Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
A Szentszék Sajtótermének közleménye
A Szentszék Sajtóterme csütörtökön közleményt adott ki, amelyben Medjugorjével kapcsolatban a következőkről tájékoztat: Ferenc pápa május 31-én kinevezte a lengyel Henryk Hosert, Varsó-Praga nyugalmazott érsekét rendkívüli apostoli vizitátornak határozatlan időre és ad nutum Sanctae Sedis (a Szentszék jóváhagyásával) a medjugorjei plébániára.
Valamiért sokan kérdezik tőlem (pedig semmilyen szinten nem vagyok szakértő), hogy mit gondolok az új miniszter állításáról, miszerint a Tízparancsolat megtartása megvéd a halálos betegségek 70-80 százalékától. Most leírom a véleményemet, és ha bárki kérdez, ezután már csak erre fogok hivatkozni.
A Tízparancsolat kb. 3500 éves, nem mai darab. Kőtáblákra írták, vagyis már csak “helyhiány” miatt sem tartalmazza saját magyarázatát. Viszont arra kifejezetten jó ez a tömörség, hogy lehetőséget adjon az aktualizált értelmezésre, továbbgondolásra. Nyilvánvalóan akkor juthat csak el mindenkihez évezredekkel később is, ha “avulásmentes”. Nem kell hozzá hívőnek lenni vagy az ókori Egyiptomból menekülni, önmagában is univerzális iránymutatás.
Lányos apukaként én is gondolkodóba estem, vajon a veszély ennyire valóságos és kézzelfogható lenne, mint ahogy azt a témával foglalkozó amerikai ügyvédpáros állítja?
Angela még csak 13 éves volt, amikor a gyülekezetben Bob Anders-el először találkozott. Bob a környék középiskoláiban végzett szolgálatot a gyülekezet alkalmazásában, ahol nagyon népszerű, lelkes és tiszteletben álló vezető volt. Bob gyakran hívta meg a diákokat az otthonába egy kis filmezésre, jégkrémre vagy éppen egy közös fürdőzésre.
Egy római katolikus bank bocsánatot kért Németországban, miután elismerte, hogy védelmi, dohányipari és fogamzásgátló társaságok részvényeit vásárolta meg.
A május 19-én a Vatikánban tartott bíborosi konzisztórium után Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa lett a bíborosi kollégium új protodiakónusa.
Protodiakónusként Sarah bíboros feladata lesz, hogy a következő pápaválasztó konklávé végén kihirdeti a híres “Habemus papam!” (“Van pápánk!”) mondatot a Szent Péter Bazilika erkélyéről, ugyanott kimondja a megválasztott pápa nevét, és az új pápa vállára teszi a palliumot a beiktatási szentmisén, a pápai tekintélye elismeréseként.
Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni —
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben — ?
Mi gondom! — áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Az egyik levelezőlistán valaki közreadta egy nagyon jónak tűnő kenyér elkészítési receptjét, az alábbi megjegyzéssel: “Korunk remeke: egy valószínűleg kiváló házi sütésű kenyérreceptet úgy “sütnek el”, hogy nyakon öntik Atlantisszal meg biorezozanciával.” Megjegyzem volt benne aura kilukadás meg hasonló is.
Kocsiban ülsz, hazafelé tartasz. A focimeccsre gondolsz, amit meg fogsz nézni, vagy a vacsorára, amit főzni szeretnél, mikor egyszerre olyan hang üti meg a füledet, amilyet még soha nem hallottál. Valahonnan fentről hallatszik, és betölt mindent. Trombita? Kórus? Trombitakórus? Nem tudod, de meg akarod tudni. Lehúzódsz az útról, kiszállsz a kocsiból, és felnézel.
Közben észreveszed, hogy nem csak téged hajt a kíváncsiság. Parkoló lett az út széle. Nyitott ajtajú kocsik, az emberek mind felfelé néznek. A zöldségestől kiszaladtak a vásárlók. Az út túloldalán lévő pályán leállt a junior focimeccs, szülők és játékosok mind az eget kémlelik.
„Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!” (Péld 31,28-29)
Küzdelmek, bukások, bűnök, árulások, fájdalmak, sebek, csalódások, összeomlás, vereség. Ez mind együtt jár az élettel, de a házasság erőt ad nemcsak az elviselésükhöz, hanem Isten kegyelméből ahhoz is, hogy megtanuljuk legyőzni őket. Mi is megéltük mindezt a házasságunkban, s most mégis erősebbek vagyunk, mint valaha.
E furcsa cím első sugallata ellenére nem egy felületes-happy-feeling-keresztyénségről szeretnék írni – bár ilyet is kiolvashatunk Vecsei H.Miklós gondolataiból, hiszen pl. azt is mondta, hogy „…nekünk nem az a feladatunk, hogy Istent hangoztassuk, hanem hogy továbbadjuk azt a hangulatot, amit tőle kaptunk…” – hanem egy annál sokkal összetettebb és mélyebb dogmatikai, ekkléziológiai és etikai rendszer körvonalazódott ki bennem. Ez a bizonyos LaLaLa ennek három tartóoszlopára utal, magába foglalva azoknak kezdőbetűit, azaz: La-pozz! La-zulj! La-ssíts…!
A vallástalanság a nép ópiuma.
Elfeledteti a nyomasztó gondolatot, hogy van valaki felettünk, akinek engedelmességgel tartozunk, és csillapítja a lelkiismeretfurdalást, hogy nem adunk neki hálát.
Elhiteti velünk, hogy mindenben egyenlőek vagyunk, holott számtalan különbség és hierarchia járja át a valóságot. Könnyebbé teszi a kozmikus lázadást.
A családi nevelés, a szülői szerepek hétköznapi sajátosságait, azok buktatóit korábban már sikerrel feldolgozó szerzőpáros egy újabb füzettel ajándékozta meg olvasóit: milyen a nagyszülők helye, szerepe a családban, mik a fő erősségei a nagyszülő-unoka kapcsolatnak, s hol adódhatnak a három generáció összefonódásában olyan pontok, amelyek alkalmanként feszültségekhez vezetnek.
Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal – harmadnapra feltámadnak, mire