Az előző manna témája a generációk közötti öröklés és kölcsönhatás volt. Én azonban inkább vertikális szempontból kapcsolódnék a helyünk, szerepünk, identitásunk megtalálásának nagyon nehéz feladatához.

A fiam most kezdi az egyetemi éveit, ráadásul messze az otthon melegétől, a konyha gazdagságától, a vigyázó szülői tekintettől, a szigorú gimnáziumi napirendtől. A sort persze hosszan lehetne folytatni, mi minden változik meg egy ember életében, amikor a gyermek- vagy kamaszkort maga mögött hagyva valaki önálló életet kezd.

Mi az életem célja, értelme? Mire fordítsam az időm, ha bármire lehet? Miért tanuljak ha még sohasem dolgoztam?

Ugyanakkor a kultúra, amiben élünk, nagyon kevés kapaszkodót nyújt egy férfi számára. A különbőző csatornákon keresztül leginkább a fogyasztás, az önzés, a siker, a pillanat megélésének üzenete ér el fiatalt és időset egyaránt. Természetesen nem lehetséges mindig csak fogyasztani és a szigorú keresztény normáknak történő megfelelés is szinte lehetetlen feladatnak látszik. Mindez sokakban frusztrációt, haragot vagy éppen csendes beletörődést hoz létre, amely az elveszettség érzésével párosul.

Érdekes módon a kevesebb választási lehetőség, a kevesebb szabadság, a kevesebb szabadidő és a kevesebb feladat sokkal kiszámíthatóbb, így biztonságosabb és boldogabb élethelyzet egy gyermek számára. De eljön az idő, amikor mindez megszűnik és magunknak kell megtalálni azokat az igazodási pontokat, melyek szerint éljük az életünket.

Meggyőződésem szerint ahhoz, hogy felnőtt férfiként megleljük a biztonságot, az örömöt, nagyon sok dologról le kell mondanunk. Magunknak kell kialakítanunk azokat az elveket, amelyek mentén az életünket éljük.

Ha ezt keresztényként tesszük, akkor a Biblia alapján egy olyan tekintélyi rendben találjuk magunkat, amely a család, a gyermek, a férfi és a nő számára egy biztonságos világot nyújt.
„De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 11,3)

Ha egy férfi, amikor önálló életet kezd és alárendeli magát Krisztusnak, a számtalan döntés és lehetőség súlya nem fogja maga alá temetni. Mivel a szülői tekintélyt felváltja egy másik, Krisztusnak a tekintélye, amely irányt szab a döntéseinek, lehetőségeinek. Ugyanakkor nagyon sok ígéretünk is van arra, hogy Istennek gondja van ránk.

Meggyőződésem szerint a tekintély alatt való élés szükségessége igaz minden felnőtt férfira. Isten azért alkotta meg ezt a tekintélyi rendszert, hogy hasonlóan a család nyújtotta biztonsághoz, egyetlen felnőtt férfi se érezze, hogy céltalan, értelmetlen az élete vagy nem tartozik senkihez.

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2022. december 16.