„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)
Heteken át nem tudtam átaludni az éjszakákat. Lefeküdtem, elaludtam, aztán 3 körül felébredtem, s csak bámultam a plafont. Számláltam báránykákat. Próbáltam olvasni a Bibliát. Próbáltam imádságokat mondani.
Nem működött.
Február – Remény
A remény erénye nélkül az ember nem csak sok bűnbe esik, de nagyon nehéz vidám, elégedett életet élni, és elviselni a kereszteket, melyek elkerülhetetlen az egész emberiség számára. Ezért ez az önvizsgálat nem csak az Istennel való kapcsolat próbája, hanem annak tanulmányozása is, hogy az élethez való hozzáállás vallásilag helyes, és pszichológiailag megalapozott-e. A remény olyan teológiai erény, mellyel magabiztosan várjuk Isten segítségét örökkévaló boldogságunk eléréséhez, és mindent, amire szükségünk van e cél elérésének eszközeként.
Varga László püspök atya homiliája
Tudom, hogy sokat írtam a pornóról és a tisztaságról az utóbbi időben. Jó okom van erre – ez egy HATALMAS probléma.
A keresztény férfiak 64%-a beismeri, hogy legalább havonta néz pornót, és a fiatal lelkipásztorok legalább 21%-a elismeri, hogy rabja ennek. Nincs értelme úgy tenni, mintha ez nem volna.
Ahogy jó barátom, Matt Fradd szokta mondani: „Miért prédikálunk a kórusnak a pornóról? Azért, mert a kórus pornót néz!” Kellemetlen erről beszélni, de akkor is szükséges.
Az egyházmegyei eljárás szerint az összes egyházmegyei szervezetben és tevékenységben résztvevő hallgatókra és felnőtt alkalmazottakra vagy önkéntesekre a biológiai nemüknek megfelelő névmással fognak hivatkozni.
Springfield, Illinois – Thomas Paprocki püspök a múlt hónapban pasztorális útmutatót adott ki az egyházmegye gender identitásra vonatkozó politikájáról, kifejtve azt a meglévő eljárást, miszerint az iskolák és más egyházmegyei intézmények a diákokat és felnőtteket a születéskori biológiai nemük alapján ismerik el.
Az útmutatóban Paprocki püspök rámutatott arra, hogy a kérdést együttérzéssel és érzékenységgel kell megközelíteni, miközben ragaszkodni kell az Egyház tanításához és az igazsághoz.
Melinda (Budapest)
Sajnos annak a jeleit kezdem észrevenni magamon, hogy kezdek kiégni szakmai téren. A járványhelyzet majdnem az összes elképzelt tervemet felrúgta, ami nagyon elvette a motivációm, hogy időben haladjak az általam tervezett dolgokkal. Ha valamit le kell adnom, sokat halogatok, míg elég későre marad, vagy nincs motivációm elkezdeni a munkát, a végén pedig úgy összegyűlik minden, hogy elveszek bennük. Keresztényként tudom, hogy munkámmal Isten országát, a közösségemet gyarapítom, és a feletteseimnek örömöt szerzek, de mégsem megy úgy, ahogy kellene. Hogyan lehet megakadályozni, hogy az ember kiégjen, illetve keresztény módon hogyan álljon ellent az örökös halogatásnak? Mit lehet tenni a motiválatlanság ellen?
Chad Ripperger exorcista atya videósorozata
Ha olvastad C.S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvét, akkor élvezni fogod a szatíra mai változatát. A szerk.
Egy katolikus tárta fel a következő történetet úgy, ahogy az történt. Úgy tűnt, hogy az ördög 2020 nagy részét a pokolban töltötte, és nem látogatta meg személyesen világunkat. A hozzá csatlakozott, egyre növekvő számú nem hívővel foglalkozott, ezért a bajok nagy részét démonjaira hagyta, akik továbbra is hazugságokat és félelmet terjesztettek a földön. Múlt vasárnap sürgős hívást kapott az egyik szolgájától, aki közölte vele, hogy az egyik fő célszemély találkozni akar vele. Bízva abban, hogy a pokol a lehető legjobb formában van, az ördög beleegyezett, hogy találkozik az illetővel.
