Az Urat nézd!
Különösen a feszület körüli árnyékot… Készítette egy dominikánus nővér (Congragation of St Cecilia (Nashville TN) a 2016. aug. 7-i szentmisén
Különösen a feszület körüli árnyékot… Készítette egy dominikánus nővér (Congragation of St Cecilia (Nashville TN) a 2016. aug. 7-i szentmisén
2007 őszén Isten kezdeményezésére helyet és lehetőséget kerestem magamnak, ahol megismerkedhetek a katolikus egyházzal. Egy kedves ismerősöm a Sziklatemplomot, a Magyar Pálos Rendtartomány budapesti templomát és kolostorát ajánlotta. Itt találkoztam Györfi Szabolccsal, a fiatal és lelkes pálos atyával, akit 2005-ben szenteltek pappá, és aki helyet adott nekem a fiatal felnőttek számára vezetett hittancsoportjában.
Pénteken a tihanyi apátsági templomban lépett fel a Fountain of Love, a Szeretet Szökőkútja nevű kórus és kamarazenekar. A keresztény és muszlim énekesekből álló zenekar karmesterük saját szerzeményű oratóriumát adta elő, ezen kívül pedig Magyarország és Jordánia nemzeti himnuszai is elhangzottak. A koncert előtt Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója a különböző vallású és bőrszínű emberek közösségének fontosságáról beszélt, amit szerinte a migrációs válság sem tesz zárójelbe.
„Semmi sem olyan hatalmas, mint az Eucharisztia. Ha Istennek lenne értékesebb, azt adta volna oda nekünk.” (Vianney Szent János)
Nemrégiben kis autómmal és benne négy lány utassal tartottam a főváros felé, amikor a hátsó ülésről hirtelen megszólalt egyikőjük, hangjában kis büszkeséggel, kekeckedve:
– Képzeljétek, tegnap beszélgettem az öcsémmel, és mondta, hogy 54 lánnyal feküdt le eddig!
A bejelentést némi moraj követte, majd az anyósülésen elhelyezkedő lány felém fordult, s érdeklődve kérdezte:
Miért jó a megbocsájtás? Lehet -e haragudni, és miért érdemes kiélni „bosszúvágy-képzeteinket”. Ha lemaradt adásunkról, vagy szeretné ismét meghallgatni H.
A felsorolt pontok értelemszerűen nem katolikus paptól, hanem egy lelkésztől származnak, semmit nem vonva le ennek értékéből.
Ne szépítsük, és legyünk reálisak egy pillanatra. Lelkipásztornak lenni hihetetlenül nehéz – ezzel a mondattal kezdődik a Churchleaders.com oldal írása, amelyet a pardi.ro oldal fordított le. Itt van tehát pár dolog amit bárcsak valaki leült volna és elmondott volna nekem mikor 20 éves voltam.
Amíg még itt vagyok, amíg lélegzem,
még itt a helyem, mert
– még nem éltem át mindent
– még nem tapasztaltam meg mindent
– még nem tanultam meg mindent
– még nem ismertem meg mindent
– még nem nyújtottam mindent
– még nem adtam mindent
– még nem alkottam meg mindent
– még nem cselekedtem meg mindent, ami kell,
hogy azzá váljak, akivé válni teremtettem.
Valóságos kommentáradat érkezett az utóbbi órákban a 777 cikkéhez, amelyben a Bethesda Kórház azon döntését közöltük, amely szerint az épülő szülészeti osztályon – egyedüliként Magyarországon – nem végeznek abortuszt.
Negyedik gyerek vagyok a családban, ez már két évtizeddel ezelőtt is különlegesnek számított – most meg már lassan sajnos az elképzelhetetlen kategóriába tartozik. Születésem előtt néhány hónappal – miközben én békésen szunyókáltam édesanyám méhében – ő elment a szokásos kontrollvizsgálatra, ahol szóba került, hogy bizony engem már három jövevény megelőzött. A nem túl jó formában lévő védőnő ezt meghallva az alábbi kérdést szegezte édesanyámnak: “Biztos, hogy megtartja ezt a babát, ha már a negyedik? Nem akarja elvetetni?” Be se fejezhette a gondolatot a fehér ruhás dolgozó, kapásból érkezett édesanyám válasza: “Elnézést, maga védőnő, vagy támadónő?”
„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)
Gimis fényképek néha szembesítenek akkori idétlen önmagunkkal. Egyik hajdani osztálytársam feltett nemrég egy osztálykiránduláson készült csoportképet rólunk, s ahogy megláttam magam, vihognom kellett, de szégyenkeztem is.
Ott álltam a többiekkel a múzeum lépcsőjén, harcias pózban, mint Charlie angyalai, lobogó hajjal, kidüllesztett csípővel, mintha enyém lenne a világ. Emlékszel még arra a fura időszakra, mikor egyszerre voltunk önteltek és arrogánsak?
José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről
55 éve pap és szerzetes Imre János Csanád
Imre János Csanád pálos szerzetes kettős évfordulót ünnepel: 1961. június 18-án szentelték pappá, majd július 1-jén tette le első fogadalmát. A legnagyobb ajándéknak azt tartja, hogy betegsége ellenére is tud mindennap gyóntatni és szentmisét bemutatni. A Pécsi Egyházmegye interjúját olvashatják.
– „Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért” (2Kor 12,15). 1961. június 18-án Szent Pál hitvallása jegyében kezdték papi hivatásukat rendtársával, Borsos János Józseffel. Egymástól teljesen függetlenül ugyanazt az idézetet választották hivatásuk jelmondataként. Mikor döntötte el, hogy pap lesz?
Egy félresikerült szentségimádás valahol Lengyelországban. Forrás
Jaj, az Isten ráfújt a szívemre!Aranyat fújt az Isten szívemre!Füstöt, aranyport, kövér ködöt.Gödreibe tűzkását köpött. S így virágzók én az