Az Egyesült Államokban szeptember első hétfőjét a „Munka Ünnepe”-ként tartják számon. Az ünnep célja, hogy ilyenkor mindenki megálljon egy pillanatra és végiggondolja annak a sok nőnek és férfinak a szorgalmas fáradozását, akik minden képességüket és tehetségüket latba vetették, hogy másokat szolgáljanak, és előrébb vigyék az ország ügyét nemzedékről nemzedékre.
Egy néhány szakításon már én is túl estem, és ez idő alatt a Biblia mindig nagy vigasz volt számomra. Isten szeretné, ha emlékeznénk arra, hogy még ha nem is tudunk sokat a jövőnkről, az Úr megbízható minden szavában, és hűséges minden művében (Zsolt 143,13). Az Úr tökéletesen időzít, az Ő akarata a te menedéked.
„Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” Mt 6,6
Miután befejeztem egy nagy projektet a munkahelyemen, nagyon elégedett voltam magammal. Bár munkám jórésze a színfalak mögött zajlott, reméltem, hogy észreveszik. A rákövetkező napokban lestem az emailjeimet, vártam az sms-eket: „Bravó!” „Ügyes!” „Gratulálunk!” – de egy se jött.
2013 tavaszán megjelent Pálos Frigyes könyve, mely 1948. december 26-ig, letartóztatásáig mutatja be Mindszenty József plébános, veszprémi püspök, majd Magyarország hercegprímásának életútját, kiemelt figyelmet fordítva a Váci Egyházmegyéhez kapcsolódó eseményekre.
Közli a hercegprímás úr gyújtó hangú, lelkesítő, hitet ébresztő szentbeszédeit, amelyeket a háború utáni tragikus időkben a Váci Egyházmegye területén mondott. Különös részletességgel, személyes élményekkel átszőve mutatja be a szerző azokat az eseményeket, amelyek az 1947-48-as Boldogasszony-évvel és az 1947-es hatvani Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatosak.
„A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.” 1 Tessz 4,17
Mikor meghalt a férjem, bennem is meghalt valami vele együtt. Fájdalom és félelem vett körül azokban a sötét napokban. Sajgott a lelkem, elhagyatottnak, üresnek, magányosnak éreztem magam. Szörnyen hiányzott.
„Útközben valaki így szólt hozzá:” Követlek téged, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának odúja van, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” (Lukács evangéliuma 9, 57-58)
Elnézem olykor a téren tanyázó hajléktalanokat, s titkon egy picit irigykedem rájuk. Nem azért, mert a társadalom szemétdombjára kerültek – a szó szoros vagy képletes értelmében. Nem azért, mert csupán a mának élnek. Hanem azért, mert gondtalanok. Mert időmilliomosok. Ráérnek beszélgetni, sőt filozofálni.
„Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Péld 17,9)
Tizenéves fiam idén nyáron többhetes missziós útra ment egyik barátjával. Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol egymástól. Ahogy közeledett hazajövetelének ideje, anyai sz ívem egyre inkább sóvárgott a kettesben töltött idő után.
Ezt a bejegyzést azért csináltam, mert a férjemről és a rólam készült fotó népszerű lett az interneten. El akarom mondani a kép mögötti történetet annak a sok ezer embernek, akit lelkesített ez az édes pillanatunk
„Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.” Zsolt 42,9
Hogy történhetett meg? Megakadályozhattam volna?
Egyik gyermekem olyan döntést hozott, amitől érzelmeim mélyrepülésbe fogtak, s egy újabb álmatlan éjszaka várt rám. A gondolataim nem akartak elnyugodni. Nappal tudtam Isten ígéretébe kapaszkodni, hogy Ő mindent jóra fordít. De ahogy leszálltak az árnyak, a bizalomért vívott küzdelemben egyre inkább alulmaradtam.
Szeretettel köszöntjük az egyéves fennállását ünneplő blogot és annak íróját – az összefoglaló is tanulságosra sikeredett. A szerk.
“Hosszú távú célom, hogy a világi információforrások közé kerülhessen egy katolikus hang is: a modern sajtóapostolok nagy kihívása, hogy kellően humoros, érdekes és emellett pedig egyáltalán ne bigott katolikus médiát kínáljanak az internetezők számára. A modern telekommunikációs evangelizáció véleményem szerint főleg a fiatal hívőkre és az igen lelkes neofitákra (új betérőkre) marad, akik egyházi segítség, sokszor még papi támogatás nélkül is kell, hogy dolgozzanak.
„Az én Uram, az ÚR, megtanított engem beszélni, hogy gyámolító igéjét tudjam szólni a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” Iz 50,4
Nem voltam boldog.
Küzdöttem a hittel, nem tudtam olyan lenni, amilyennek Isten elhívott engem. Nyersen reagáltam az akadályokra. Durván szóltam szeretteimhez. Ítélkező voltam másokkal szemben.
A bikkfa nyelvezet kicsit zavaró, de akinek kell a pályázati támogatás, úgyis érti. A szerk.
Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallása leszögezi: “…a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”