Nemrég ért véget a Mária tisztelet Erdélyben kiállítás, amelyet a Csíki Székely Múzeum szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a ferencesek Kisebb Testvérek Rendjének Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartománya és a Csíkszereda Polgármesteri Hivatal támogatásával. Olvastam a sajtóban a megnyitóról, láttam a képeket és én is megkívántam, hogy megtekintsem a kiállítást.

Nemsokára el is mentünk a feleségemmel a múzeumba. Sajnos, mivel nem ismertük a múzeum nyitási rendjét és d.u. 5 körül értünk oda, alig 45 percünk maradt a kiállítás megtekintésére. A lényeg az, hogy amint beléptünk az első terembe, rögtön éreztem a Lélek jelenlétét és egy sugallat ezt mondta a szívemben: A Szűzanya nagyon szeret téged! Továbbhaladtam a termeken, mintha mi se történt volna, de lélekben ledermedtem ennél az élménynél. Éreztem, hogy Krisztus békéje száll le rám és a Szűzanya mindent elhessegtető, megnyugtató szeretete vesz körül. Azon töprengtem, hogy vajon a Szentlélek szólt-e, de inkább arra tippeltem, hogy ez egy angyal “hangja” volt. A szeretet és a béke érzése mindvégig velem volt, amíg a múzeumban tartózkodtunk. Mivel az idő nagyon rövidnek bizonyult, elhatároztam, hogy még egyszer visszajövök és zavartalanul fogok figyelni a lelki megtapasztalásomra.

Nemsokára vissza is tértem a múzeumba, egydül, a fényképezőgépemmel felszerelkezve, és alaposan végigjártam minden képet és szobrot. Ekkor már nem tapasztaltam semi rendkívülit, de a vetítőteremben leülve végigimádkoztam a rózsafűzért és olyan forró szeretetet éreztem, mint a amilyent egyes ünnepekkor szoktam érezni a szentmise alatt. Többször is megfordult a fejemben, hogy tegyek tanuságot a megtapasztalásmról, s ekkor olvasom a Szekelyhon-on, hogy bizony mások is megtapasztalták, hogy a múzeum egy időre szakrális térré változott.

Amint azon töprengtem, hogy ugyan miért is szeretne engem a Szűzanya, eszembe jutott egy korábbi élményem. Szolgálati küldetésbe kellett utaznom az anyavállalathoz. Korán reggel, az autóban, azon törtem aggódva a fejem, hogy miként is lesz majd, mert a küldetés témája igencsak kényes volt. Amint ezen töprengtem, egy látomásom volt.  Azt láttam, hogy a Szűzanya áll velem szemben és egyenes karokkal, határozottan nyújtja felém a kis Jézuskát. A karocskái alatt fogta a Jézuskát, felém fordítva és úgy nyújtotta nekem. Megzavarodva ráztam ki a fejemből ezt a képet. Nem értettem meg semmit belőle…

Egy idő után aztán meglátogatott bennünket egy ismerősünk a kisbabájával. Egy adott pillanatban az anyuka, se szó se beszéd, a legtermészetesebb mozdulattal átadta nekem a kisbabát. Már elég rég volt, amikor kisbabát fogtam a karjaimban. Az arcomhoz szorítottam pihés fejecskéjét. Ekkor két dolog érintett meg: a kisbaba törékenysége és az anyuka bizalmas gesztusa. Igen, az anyuka azt nyomta a kezembe, ami neki a legdrágább volt. Ezzel akaratlanul is azt fejezte ki, hogy: benned megbízom, te a barátom vagy… Hasonlóképpen, amikor a Szűzanya felénk nyújtja a kis Jézust, ez azt jelenti, hogy megbízik bennünk és a barátai vagyunk. Ez pedig igen nagy kegy, mert ha a fő közbenjáró barátai vagyunk, akkor bizalommal járulhatunk a nagy Király elé.

Forrás és a kiállítás képeinek megtekintése

Létrehozva 2016. január 20.