Egy este imaösszejövetelen vettem részt a Merici Szent Angéla egyházközségben; és egy idősebb férfi mellett ültem, aki az episzkopális egyház lelkésze volt. A találkozó végén ima közben mindnyájan megfogtuk egymás kezét. Ima után a lelkész hozzám fordult és azt mondta: “Nővér, én eddig még sohasem beszéltem római katolikus apácával, de üzenetem van az Ön számára: Imádság közben nagyon erősen éreztem, hogy Ön megkapta a gyógyítás adományát – és ezt Ön is tudja, mert az Úr tudomására hozta ezt floridai kápolnájában.”

Elmondtam a lelkésznek, hogy nem tudom elfogadni az adományt, mert egy szigorú rend tagja vagyok Floridában, és tovább soroltam neki okaimat.

A lelkész csak nézett rám, aztán azt mondta: “Mesélje el, hogy mi történt a kápolnában.”

Azt mondtam magamnak: “Honnan tudhatja ezt? Senkinek sem mondtam el az égvilágon.” Elbeszéltem, mi történt a kápolnában, de azt is hozzátettem, hogy egyszerűen nem fogadhatom el.

“Jézus sohasem alkalmaz erőszakot. Kinyilvánítja akaratát, Önnek azonban szabadságában áll, hogy kövesse Őt vagy se.” Aztán megfordult és elment.

Pár nappal később a templomban mise után néhány emberrel beszélgettem. Odalépett hozzám egy nő és megszólalt: “Nővér, én nem ismerem Önt, de amikor áldozni ment, az Úr egy képet mutatott meg nekem, amelyen Ön állt, és egy egész sor ember jött Ön felé. Az Úr azt mondta nekem, hogy Önt egy nagy, gyógyító szolgálatra hívta.”

Egy ismerősöm azt mondta, hogy elmennek egy “prófétához”. Gondoltam, én is elmegyek, hátha tud segíteni rajtam. Hátha mond egy szót a jövőről.

Ahogy beléptem a prófétához, valami szörnyű, kellemetlen érzésem támadt. Ő rám nézett és megkérdezte: “Férjnél van?” Nem sokat tudhatott az apácákról, gondoltam. Nagyon szokatlan kérdéseket tett fel nekem. Leállítottam. Semmi olyasmit nem mondott, amit már ne tudtam volna.

Két héttel később egy ismerős nővér jött a városba, én meg elmeséltem neki, hogy felkerestem a prófétát. “Én is szeretném látni” – mondta a nővér. Lehetett volna annyi eszem, hogy ne menjek vissza és lebeszélem a barátnőmet is a látogatásról. Azt gondoltam azonban, hogy bár én nem vettem semmi hasznát a vizitnek, talán a nővér okosabb lesz nálam. Elmentem hát én is vele.

Amikor megpillantott, újra azt kérdezte: “Férjnél van?” Megmondtam neki, hogy nem lehet valami nagy próféta, ha nem tud semmit a katolikus apácákról, arról, hogy életemet Jézusnak adtam.

“Le kell vágni a fejét!” – mondta és végighúzta az ujját a tarkómtól kezdve a homlokomig. Tréfálkoztam és azt mondtam: “Nos, lehet, hogy nincs sok benne, de nélküle még kevesebb lenne.”

Létrehozva 2011. május 18.