Szécsi Dorottya: A szégyenlős felhő

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az üveghegyek felett az égen egy csapat bárányfelhő. Fehéren legelésztek naphosszat.
Az egyik fiatal felhő azonban szürke volt. A többiek gyakran csúfolták is: „Ó, te csúnya, szürke, ó, te kis lassú!”- mert a szürke felhő bizony nehéz is volt, nem tudott olyan gyorsan repülni, mint a társai.

Megtért gazdaság

Csak a cikk címét olvasva már-már lapoztam, kattintottam volna tovább, ám Baritz Sarolta Laura  domonkos nővér közgazdász szigorú, ám mégis bizalmat ébresztő képére pillantva mégis a maradás mellett döntöttem… Az érdekes, tanulságos beszélgetés gyorsan eloszlatta fellengzős előítéletemet, hogy ugyan már, ez a(z) (üzleti) világtól bizonyára elzártan élő apáca vajon mi újat tudna nekem mondani pénzről, gazdaságról, erkölcsről…? Bevallom, sokáig én is azok közé tartoztam, akiknek gondolkodásában – stílusosan szólva – Krisztus és Mammon nem tudnak egy gyékényen árulni…

Gary Chapman: Segítség, rokonok lettünk!

Amikor valaki megházasodik, hirtelen házastársa rokonaival is kapcsolatba kerül: feltűnik a színen az anyós, az após, a sógor, sógornő; és lássuk be, valószínűleg nem véletlenül születik megannyi anyós-vicc, hiszen a legtöbb esetben ezek az új kapcsolatok nem könnyűek, tele vannak konfliktus(forrás)okkal. Gary Chapman ebben a könyvében tömören, gyakorlatiasan mesél arról, hogy hogyan lehet sokat javítani a saját szüleinkkel és a házastárs családtagjaival való viszonyon.

Chapman vallja, hogy a harmonikus kapcsolatok életünk legfontosabb erőforrásai közé sorolhatók. A rossz kapcsolat a közeli rokonokkal beárnyékolhatja az egész életünket, folyamatos stresszforrás lehet; míg a velük való kiegyensúlyozott, szeretetteljes viszony igazi áldás mindenki számára. És talán nem is kell hozzá olyan sok, hogy ez utóbbi valósuljon meg!

Megújulás

Jézus sokszor tanított tömeget, vagyis ismeretlenségből összeverődött embereket, és gyakran beszélt a megújulásunkról. A megújulás értelméről: arról, hogyan tudunk továbbjutni a hallásnál. Mert halljuk az igét, az igazságot, amire szomjazunk, halljuk, ha nem vagyunk süketek. De hiába. Valami oknál fogva elszáll a szélbe.

Mi lehet ez a „valami ok”?

Az én papom: Györfi Szabolcs

2007 őszén Isten kezdeményezésére helyet és lehetőséget kerestem magamnak, ahol megismerkedhetek a katolikus egyházzal. Egy kedves ismerősöm a Sziklatemplomot, a Magyar Pálos Rendtartomány budapesti templomát és kolostorát ajánlotta. Itt találkoztam Györfi Szabolccsal, a fiatal és lelkes pálos atyával, akit 2005-ben szenteltek pappá, és aki helyet adott nekem a fiatal felnőttek számára vezetett hittancsoportjában.

Te hogyan kezeled a lányokat: tárgyként vagy ajándékként?

Nemrégiben kis autómmal és benne négy lány utassal tartottam a főváros felé, amikor a hátsó ülésről hirtelen megszólalt egyikőjük, hangjában kis büszkeséggel, kekeckedve:

– Képzeljétek, tegnap beszélgettem az öcsémmel, és mondta, hogy 54 lánnyal feküdt le eddig!

A bejelentést némi moraj követte, majd az anyósülésen elhelyezkedő lány felém fordult, s érdeklődve kérdezte:

20 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt lelkipásztor lettem

A felsorolt pontok értelemszerűen nem katolikus paptól, hanem egy lelkésztől származnak, semmit nem vonva le ennek értékéből.

Ne szépítsük, és legyünk reálisak egy pillanatra. Lelkipásztornak lenni hihetetlenül nehéz – ezzel a mondattal kezdődik  a Churchleaders.com oldal írása, amelyet a pardi.ro oldal fordított le.  Itt van tehát pár dolog amit bárcsak valaki leült volna és elmondott volna nekem mikor 20 éves voltam.

Miért vagyok

Amíg még itt vagyok, amíg lélegzem,
még itt a helyem, mert
– még nem éltem át mindent
– még nem tapasztaltam meg mindent
– még nem tanultam meg mindent
– még nem ismertem meg mindent
– még nem nyújtottam mindent
– még nem adtam mindent
– még nem alkottam meg mindent
– még nem cselekedtem meg mindent, ami kell,
hogy azzá váljak, akivé válni teremtettem.

Védőnők és támadónők

Negyedik gyerek vagyok a családban, ez már két évtizeddel ezelőtt is különlegesnek számított – most meg már lassan sajnos az elképzelhetetlen kategóriába tartozik. Születésem előtt néhány hónappal – miközben én békésen szunyókáltam édesanyám méhében – ő elment a szokásos kontrollvizsgálatra, ahol szóba került, hogy bizony engem már három jövevény megelőzött. A nem túl jó formában lévő védőnő ezt meghallva az alábbi kérdést szegezte édesanyámnak: “Biztos, hogy megtartja ezt a babát, ha már a negyedik? Nem akarja elvetetni?” Be se fejezhette a gondolatot a fehér ruhás dolgozó, kapásból érkezett édesanyám válasza: “Elnézést, maga védőnő, vagy támadónő?”

Álca nélkül

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)

Gimis fényképek néha szembesítenek akkori idétlen önmagunkkal. Egyik hajdani osztálytársam feltett nemrég egy osztálykiránduláson készült csoportképet rólunk, s ahogy megláttam magam, vihognom kellett, de szégyenkeztem is.

Ott álltam a többiekkel a múzeum lépcsőjén, harcias pózban, mint Charlie angyalai, lobogó hajjal, kidüllesztett csípővel, mintha enyém lenne a világ. Emlékszel még arra a fura időszakra, mikor egyszerre voltunk önteltek és arrogánsak?