A rekeszek hasznosak. Itt van például az autó „rekesze”, a kesztyűtartó, még ha kesztyűt nem is tartanak benne, inkább zseblámpát, térképet, javítási útmutatókat és más efféléket. A szerszámosládákat, barkácsfelszereléseket szintén rekeszekre bontják, hogy könnyebben lehessen megtalálni bennük a különböző dolgokat. Viszont mi a helyzet a hitünkkel, lelkiségünkkel? Rekeszbe zárjuk, és csak néha vegyük elő?

Nemrég egy barátom, aki üzletembereket és vezetőket hív és bátorít arra, hogy Jézus Krisztust következetesen és hatékonyan képviseljék a munkában, ezt mondta nekem:

„Segíteni szeretnék a csoportjaimnak, hogy a hitüket integrálják a vállalkozásukba és a piacra való hatáskörükbe. Sajnos azonban csak vasárnaponként viselkednek igaz emberként, a hét többi napján a szent haragot képviselik, vagyis a hitüket külön rekeszben tartják.”

Kemény és egyben elkeserítő ez az állítás. Úgy tűnik, hogy ezek az üzletemberek és üzletasszonyok nem értették meg, hogyan válhat a vasárnap elhangzó bibliai igazság a munkanapokban alkalmazva gyakorlattá. A Monday Mannának kezdettől fogva pont ez volt a célja: hogy megmutassa a gyakorlati jelentőségét a Biblia tanításának arról, hogyan éljük meg az Igét mindennapi munkavégzésünk során.

Egy bölcs mondás szerint „a kelet kelet, a nyugat nyugat – a kettő soha nem találkozhat”. Ha azonban a Jézus Krisztusban való hitről van szó, a Biblia szerint jelenléte és életünkre gyakorolt hatása mindenhol kézzelfoghatóvá kell váljon, amerre csak járunk, és mindenben, amit csak teszünk. Gondolkodjunk el a következőkön:

Minek a szolgálatára lettünk elhívva? Jellemző, hogy azt gondoljuk, hogy a munkánk célja a cégünk, szervezetünk vagy közvetlen felettesünk szolgálata. Bizonyos értelemben ez így is van. A Biblia viszont azt tanítja, hogy ennél többre lettünk elhívva: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. (…) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát (Kol, 3, 17, 23–24).

Egyedi munkatársi viszonyban van részünk. Nagy kísértés néha megkérdőjelezni a munkánk értelmét, mindennapi fáradozásunk jelentőségét. A Szentírás szerint azonban meg kell értenünk, hogy Istennel összhangban, terveinek megfelelően végezzük a munkánkat: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor 3, 9).

Munkánk gyümölcse Istentől származik. Gyakran azért fáradozunk, hogy értelme, gyümölcse legyen amunkánknak, de minden még sokkal inkább értelmet nyer, ha Isten és embertársink szolgálatára végezzük: „Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nála nélkül?” (Préd 2,24–25).

Munkánkon keresztül Jézust képviseljük. Sokan azok közül, akik még nem Isten családjának tagjai, soha nem merészkednének el maguktól a templomba. Munkánk azonban egy olyan hálózatot is ad, amelyen keresztül Őt képviselhetjük mások előtt. „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5, 20).

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2017. szeptember 21.