Ahonnan az Ómagyar Mária-siralom hazatért

1980-ban a belga tengerparti üdülőváros, Knokke-Heist nemzetközi kórusversenyére utaztam Európa egyik legjobb amatőr kórusának tagjaként. Volt lehetőségünk néhány közeli várost is felkeresni, így jutottunk el Leuvenbe is.

Talán két óra jutott a látnivalók megismerésére, így a gótikus városháza megtekintése után Kálmán barátommal úgy döntöttünk, megpróbáljuk becserkészni az egyetemi könyvtárat. Magamban csendben fohászkodtam, bárcsak sikerülne megtalálni azt, ami csak itt jutott eszünkbe.

A XVI. században a Leuven-i egyetem Európa leglátogatottabb egyeteme volt. Ma is több mint 20 ezer hallgatója van, egyik leghíresebb fakultása pedig az orvosi kar. Az I. világháború pusztításáért a németeknek a könyvtárat is kártalanítani kellett. 1922-ben egy müncheni antikváriumból több kéziratot is vásároltak, köztük egy 302 lapos, Olaszországból származó kis hártyakódexet is, melyben magyar nyelvészek hamar felfedezték az egyházi költészet e remekmívű fordítását.

Néhány arra sétáló megkérdezése után viszonylag gyorsan eljutottunk a könyvtár épületéhez. Kicsit tanácstalanok voltunk, merre kezdjük a tájékozódást. A központi katalógusban próbálkoztunk először, semmit sem találtunk – a könyvek katalóguscédulái flamand nyelvűek voltak.

A szoba egyik sarkában megpillantottunk egy számítógépet – nosza, próbáljuk meg, hátha ez angol nyelven is használható. Teljes kudarc, hiába próbálkoztunk sokféle megközelítéssel -az Ómagyar Mária-siralom tökéletes rejtekhelyet kapott. Buzgó tanácstalanságunkat megszánta az egyik könyvtáros és folyékony angolsággal megkérdezte, segíthet-e valamiben. Megkönnyebbültünk és elmondtuk, magyarok vagyunk, egy kórusversenyre jöttünk. Nincs sok időnk Löwenben, de szeretnénk megnézni azt a könyvet, amit mi Ómagyar Mária-siralomnak hívunk.

A könyvtáros vakargatta a fejét, próbálkozott a katalógusokban, de ő se járt sikerrel. Egyszer csak hirtelen a fejéhez kapott, és felemelte a telefont. Rövid beszélgetés után mosolyogva felénk fordult és mondta, mindjárt jön értünk valaki. Kálmánnal csak az óránkat néztük, volt vagy negyedóránk a busz indulásáig. Egymásra pillantottunk, de nem mondtuk ki: lehet, hogy késni fogunk, de ezt már nem hagyjuk ki.

Egy alacsony, középkorú férfi közeledett felénk. Barátságosan kezet rázott velünk és kérte, hogy kövessük. A terem melletti csigalépcső felé vettük az irányt, jól le kellett húzni a fejünket, hogy elférjünk. Hamarosan egy kis dolgozószobában találtuk magunkat. A férfi az egyik üveges szekrényhez fordult, kinyitotta és kivett belőle valamit. Egy igen réginek látszó könyvet tartott a kezében, benne néhány könyvjelzővel.

-Ez az, amit keresnek – mondta, és kezében óvatosan szétnyitotta a könyvet, nekünk pedig tátva maradt a szánk a csodálkozástól. Íme, szemeink előtt az Ómagyar Mária-siralom. Félénken a könyv felé nyúltam, hogy megfogjam, a férfi egy lépést tett hátrafelé és azt mondta: ezt sajnos nem lehet. Most végzi a restaurálást, mert utána a könyv visszakerül Magyarországra. A meglepetéstől felhördültünk Kálmánnal, mert erről otthon még nem hallottunk.

Megkérdeztem, szabad-e lefényképeznem a könyvet, erre mosolyogva bólintott. Megörültem ennek a lehetőségnek, gyorsan előkaptam a masinát. Kálmán már noszogatott, hogy indulnunk kéne, de én csak ott álltam megbabonázva a könyv előtt. Gyorsan köszönetet mondtunk a kedves fogadtatásért és már csetlettünk lefelé a csigalépcsőn. Társam még motyogott valamit, hogy ezt a többiek úgyse fogják elhinni, de én csak legyintettem.

A busz indulásra készen állt a parkolóban, mi voltunk az utolsók. A neheztelő tekinteteket látva elkértük a mikrofont és elmondtuk késésünk okát. Társaink is meglepődtek, amint elmondtuk merre jártunk. Emlékül küldjük mindenkinek, megköszönve az akkori türelmet.


