Ima az ország keresztény megújulásáért
A Te kezedben van szívünk Uram,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Első állomás
Jézust halálra ítélik
Ártatlanul halálra ítélve! Krisztusnál azt állították, hogy a római császár ellen támadt. Valójában a farizeusoknak és követőiknek volt az útjában, mert nem felelt meg elképzelésüknek. Ők egy politikai Messiást vártak, és Jézus zavarta a lelkiismeretüket, életmódjukat kárhoztatva…
Nursiai Szent Benedekről (†547. március 21.) nem véletlenül tartják, hogy „az utolsó római és az első európai” volt. