„Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14

Amikor Jason egyéves születésnapján az édesanyja elővette az időkapszulát, mókás ötletnek tartottuk. „Mindenki tegyen bele valamit, ami ezt az évet jelképezi, és írjon pár sort arról, hogyan képzeli el az életet 17 év múlva.” Gondosan megfogalmaztuk a leveleket, beraktuk az időkapszulába, melléjük került néhány vadonatúj pénzérme, egy játékautó, szalagcímek a helyi lap aznapi számából, és más apróságok.

Jason idén lett 18 éves. Elámultunk, mikor a születésnapján az édesanyja elővett egy kék és zöld kockás horpadt konzervdobozt. Sokan megfeledkeztek már róla.

A következő óra könnyekkel és nevetéssel telt, ahogy fel-feltörtek az emlékek. Meghatottsággal hallgattuk Jason édesapját, aki felolvasta a fiatal apa szavait, aki reménykedik, hogy nem fog hibákat elkövetni fia nevelésében. Nevettünk, mikor az idősebb unokatestvérek felolvasták helyesírási hibákkal teli, gyermekded születésnapi kívánságaikat. Könnyeinket törölgettük, mikor Jason édesanyja elővett három levelet a nagyszülőktől, akik már nincsenek közöttünk. Nehezen tudott megbirkózni velük, de felolvasta kicsi unokájuknak szóló, meleg szeretetet árasztó szavaikat.

Újabb nevetés következett, mikor Jason felmutatott egy újságcikket 1995-ből, mely az akkori benzinár ellen tiltakozott. „Ó, azok a régi szép idők!”

Ez az egész jelenet eszembe juttatta, milyen nagyot és milyen gyorsan változnak a dolgok az életünkben. Szavak jutottak eszembe, amiket ki kell mondanom azoknak, akiket szeretek. Ha nem teszem, az olyan, mintha abból indulnék ki, hogy barátaim, családtagjaim és én magam is mindig együtt leszünk, és ami most van, az nem fog megváltozni.

Az időkapszula arra késztetett, hogy megújult érdeklődéssel nézzek a körülöttem lévőkre, s megéljem, amit a Biblia ír. A Jakab-levél 4,14-ben olvassuk: „Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Más szóval, az élet elszáll, hozzuk ki a legtöbbet a mostani pillanatból, mert a következő már bizonytalan.

Távozáskor az ajtó előtt megálltam, és körülnéztem. Ki akartam mondani a szavakat, amik bennem voltak, ma, és még nagyon sokszor az életben. Nem akartam elvesztegetni egyetlen alkalmat sem, mikor bátoríthatom, és szeretetemről biztosíthatom őket. Jobbra édesanyám ment a kocsi felé, visszafordult, és integetett.

„Anya, csodálatos vagy!”

Apa odaszólt valami szellemeset, ahogy elment mellettem. Jövőre 80 éves lesz.

„Szeretlek, apa!”

Az én erős, szeretnivaló nővérem. Nehéz év áll mögötte, de a hite átragyogott a bajokon.

„Ugye, tudod, hogy te vagy a legjobb barátom?”

Bátyám, Jason édesapja.

„Kiváló apa lett belőled. Büszke vagyok rád.”

Remélem, hogy szeretteim szívében egy időkapszulába kerülnek szavaim, amiket bármikor elővehetnek, ha rám gondolnak.

Gondolkozz el te is. Van valaki, akinek jól jönnének bátorító szavaid? Aki örülne, ha újra biztosítanád szeretetedről? Vagy arról, hogy büszke vagy rá, és nagyra értékeled? Kezdd el feltölteni bátorító, kedves szavakkal saját időkapszuládat szeretteid szívében. Ne tétovázz, ne halogasd. Lehet, most van az egyetlen alkalom, amikor megteheted.

Uram, köszönöm, hogy megajándékoztál a mai nappal. Segíts, hogy ki tudjam fejezni megbecsülésemet drága barátaim és családom iránt, és biztató szavakat mondjak nekik. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2013. november 28.