Egy hitvédelmi szakkönyvben húsz érv szerepel Isten létezése mellett, és egy ellene. Ez az egy: a rossz problémája. A szenvedés, amelynek oka, hogy vétkeztünk. Ellenszegültünk Istennek, szabad akaratból. Ez a bűn misztériuma. És ezt hozta helyre Krisztus Urunk a megváltással. Ezért ajánlja fel a megváltottságot, az Atya ingyenes kegyelmét, hogy szenvedéseinknek is értelmet adjunk. Ahogyan ő is szerető engedelmességből áldozatot hozott értünk, hogy kimentsen az örök halál karmaiból.

Nagyböjt közeledtével anyaszentegyházunk – szent II. János Pál pápának köszönhetően – a betegek világnapját üli (febr. 11.én), amikor a betegek szentségét is kiosztjuk azoknak, akik kérik, és felkészültek a kegyelem befogadására. A betegek szent olajjal való megkenése, az értük végzett imádság a Jakab-levélre megy vissza, amely jelzi, hogy korán, már akkor, az első presbiterek és apostolok idején liturgikus szokássá vált.

Nincs olyan ember, aki ne szenvedne: valamitől, valamiért, valami, valaki miatt. A szenvedés emberségünk, törékenységünk jele és bizonyítéka. Ha nincs testi szenvedés, van lelki, szellemi, érzelmi, vagy akár pszichés. Hozza a helyzet, az életkor, a körülmények, tévedéseink, rossz döntéseink, öröklött hajlamaink, szüleink és rokonaink öröksége, és még a természeti katasztrófákról, a háborúkról, a szegénységről, az egzissztenciális félelmekről nem is beszéltünk.

Egyik paptestvérem épp egy kórház intenzív osztályára igyekezett, hogy egy haldokló beteg hívét megerősítse a szentséggel. Amikor nagy nehezen bejutott, és odakerült a betegágyhoz, a hívő azonnal felismerte, és várta hogy Jézus testével, az Eucharisztiával megerősödjék. De ekkor hátulról, az odaigyekvő növér ellökte a papot, mondván, ne zaklassa fel a beteget, akadályozza a nővért a dolgában, és különben is „…nem hiszem, hogy jót tesz a betegnek, nem látja, hogy most is sír, és csak még rosszabbul lesz?”…

A pap csendesen hátrébb lépett, kezében a Szentostyával, s csak annyit válaszolt: „…gondolom ön is sírt már, és tudja, többféle sírás van. Ezek a könnyek nem azok, amikre ön gondolt…”

Papi életem eddigi, bő három évtizede alatt sokféle haldoklást, haláltusát, csodálatos átváltozást láttam már a betegágynál, a betegek szentségének hatására. A legtöbb esetben az isteni kegyelem ereje utat tört magának a bűntől kifosztott, a „betegségtől félholtra vert” testben-lélekben, s az, mint a szikkadt föld a nyári záport, úgy fogadta az imádságot, a szentségi áldást, mely a szent olajjal való megkenés nyomán eleredt.

Ilyenkor, élesben, a betegséget, a kiszolgáltatottságot, a Gyógyítóra való ráutaltságot megérezve döbbenünk rá, mire van szükségünk, hogy mire nem képes sem a tabletta, sem a műtét, sem a kezelés, sem az injekciók.

MINDEZ EGYÁLTALÁN NEM A BETEGÁPOLÓK, A LELKIISMERETES ORVOSOK MUNKÁJÁNAK LEBECSÜLÉSE, VAGY MELLŐZÉSE. Ellenkezőleg. És a Betegek Napja is erről szól.

Csak annak hangsúlyozása, hogy mi történik a testben is, ha a lélek gyógyul. Számtalanszor olvashatjuk ezt az evangéliumban. Keresztények milliói tanuskodnak évezredek óta emellett, milyen másképp szenved az, akinek van reménysége. Aki nem Isten távollétét, hiányát tapasztalja meg a szenvedésben, hanem szerető, szelíd jelenlétét, még szerető családtagjain, az egészségügyi személyzeten keresztül is.

Irodalmi nagyjainkat, művészeinket is sokszor épp az élesben, közelről, a testben megtapasztalható szenvedés döbbentette rá a való igazságra, vagy sarkallta még nagyobb áldozatra, alkotásra. Annyira, hogy vívódásaik, lelki gyötrelmeik vajúdásai közepette halhatatlan műveket alkottak. Gondoljuk csak meg, Beethoven megsüketült, Arany János epekövekkel küszködött, Ady „vérvirágos” betegségéről beszél, Móra Ferenc „fejedelmi sárgaságáról”. Babits gégerákja miatt elnémult. Kosztolányinak szájüregi betegsége volt, Tóth Árpád végzetes tüdővészéről is tudomásunk van, Csáth Géza tragikus szenvedélybetegsége, opiumfüggősége szinte beszámíthatatlanná tette őt, Karinthy agydaganata miatt szüntelen fejfájásra panaszkodott, Pilinszkyt a depresszió környékezte, Kölcsey tizenegy éves korára elvesztette a szüleit és az egyik szemét.

Teljes cikk

Létrehozva 2024. február 20.