Azok, akiket az Egyesült Államokban „childfree”-nek neveznek, követelik azt a jogukat, hogy ne akarhassanak gyermeket. Ez a tendencia kényes kérdéseket vet fel a nők anyaságával és hivatásával szemben. Az alábbiakban beszélgetést közlünk Claire de Saint Lager írónővel, „A szerelemben élő nő útja” c. esszé szerzőjével.

Vannak nők, akik elhatározzák, hogy nem akarnak gyermeket és felvállalják ezt az elhatározást. Ez a „childfree-nek nevezett irányzat az Egyesült Államokban az 1970-es években született meg, létrejöttének okai különbözőek: az anyaság vágyának hiánya, a szüléstől való félelem, a gyermekek iránti vonzalom hiánya, a megterhelés, a felelősség, a megkötöttség, amit egy gyermek jelent, az igény, hogy maradjon idő saját magára és karrierjére, az „ellenpélda anyák”, akik mindenkit elriasztanak az anyaságtól, végül a jövőtől és bolygónk jövőjétől való félelem és a társadalom stabilitásának hiánya. Jogosak ezek az okok?

Helyteleníthető, ha valaki nem akar gyermeket? Az anyaság-e egy nő hivatása?

Ezeknek a kérdéseknek tisztázására az Aleteia beszélgetést szervezett meg Claire de Saint Lager írónővel, „A szerelemben élő nő útja” című esszé szerzőjével, aki arra törekszik, hogy meghatározza, mi alkotja a nőiesség, a nőiség lényegét. Az Isha Formation képzési szervezet alapítója a személyes fejlődést célzó képzéseket vezet, amelyek célja, hogy rávezessenek minden nőt, hogy hallgassa saját magát és elevenítse fel legmélyebb vágyait.
Aleteia: Az anyaság a nőiesség tartozéka, hogyan magyarázható, hogy a jelen esetben a nőiesség elutasítja az anyaság gondolatát?Claire de Saint Lager:

Elgondolkozhatunk azon, hogy egyes asszonyok miért nem éreznek vágyat gyermek után. A felhozott okok között szerepel, hogy a gyermek teher és áldozatot jelent: veszteséget okoz időben, szabadságban, a közös élet terén, a karrierlehetőségekben…

Ezek az érvek bizonyos értelemben az anyasággal kapcsolatos túlkapásokra mutatnak rá. Manapság akkora nyomás nehezedik az anyákra, hogy tökéletes anyák legyenek, hogy ez ijesztő! Az anyaság, amikor túloz, mindent magába olvaszt, és azt sugallja, hogy mindent fel kell áldozni a gyermekért (időt, kedvteléseket, házaséletet), bomlasztó. Ha hallgatjuk azokat az asszonyokat, akik nem akarnak gyermeket, az végül szemünk elé vetíti a túlzásba vitt anyaság képét.

Véleménye szerint, mi volna akkor a helyes anyaság?

Az anyaság az elszakadás iskolája. A gyermek ránk van bízva, kicsi korában teljesen függ az anyjától, de egyidejűleg arra hívatott, hogy eltávolodjon, saját szárnyain tudjon repülni. Lényeges tehát, hogy gyakoroljuk az életet asszonyként, feleségként is az anyaság mellett. Az anyaság iskola is az elengedésre, abban az értelemben is, hogy nem lehetséges megvédeni a végtelenségig gyermekünket a sebektől, amelyek az élet részei.

Elengedni a súlyt és megtartani a reményt – ez a szeretet más viszonylatába helyez minket, ami nem a mindenhatóság, sem a mindentől való túlzott védelem, hanem a szeretet érdeknélküliségének megtapasztalása. Az anyaság szertelen és túlzó, ha az anya mindenről gondoskodni akar minden időben. Ha valakinek gyermeke van, az nem jelenti azt, hogy egyedül ő a felelős érte napjai végéig. Meg kell tanulni megosztani a szerepeket, tudni kell átadni feladatokat másoknak: az iskolának, a nagyszülőknek, a cserkészeknek… Ebben az esetben a gyermek léte már nem azonos a szabadságtól való megfosztottsággal.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. október 23.