Kivonat Ottaviani kardinális cikkéből (L’Osservatore Romano, 1951. febr. 14.)
Egyetlen katolikus sem kérdőjelezi meg a csodák lehetőségét vagy vonja kétségbe, hogy ezek megtörténnek. Krisztus küldetését és isteni természetét számos csoda igazolja itt a Földön. A Szentlélek különleges segítséget adott, ami látható módon megnyilvánult az adományokban, melyeket az apostolok és kiválasztottak nagy számban élvezhettek a keresztények első generációi közül. Az egyház megszilárdulásával a Szentlélek különleges adományai, – amennyire ezt meg tudjuk érteni- kevésbé gyorsan növekedtek, bár nem szűntek meg. A Szentlélek segítsége és Krisztus jelenléte az Ő Egyházában az idők végezetéig tart. Az előbbi látható a természetfölötti jelek és csodák által.
,,Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róm 8,28)
Nemrégiben azon kaptam magam, hogy a megszokottnál jobban törekszem az optimizmusra. Nem részletezem az okokat; mindannyianunknak van listája. De rájöttem, hogy a listámon vannak törlendő dolgok, melyek miatt jobban elmerültem a világban, mint ahogy Isten szerette volna.
Kétségen kívül fennáll annak veszélye, hogy a korszellem képviselői ezen kis dolgozat szerzőjének azt fogják felróni, hogy szemmel láthatólag az obskuránsok, a „sötét alakok” közé került, hiszen valóban bizonyos fokig „komor” téma felé fordult. Bár a katolikus teológiában biztosan akadnak szebb és fényesebb témák, az ördög és az ellene folytatott harc mégis a keresztény élet realitásai közé tartozik. Az ördögűzés, különösen a keresztelési, de egy valódi megszállottság esetén alkalmazott is, a keresztény-európai vallástörténelemben az eltelt csaknem 2000 évben nem lebecsülendő szerepet játszott.
Nikolett (Mezőkövesd)
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” írja Máté evangélista. 24 éves vagyok és eddig nem igazán értettem ezeket a sorokat, mert mindig is jókislány voltam, szerető, katolikus, hívő családban nőttem fel. Mindig azt éreztem, hogy én “egészséges” és “igaz” vagyok. Az utóbbi időben valami megváltozott bennem, talán a kimaradt lázadó kor miatt is, és mintha szükségét érzem annak, hogy csináljak valami “rosszat” ahhoz, hogy vissza tudjak térni Istenhez. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehet megtört szívűvé válni? Mert a valódi alázat csak ennek segítségével valósulhat meg, azonban jobb lenne a megtört szívűséget valamilyen más módon elérni.
Kerekasztal beszélgetésre hívom meg a felvilágosodás nagyjai közül Descartes-t, Kantot, Hegelt, Heideggert, az egyháziak közül pedig Mazarin bíborost és Páli Szent Vincét Franciaországból, Hofbauer Szent Kelement és II. Józsefet az Osztrák Császárságból, Bosco Szent Jánost és IX. Piuszt Itáliából, Kis Szent Terézt és Foucauld Károlyt. Megkérem őket, mondják el hittel kapcsolatos gondolataikat. Meghívom még János apostolt is, mert az ő evangéliumának bevezetőjében találtam olyan megfogalmazást a hitről, ami bennem rendet teremtett: (akik Krisztust) „befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében.” (Jn1,10-12)
Az idők végezetéig a Sátán soha nem adja fel, hogy az embereket kísértse, akadályokat állítson az üdvösségük elé, és hogy küzdjön ellenük; de mindezt csak olyan mértékben teheti meg, ahogy azt a Szeplőtelen Szűzanya megengedi neki. Ez azt jelenti, hogy csak olyan mértékben engedi meg, hogy megkísértessünk, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy győzelmünk érdemeit learassuk, ami biztosan sikerül, ha az ő értékrendje szerint vívjuk meg a csatát: Őáltala, Ővele és Őbenne. Sok gonoszság van a világon, de ne felejtsük el, hogy a Szeplőtelen Szűzanya ezeknél is hatalmasabb, és hogy ő „széttiporja a sátáni kígyó fejét”.