Az Ómagyar Mária-siralom a legrégibb fennmaradt magyar nyelvű vers, amelyet 1300 körül másoltak be egy latin nyelvű kódexbe. A kódexet – mint Vizkelety András kutatásai újabban kimutatták – valószínűleg Magyarországon is használták, nyilván itt írták bele a Siralmat is. Később ugyan külföldre került a kódex, 1986 óta azonban ismét “itthon” van, nemzeti gyűjteményünk, az Országos Széchényi Könyvtár a belgiumi Leuven-ből csere útján szerezte meg.

Ómagyar Mária-siralom

Volek syrolm thudothlon sy
Valek (voltam) siralom-tudatlan. Si-
(I) was ignorant of  wail

rolmol sepedyk, buol ozuk,
ralommal szepedek, búval aszok,
(now I am) sobbing in tears, withering,

epedek. Walasth vylagum
epedek. Választ világom-
yearning in sorrow. (He) separates (me) from (my) world

tul sydou fyodumtul ezes
tól, zsidó fia(do)mtól, édes
from (my) Jewish (dear) son, from (my) sweet

urumdtul. O en eses urodu~
örömömtõl. Ó én édes Ura(do)m,
joy. Oh my sweet Lord

eggen yg fyodum syrou a-
egyen egy fia(do)m, siró a-
(my) only (dear) son,

niath thekumthed buaboleul
nyát tekintsed, búab(el)öl
look at the weeping mother, from (her) sorrow

kyunchtiad Scemen kunuel
kinyújtsad! Szemem könnyel
take (her) out! (My) eyes are swelling with tears,

arad en unhum buol farad/
árad, én jonhom búval fárad,
(my) soul is tired of  sorrow

the vroiud hulloitya en vu~
te véred hullatja én jon-
the drops of (your) blood are

hum olelothya Vylag uila
hom alélatja. Világ vilá-
my soul’s …. World of worlds,

ga viragnak uiraga, keseru
ga, virágnak virága, keserû-
flower of flowers, (you are) bitterly

en kynzathul uos scegegkel
en kínzatol, vas szegekkel
torturing (me), with iron nails

verethul. Vh nequem en
veretel! Óh nekem, én
(are) studding (me)! Woe me, my

fyan ezes mezuul. Scege
fiam, édes mézül, szégye-
son, sweet as honey. (Your)

nul scepsegud wirud hioll
nül szépséged, véred hull
beauty is humiliated, (your) blood flows

wyzeul. Syrolmom fuha
vízül. Siralmam, fohá-
(like) water. (My) wailing, (my) prayer

zatum therthetyk kyul en
szatom tertetik kívül, én
is spreading out (of me),

iunhumnok bel bua qui
jonhomnak bel búa, ki
the sorrow of (my) soul, which

sumha nym kyul hyul
so(m)ha nem (kiül) hül
never cools down.

Wegh halal eigumet egge
Végy halál engemet, egye-
Take me Death, let (my) only (one)

dum illen maragyum uro
dem éljen, maradjon Ura-
to live, let (my dear) Lord

dum, kyth wylag felleyn
(do)m, kit világ féljen!
stay, whom (let) the world fear!

O ygaz symeonnok bezzeg
Ó igaz Simeonnak bezzeg
Oh, righteous Simeon’s

sconuo ere en erzem ez bu
szava ére: én érzem ez bú-
word is true, I feel this grief-

thuruth/ kyt neha egyre.
tõrt, kit néha igére.
dagger, what (he) promised once.

Tuled ualmun  de num
Tõled válnom (kell), de nem
I (must) part from you, but not

ualallal, hul yg kynzassal/
valállal (=valóság?), hol így kínzassál,
…. where (you) so torture (me)

fyom halallal. Sydou
fiam, halállal! Zsidó,
(with) my son’s death. Jew

myth thez turuentelen/
mit tesz törvénytelen?
what (are you) doing unlawful?

fyom merth hol byuntelen,
Fiam mért hal bûntetlen?
Why is (my) son dying  innocent?

fugwa huztuzwa wklel/
Fogva, húztozva, öklel-
Captured, dragged, fisted,

/uo/ kethwo, ulud kegug-
ve, kötve ölöd! Kegyed-
tied (you) kill (him)! Have mercy

/gethuk fyomnok/ ne leg,
jetek fiamnak, ne légy
to my son, let be no

kegulm mogomnak/ owag-
kegyelem magamnak! Avagy
mercy to myself! Or

halal kynaal anyath ezes
halál kinjával anyát édes
with torments of death, kill the mother

fyaal egembeln ullyetuk.
fiával egye(te)mben öljétek!
together with (her) sweet son!

Létrehozva 2018. július 27.