Soha nem képzeltem azt, hogy vissza tudom forgatni a történelem kormánykerekét. És ha maga a mi Urunk a kereszten végezte, az ember belátja, hogy Isten útjai nem vezetnek gyorsan látható sikerhez.

Úgy hiszem, ez általában nagyon fontos. A tanítványok kérdeztek néhány dolgot: mi történt tulajdonképpen? Hogyhogy nem folytatódik? És Ő a mustármag, a kovász és más hasonló példázatokkal válaszolt, és mondta nekik, hogy a statisztika nem Isten mértéke. Ennek ellenére a mustármaggal, a kovásszal történik valami egészen lényeges és döntő, amit ők most nem láthatnak.

Ezért úgy hiszem el kell tekintenünk a mennyiségileg mért sikertől. Nem vagyunk üzleti vállalkozás, amit számokkal mérni lehet, hogy most sikeres politikát folytattunk és egyre többet adtunk el. Mi szolgálatot végzünk, amit végső soron az Úr kezébe adunk. Másrészt azonban nem igaz, hogy az egész a semmibe vész. Az összes kontinensen épp a fiatalok körében erősödik a hit.

Lehet, hogy el kell búcsúznunk a népegyház eszméjétől. Valószínűleg egy másfajta új egyháztörténeti korszak áll előttünk, melyben a kereszténység újra mustármag-jellé válik, látszólag jelentéktelen kis csoportokban, de határozottabban fordulnak szembe a rosszal és valósítják meg a jót a világban; teret adnak Istennek. Látom, hogy nagyon sok ilyen mozgalom már létezik.

(In: A föld sója. Szent István Társulat, Budapest, 1997. 12. p.)

Létrehozva 2012. április 1.