A nőellenes nőpártiság csapdája
Bedő Imre írása a HVG Extrában
Lányos apaként aggódva tekintek a jövőbe. Lesznek-e férfiak, akik közül a lányaim választhatnak? Akik tűzön vízen át őket és csakis őket akarják, akiket nem tántorít el semmi attól, hogy megkérdőjelezhetetlen társaik legyenek minden körülmények között? Ha továbbra is ilyen mintával fertőzzük a gondolkodásukat, akkor boldogtalanságuk garantálható.
Mert a ma népszerűsített férfiminta alapvetően nőellenes.
Minden szülő tudja, hogy sokszor gyermekeink kedvéért leszünk jobb emberek. Odafigyelünk arra, hogyan beszélünk, hogyan öltözünk, hogyan vigyázzunk a környezetünkre, hogyan viszonyulunk másokhoz. Ahogyan arra is ügyelünk, milyen filmet nézünk, milyen üzenetet engedünk, hogy észrevétlenül beépüljön az életünkbe. Mert lehet egy film jó vagy rossz, izgalmas vagy unalmas, reményt keltő vagy reménytelenséget sugalló, élvezhetjük vagy elutasíthatjuk az üzenetét, mindenféleképpen hatni fog ránk, átszövi későbbi gondolkodásunkat.
És itt jön a bökkenő. A média célja mára a figyelem mindenáron való megtartása, a szórakoztatás lett. Mindig a különöset, a szokatlant, a bizarrt kell bemutatni, mert az átlagossal, a normálissal nem lehet nézettséget, kattintás-számot produkálni. De ki lesz a „nem normális”?
Élhetetlen férfi-karakterek
Lássuk, milyen férfiképet közvetítenek a mai filmek, rajzfilmek, népszerű sorozatok. A filmek zömében nincs a családjában, a családjáért, a nővel vállvetve, szövetségben élő férfi. Három alapvető férfi-típussal találkozunk.
Az egyik az antiszociális hős-karakter, aki tehetséges, de összeférhetetlen, ezért nem jó például vezetőnek sem. Borostás, elhanyagolt, egy lakókocsiban, elszigetelten él. Iszik. Depressziós. De bástya. Volt családja is, de már nem tartja velük a kapcsolatot. A nők félelemmel vegyes tisztelettel rajonganak érte, látva önpusztító életét szívesen ápolnák, hiszen szimpatikus, bátor hős, aki a végén igazságot oszt, elkapja a bűnözőket. Nélkülözhetetlen alkatrész. A vadállat, aki szép, de megközelíteni, együtt élni vele nem lehet. Teljességgel követhetetlen férfi minta.
A következő karakter-típus a családi vagy szerelmi szálra épülő gyerekfilmekben és vígjátékokban tűnik fel. Ezen filmek zömében – tisztelet a kevés kivételnek – a férj, az apa, a szerelmes „legény”, stb. általában bugyuta, introvertált, aki elbaltázza a dolgokat, csetlik-botlik. Nem vicces, hanem nevetséges. Szimpatikus mackó, aki után mindig romokat kell takarítani. Ebben aztán részt vesz ő is, de általában csak a fizikai erejét és mamlasz-szeretetét teszi hozzá a megoldáshoz. Ahhoz a megoldáshoz, amit minden ilyen filmben a kisarkítottan okos, iskolázott, vezető, teherbíró, kitartó, jellemes nő szállít. Aki gyors, mindent kitalál, elintéz, helyrebillent. Aki kapcsolatokat szervez, akciót tervez, kivitelez, kinyomoz, megtalál és bevégez. Vezet. Majd megveregeti a fiú vállát. Rosszabb esetben megkéri a fiú kezét.
A harmadik férfi-karakterről, az abszolút követhetetlen szuperhősről inkább ne is beszéljünk, a fiúk valódi életére gyakorolt káros hatása egy egész cikket megérne.
A moziból kifele jövet általában fél órás magyarázatra kényszerülök. Próbálom felülírni a lányaimnál, amit a film rombolt. Harcolok értük, mert egy abszolút nőellenes programozást kell semlegesítenem.
Tudattalanjuk éppen azt kapta, hogy a férfiakra nem lehet számítani, kevéssé lehet bennük bízni.
Hogy egy nőnek általában mindent egyedül kell megoldania, a felelősséget egyedül kell vállalnia, a döntéseket egyedül kell meghoznia. Nincs egyenrangú társ, partner. A fiúk már csak ilyenek: bugyuták, gyermetegek, istápolásra szorulnak. Na jó, kicsit segíthetnek, néha humorosak, hébe-hóba kell a „lóerejük”, és van, akire „esetlen mackóként” lehet rámosolyogni.
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. április 26.