, szavakat és cselekedeteket hozhatunk létre, amelyek korábban soha nem léteztek. Valódi módon hozhatunk létre egy még nem létező jövőt a döntéseinkkel.

Ráadásul van valami azokkal az emberi cselekedettel, melyek visszavonhatatlanok. Minden kimondott szó, minden megtett cselekedet szükségszerűen rányomja bélyegét a történelemre. Semmilyen cselekedetet nem lehet visszavonni vagy eltörölni függetlenül attól, hogy bármennyire is vágynak erre. Még a titokban és az emberek szeme elől rejtett cselekedeteket is, azok a tetteket, melyeknek látszólag nincsenek következményei, Isten látja, és számára léteznek. Választásaink visszhangzanak mind az időben és az örökkévalóságban. A múltat ​​nem lehet visszavonni.

Ez az igazság egyszerre megnyugtató és rémisztő. Reményteli gondolat, hogy a szeretet és az irgalom minden cselekedete, még ember számára láthatatlanok is, örökre rögzítődik Isten elméjében. A szeretetnek örök súlya és jelentősége van, hatása állandó. De ugyanígy zavaró, hogy minden gonosz gondolat vagy szándék, minden bűnös cselekedet, minden fájdalmas szó, bármennyire múlékony vagy elhanyagolható, ugyanígy visszavonhatatlan. Maga a Szentírás mondja, hogy minden hiábavaló szóért számot kell adnunk – ez egy olyan igazság, ami nagy hatásszünetet kell, hogy adjon nekünk.

A bűnbánat titka

Amit elmondtam eddig, így igaz a természet rendjében. Az akarat minden cselekedete állandó és visszavonhatatlan. És mégsem igaz az irgalom rendjében. Kegyelem által valóban megváltoztathatjuk a múltat.

Hogyan? Bűnbánat által. Az igaz bűnbánattal valóban törölhetjük bűneinket. Eltávolíthatjuk a foltot a feljegyzett történelemből, és újrakezdhetjük új teremtésként. Ez Krisztus irgalmának csodája.

Valaki egyszer azt mondta, hogy „aki bocsánatot kér, önmagát vádolja”. A keresztény számára azonban ennek ellenkezője az igaz. Az, aki bocsánatot kér, önmagának bocsát meg. Amikor elismerjük bűneinket Isten előtt, Ő örökre eltávolítja ezt a bűnt. Eltörli bűneinket az örökkévalóság bejegyzései közül.

A gyóntatószéket valamiféle tárgyalóteremnek szokták nevezni. A legfurcsább tárgyalóterem, amit valaha is kitaláltak. Azért, mert ez az egyetlen, ahol a beismerő vallomásért a bűnös mindig teljes kegyelemben részesül, a rabot szabadon engedik.

Az újrakezdés vallása

A keresztény hit az újrakezdés vallása, mert ez a bűnbánat és a helyreállítás vallása. Még inkább a feltámadás vallása. Soha nem mondhatjuk azt, hogy végleg befejeztük, hogy nincs remény számunkra, mert azt szolgáljuk, aki feltámadt a sírból.

Miénk a feltámadás hatalma, amikor bűnbánatot tanúsítunk, amikor visszatérünk Atyánkhoz, és megkapjuk irgalmát és megbocsátását. Nem számít, hányszor jutottunk lelki halálba, feltámadhatunk. A gyóntatószékben újjászületünk és új életet kapunk – ez olyan csoda, mint a teremtés első napja.

G. K. Chesterton egyszer lejegyezte a csodát, ami maga a gyónás:

„Ha egy katolikus jön a gyónásból, akkor valóban, definíció szerint, ismét kilép saját kezdetének hajnalán, és új szemmel nézi a világot… Hiszi, hogy ebben a homályos sarokban, abban a rövid rituáléban Isten valóban újrateremtette őt a saját képében. Ő most a Teremtő új kísérlete. Olyan új kísérlet, mint amikor valójában csak öt éves volt. Ott áll a fehér fényben, ahogy mondtam, egy ember élete méltó kezdetén. Az idő múlása már nem rémisztő. Lehet, hogy szürke és köszvényes; de kora még csak öt perc.”(Önéletrajz, 229-30)

Soha ne félj. Soha ne veszítsd el a reményt. A bűnbánat minden dolgot visszaállít. Mert Istent szolgáljuk, aki mindent megújít.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2018. augusztus 8.