Merjünk új szempontokat előhozni. Milyen lesz a jövő, mit tehetünk a nevelésben? Hogyan kell ebben az új helyzetben jó családi életet élni? A boldog életnek függvénye a jólét? – Papp Miklós görögkatolikus morálteológussal, az idei Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) főelőadójával beszélgettünk.
Rangos díjat kapott a Betegápoló Irgalmasrend pécsi házfőnöke. P. Morvay Imre (Pio atya) a Pécsi Ételládák Mozgalom elindításáért és működtetéséért kapta meg a Hajléktalanokért Közalapítvány elismerését.
„A kivándorlás joga előtt létezik a jog a helyben maradáshoz” – tolmácsolja a pápák álláspontját Papp Miklós görögkatolikus lelkész. A budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola erkölcsteológia tanszékének vezetőjével a menekültügy morális kérdéseit taglaltuk.
Így segítenek a máltaiak Pécsett
Mondják, hogy egy társadalom fejlettségét mutatja az is, hogyan bánik a legelesettebb emberekkel. Jót tenni néha, nagy ritkán könnyű annak, akinek ez egyáltalán megfordul a fejében, de minden nap már sokkal nehezebb. Mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy ne adjuk fel, hogy legyen türelmünk, hogy tudjunk odafigyelni, sőt még mosolyogni is. Kevesen tudják, mennyire hasznos a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sokrétű pécsi tevékenysége. Két jeles évforduló között kerestük fel őket.
Ezzel az ősrobbanással több gond van, amint arra éppen kilencedik életévébe lépett fiam jótékonyan felhívta a figyelmemet.
Az ősrobbanással az a baj, mondja a fiam, hogy csak az tud felrobbanni, ami már van. Na de hogyan van valami, mielőtt lenne?
A másik gond, Apa, az a robbanás. Ami felrobban, szétesik. A világ nem szétesett, hanem összeállt.
Lehengerlő érvelés.
Tudod, folytatja, a keresztények a teremtésben hisznek, a kereszténytelenek pedig az ősrobbanásban.
„Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz.” (Péld 19,21)
Fiatal lányként szerettem ötéves terveket készíteni magamnak. A szívemben hordoztam egy listát mindarról, amit el akarok érni, meg akarok tapasztalni, meg akarok valósítani. Amikor szóba került ötéves tervem, úgy tettem, mintha butaságnak tartanám, nevetnék magamon. De valójában… Nagyon, de nagyon fontos volt. És tíz körömmel ragaszkodtam hozzá.
Húszéves koromban az ötéves tervben az szerepelt, hogy befejezem a tanulmányaimat, egy évig tanítok, egy évre beiratkozom egy bibliai főiskolára, és aztán irány a misszió. Mindez logikusnak tűnt.
Jánosi Dalma beszámolója egy római konferenciáról
Március 8-9-én Rómában az Apostolok Királynője Pápai Egyetem Bioetika Tanszéke támogatásával nemzetközi konferenciát szerveztek pedagógusoknak, szülőknek, oktatási intézetek vezetőinek és természetesen minden érdeklődőnek. A civil szervezetek és katolikus családok kezdeményezésére rendezett konferencián, a gender-ideológia veszélyeiről, zsákutcáiról illetve olyan alternatív nevelési tervek kidolgozásáról szóltak, amelyek biztosítják a fiatalok érzelmi és szexuális nevelésének stabilitását, a keresztény értékek mentén.
1. Mivel a gyengédség lehetséges, kár lenne kihagyni az életünkből!
2. Beszélgessetek egymással minden nap, legalább néhány percig!
3. Folyamatosan és rendszeresen növekedjetek egymás mellett!
4. Tiszteld önmagadat!
5. Legyél megértő, figyelmes másokkal!
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)
Alig vártam, hogy együtt ebédeljek vele. Na nem az evés vagy a beszélgetés kedvéért, hanem hogy hallgathassam.
Figyeltem egy ideje, és tudtam,hogy bibliaolvasó csoportunknak ez a tagja más, mint a többi. Sugárzott belőle Isten ereje, repesett Isten örömétől, és elárasztotta az Ő békéje. De nem csak néhanapján. Mindig.
„Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! ” (Péld 4,20b-22)
Veled is elő szokott fordulni, hogy leülsz olvasni a Bibliát, és rád tör a bőség zavara? Annyi könyv van benne, annyi mély gondolat, életre szóló igazság… ma mihez nyúljak?
Patinás konyhaasztalom régóta társam ébredés után. Veszem a Bibliát meg a laptopot, és félretolom az álmosságot, ami még vissza akar csábítani az ágyba. Ránézek a könyvre: szerelmeslevél, amit Istentől kaptam.
Peti odakint ült az árnyas udvaron, és semmire se vágyott jobban, mintegy nagy adag fagylaltra. „Bárcsak lenne pénzem”– sóhajtott fel. „Persze, a többieknek jó dolguk van. Norbi minden héten kap zsebpénzt az anyukájától, és Marci is kap valamit, ha elmegy bevásárolni. Igazán fizethetnének nekem valamit az én szüleim is azért a sok munkáért, amit el kell végeznem. Hoppá, ez nem is rossz ötlet! Úgy csinálom, mint a minap az asztalos. Írok egy számlát!”
1981. május 13-án a Szent Péter téren merényletet kíséreltek meg II. János Pál pápa ellen. Egy profi bérgyilkos, Mehmet Ali Agca közvetlen közelről, 3–4 méteres távolságból több lövést adott le rá. A túlélésre nem volt esély. Mégis csupán két golyó találta el a pápa törzsét; az egyik áthatolt rajta, a másikat azonnali életmentő műtéttel sikerült eltávolítani.
A csíksomlyói kegyszobor 500 éves évfordulója alkalmából a Csíki Székely Múzeum emlékkiállítást rendez, ugyanis az erdélyi ferencesek által meghirdetett Mária-év ráirányítja a figyelmet a csíksomlyói Mária-szobor jelentőségére, és a kegyszobor mint Csíksomlyó éke, meghatározó emblémája szorosan kapcsolódik Csíkszereda város történetéhez és jelenéhez.
„Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” (Jer 32,27)
Szememet behunyva, fejemet lehajtva soroltam aznapi kéréseimet: „Kérlek, Uram, őrizd meg a gyermekeimet… vigyázz édesanyámra… segítsd a férjemet a munkájában.” Kis szünetet tartottam, aztán így folytattam: „Most egy nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád…”
Egy barátnőmért akartam imádkozni, aki előrehaladott stádiumú rákkal küzd. Isten bizonyára tudta, mit fogok kérni, és azt is tudta, hogy csodáért imádkozom. Igazából nem tudom, miért akartam erre felkészíteni bevezető szavaimmal.