Elmentem egy karizmatikus konferenciára Anaheimbe, ahol Ralph Wilkerson, egy nagyon népszerű igehirdető beszélt. Hozzá léptem, hogy beszéljek vele, ő pedig jövendölt nekem.

Azt mondta: “Nővér, a kezeit Isten munkájára kenték fel.”

Azt mondtam neki, hogy hallani sem akarok a próféciákról.

Félbeszakított és kijelentette: “Nővér, hamis prófétához ment.” Elmondta, hogy a “próféta” Isten sok emberét tette tönkre, számos embert vitt ki az Egyházból. Ekkor történt először, hogy valaki megmondta nekem: ez az ember hamis próféta.

Ugyanezen a konferencián egy katolikus pappal is beszéltem, és elmeséltem neki a történetemet. Ő azt mondta: “Briege nővér, szükségtelen, hogy még többet is mondjon. Hiszen már megkapta a válaszát az Úr Élő Igéjében.”

Az Úr aztán visszavezetett ugyanahhoz az episzkopális lelkészhez, aki megmondta nekem, hogy gyógyító adományom van.

Amikor egyszer az ő otthonában tartottak imadélutánt, elmeséltem neki ezt a szörnyű élményt. Azt mondta: valaki figyelmeztette őt, hogy fel akarom keresni a hamis prófétát. Ő vissza akart tartani, de az Úr azt mondta neki, hogy ne lépjen közbe, mert nekem három leckét kell ebből tanulnom, és hogy maga az Úr fog engem oltalmazni. Úgy érezte, imádkoznia kell értem, mialatt ott voltam, és lehet, hogy az ő imái men tettek meg a Gonosz táma dásától.

Ahogy így beszélt, rájöttem, hogy csakugyan három leckét tanultam.

Először is nem lett volna szabad elmennem egy hamis prófétához. Megpróbáltam belelátni a jövőbe. Olyan volt, mintha jósnőhöz mentem volna, mintha hamis istent keresnék. Azt tettem, amit Isten megtiltott az első parancsolatban. “Idegen isteneket ne helyezz elém.” Életem központjául egészen Istent kell megtennem; a jövőt teljesen Rá kell bíznom. Ő az Út, és nekem át kell adnom magamat Neki.

Másodszor pedig meg kellett tanulnom a különbséget a megítélés és a megkülönböztetés között. Amikor először mentem el a prófétához, éreztem, hogy valami nincs rendben, de azt gondoltam, nem szabad megítélnem őt. Éreztem a Gonosz jelenlétét, de nem tudtam, miben áll az. Azt képzeltem; hogy talán csak az én hozzáállásomban van a hiba. Ebből a tapasztalatból megtanultam, hogy a megkülönböztetés adományáért kell imádkoznom.

Harmadszor pedig megtanultam, hogy a hivatásom nem ajándék tőlem Istennek, hanem az Ő ajándéka számomra. Ő azért adta ezt a hivatást nekem, hogy felszabadítson az Ő Igéje számára, és nem azért, hogy megkössön. Megtanultam, hogy minden nap térden állva kell hálát adnom az Úrnak adományért.

Briege McKenna ferences szerzetesnővér. A róla szóló könyv címe: Vannak még csodák.

Budapesti látogatásáról az alábbi írás számol be. Imáját itt olvashatod el.

Létrehozva 2011. május 18.