Jézus sokszor tanított tömeget, vagyis ismeretlenségből összeverődött embereket, és gyakran beszélt a megújulásunkról. A megújulás értelméről: arról, hogyan tudunk továbbjutni a hallásnál. Mert halljuk az igét, az igazságot, amire szomjazunk, halljuk, ha nem vagyunk süketek. De hiába. Valami oknál fogva elszáll a szélbe.

Mi lehet ez a „valami ok”?

Érdemes egy kitérőt tenni Nyelvédesanyánkhoz, ad-e tanácsot? Sajátos, hogy szótáraink hallgatnak. A finnugristáknál érthető, hisz hamar, már a Czuczorban rátaláltak a finnugor vonalra, s ennyi nekik elég, többre nem kíváncsiak, mert a magyar nyelv amúgy hidegen hagyja őket. Sajnos a káprázatos néprajzi műveltséggel bíró Czuczor Gergely sem mélyült el a kérdésben, holott kézenfekvő az összefüggés az új és az ujjongás között! Lehet, hogy nem szórokonság szerinti, hanem csak lényegi. Nézzük! Tavasszal, amikor megújul a természet – miként őseink gondolták: a világ! – akkor mindenütt szertartásokat végeztek a jó termés érdekében, és ujjongó megújulási ünnepeket tartottak a legkisebb településeken is a gyümölcsfák, a szőlő, a gabona frissüléséért. Az ős- és ókori ünnepek zöme beolvadt a mi Húsvétunk tágas ünnepkörébe. Összefoglalva: az ember lelkileg is sóvárgott a természet újjászületésére, és szertartásokkal – Istent meghíva! – segítette a növények és állatok életének frissülését.

Jézus mondja: „Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad.” (Mt 9, 16-17)

Az új bor mámorító, akár Jézus tanítása. Talán ez a jelképes beszéd értelme: a megújult lélek mámorra szomjas. Nem részegségre, nem kábulatra, mámorra: boldogságtól repeső lélekre!

A régi lélek akár a lyukas tömlő: ugyan átfolyik rajta az isteni bölcsesség, de hamarosan kiszikkad. Kába. A lelki szárazság a legnagyobb bajok közé tartozik: hallja, érti, mégsem tudja befogadni: ha megpróbálja, semmi eredmény. A lelki szárazságról sokat tud a két szent Teréz: a Nagy Avilai, és a Kis Lisieux-i.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. augusztus 14.