Egy remeteség megosztása

Valahol ezt a feliratot olvastam egy márványtáblán: „Itt szenvedett fogságot mindnyájunkért Mindszenty József bíboros, hercegprímás, érsek… Emlékét őrizzük…”

„Mindnyájunkért”, tehát értem is, aki akkor még meg sem születtem. Szíven ütött, és nem tudtam ettől a gondolattól szabadulni. Ezért őt hívtam segítségül, hogy legyen a kísérőm, a társam ezen a lelkigyakorlaton.

Áldozat – kegyelem

A Bíboros-hercegprímás állhatatosan imádkozott, hogy hazánk ne kerüljön a bolsevik diktatúra elnyomása alá, mert tudta, hogy ez a hit és erkölcs sárba tiprását jelenti majd. A végsőkig küzdött az oktatási-nevelési intézmények megőrzéséért, hogy az ifjúság a szent elődök hitét, vallását szívhassa magába. A mártír sorsú Bíboros, nemzetünk nagy vezeklője, földi életében nem érhette meg e rendszer összeomlását.

Vajon mi volt mindezzel az Úr szándéka? Az „átkos” diktatúrában, még a későbbi ún. puha formájában is, Isten számtalan ismert és ismeretlen vértanút adott nemzetünknek, akik nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Ők esdették ki számunkra a kegyelmet vértanúságukkal, mártír sorsukkal, hősies kitartásukkal. „A vértanúk vére a kereszténység magvetése” – ez nem csak az első századokra igaz.
A nagy Bíboros mennyi könnyet hullathatott a magyar egyházért, nemzetért, hazáért! Házi őrizetben, börtönben, a megaláztatás, a fogság különböző helyén, ahol pribékek őrizték, mint a mi Urunkat. Figyelték minden lépését, mozdulatát, a szívébe azonban nem láthattak. Nem láthatták a szív könyörgését, amely rendületlenül ostromolta az eget és oltalmat kérve menekült a Magyarok Nagyasszonyához: Ne feledkezzél el, szegény magyarokról! – Add nekem a Te hitedet, nagy Barátom, Bíborosom, hogy én se szűnjek meg könyörögni, kopogtatni az Úr ajtaján, alkalmatlankodó barátként! Add nekünk a belső szabadság kenyerét, hogy mindig arra éhezzünk!

Hit, nemzet, magyarság – a Bíboros szent ügye

De mi van ma? Egyre többen hagyják el a hazát, hogy másutt keressenek boldogulást. Itthon esélyük sincs, hogy önálló otthonhoz jussanak, vagy olyan munkához, amelyből eltarthatnák családjukat. Mit fog jelenteni néhány generáció múlva a fogalom: hit, nemzet, magyarság, haza. Ott lesz a haza, ahol többet fizetnek? Ki választja majd a nyomort, hogy magyar maradhasson a saját földjén? Világpolgárok lesznek, akiket a pénz szele hol ide, hol oda fúj? Abban hiszünk majd, amiben a félrevezetett többség?

A globális világban úgy tűnik, nincs helye a nemzetnek, a nemzeti sajátosságoknak, az egyetemes hitnek és vallásnak, mely belső tartással bíró közösséget teremt, mint ahogy a fogyasztói társadalom reklám-diktatúrájában sincs helye az önállóan gondolkodó embernek. – Vedd meg, mert olcsó! Enélkül nem lehetsz sikeres ember, mert mindenkinek ilyen van, és te sem maradhatsz le… – Ennek a láthatatlan diktatúrának uniformizált emberekre van szüksége, akiket a reklámokon keresztül irányíthatnak, és a média terrorja nem tűr ellentmondást. Aki kilóg a sorból, az nem létezik, nem kap életteret. A siker szele is innen fúj, és aki ma fönt van, rövid úton lekerül, ha a média mammonja úgy dönt.

Mit mondana ma a Bíboros? Egyáltalán figyelne-e rá valaki? Vagy egyszerűen legyintenének, hogy nem halad a korral…

Látod, nagy Barátom?! Most már másmilyen diktatúra van, mint a bolsevik, de talán még sokkal veszélyesebb, mert úgy dolgozik, mint a „nesztelen reszelő”: nem látni, nem hallani, de a látszólagos nagy szabadságban kikezdi a hit és erkölcs alapját. Vásárlunk, fogyasztunk, ha van rá szükségünk, ha nincs, mert ezt sugallják – és e körül forog az életünk. Amikor pedig az Úr szólít, azt vesszük észre még mi keresztények is, hogy nem értjük, miért kellene itt hagynunk ezt a világot. Azt vesszük észre, hogy nekünk nem kell az üdvösséget hozó paradicsom, mert úgy véljük, itt már megtaláltuk. A külső anyagvilág egészen lefoglal bennünket, a belső csodálatos világ pedig, ahol már most megtalálhatjuk Istent, feledésbe merül, sőt fölfedezésre sem kerül.

Szórakozz, ne gondolkodj! – Minden ezt sulykolja belénk. – Siralmas az életünk. – Segíts, nagy Barátunk! Segítsetek szent elődeink! Úgy érzem, itt van az egész magyar mennyország ebben a kis kápolnában! Ha ti velem imádkoztok, sokak szíve megnyílik Isten ébresztgető Lelkének!

Forrás

Létrehozva 2013. szeptember 29.