Amit ismerőseim kaptak tőlem

Azzal kezdődött 2013 novemberében, hogy besárgultam és Cola színű lett a vizeletem, de görcseim nem voltak. Egy belgyógyász erősen javasolta az orvosi kivizsgálást mondván, hogy ez tumor, mégpedig hasnyálmirigy-tumor szokott lenni.

Epehólyag gyulladást állapítottak meg, több alkalommal csöveket raktak a számon keresztül az epevezetékbe, aztán úgy tűnt, hogy minden rendben. Az orvosom nem hagyta annyiban, a 11. kísérletre igen goromba fajta tumorból sikerült szövettani mintát venni a hasnyálmirigy-fejből.

Ekkor 2015 márciusát írtuk. A Sebészeti Klinikán a prof. felvágta a hasamat és megállapította, hogy a tumort nem tudja leválasztani sem a hátsó hasfalról, sem a hasi vénáról: inoperábilis.

Megkezdődött a kemoterápia. Azt mondták és le is írták, hogy ez ugyan nem gyógyít meg, de csökkenti a tumor méretét, akadályozza az áttét képződését, de ugyanúgy nem lehet kigyógyulni belőle, mint pl. a cukorbajból. 15 kezelés után ismét CT, amire a sebész azt mondta, hogy a két kritikus helyről lejött a tumor, újra megoperál.

Most hétfőn újra vágott és legnagyobb meglepetésére nem volt mi kivágni, nem volt daganat. Itthon vagyok, persze fáj a seb, de úgy tűnik, hogy némi utókezelés és hosszas újabb diétázgatás után egészségesnek lehet nyilvánítani.

Fiam szerint egy héttel azért húzódott a műtét, mert a vágástól való félelmemben éjjel elloptam a szikéket a műtőből. Lányom azt kérdezte, hogy nem lenne egyszerűbb egy cipzárt varrni a hasamra.

Amit Isten adott nekem

Ez év márciusnál tartunk, amikor úgy néz ki a dolog, hogy egyrészt biopsziával igazolt adenocarcinomát állapítottak meg, mégpedig megműthetetlen állapotban. Ez a tumor nem gyógyítható, csak húzható a végkifejlet. Ehhez a halasztáshoz kellett a kemoterápia.

Megírtam a nagybeteg imádságát. Talán a nagybeteg imájára még emlékeztek, akkoriban elküldtem a listára. Az Úr kegyes volt hozzám, végig sikerült a getszemáni lelkületet megélnem: ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Ezen kívül boldog Bartalo Longo rendtársamhoz fordultam, hogy ha már egyszer közbenjárt az Úrnál az érdekemben, tegye ezt meg ismét. Ez a közbenjárást kérő ima napi ima lett.

Kezeltek és közben vizsgáltak, majd augusztus 31-én újra operáltak.  Ugyanaz a professzor És nem volt mit kivágni, a tumor eltűnt. Innen-onnan azért vett szövettanra mintát, ezt majd pénteken látom, de a lényeg, a hátsó hasfalról és a vénáról márciusban eltávolíthatatlan daganatnak semmi nyoma nem maradt.

Köszönet érte az Úrnak és a közbenjárónak!

Deus est omnipotes!

Létrehozva 2015. szeptember 7.