„Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.” IIz 25,1)

Bevallhatok valamit, amire nem vagyok büszke?

Küszködöm azzal, hogy Istenre bízzam a gyermekeimet. Valamiért nagyon nehéz. Hiába hiszek teljesen Istenben, amikor arra kerül sor, hogy bízzam a gyermekeimre vonatkozó terveiben, nem mindig sikerül.

Aggodalmaskodom. Rettenetesen szorongok. Ötleteimmel bombázom Istent, javaslatokat teszek neki.

Nyugodt, szenvedésmentes életet igyekszem biztosítani a gyermekeimnek, szeretném, ha a „legjobb úton” járnának, amit elképzeltem számukra.

Olyan, mintha karomba gyűjteném szeretteimet, s odatartanám őket Isten elé: „Látod? Én már mindent szépen kidolgoztam. Lennél szíves áldásodat adni rá? Ne nyúlj hozzá, csak áldd meg. És akkor minden jó lesz.”

Olyasmi ez, ami most, hogy már felnőttek, még mindig gondot okoz.

De mondom, nem vagyok büszke rá.

Most tarthatnék egy kis kitérőt, és beszélhetnék az anyai szeretetről, arról, hogy Isten beleszőtte a DNS-ünkbe a félelmet nem ismerő vágyat, hogy megóvjuk gyermekeinket, és gondoskodjunk róluk minden áron. De érzek egy kis tüskét a szívemben, mert tudom, mennyire korlátozottak az erőfeszítéseim. Esendők és törékenyek.

Lassacskán megtanulom, hogy az egyetlen holtbiztos tervre hagyatkozzam: bízzam őket teljesen Istenre.

A legjobb, amit egy anya tehet, ha elismeri, hogy egyedül Isten tud Isten lenni. Lassan eljutok ide. És ez segít, hogy elálljak az útjából.

Mondok egy példát. Ha tőlem függött volna, Ashley lányom biztos nem járt volna arra az egyetemre, amit magának választott. Egy hosszú listán tudtam volna sorolni annak idején, miért abszolúte kizárt, hogy megfelelő legyen neki az az iskola.

Ám Isten közbeszólt.

Olyan terve volt, amit el sem tudtam volna képzelni.

Ő tudott egy nőről abban az iskolában, a színfalak mögött, akit nem is ismertem, de aki rendszeresen imádkozott a lányomért.

Ő tudta, hogy szerető barátok várnak rá.

Eltervezte, hogy legyenek kiscsoportos vezetői, akik segítenek kiépíteni valódi kapcsolatát Jézussal.

Egy templomi közösség várta, akikhez nagy örömmel csatlakozott. Egy fiatalembert, akinek nagy szíve van, és a legfurább haja, amit valaha láttam, arra indított, hogy beleszeressen.

És most a legtündéribb kisbabát hozzák el hozzám, akivel ez a bolondos nagyi sosem tud betelni!

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. május 15.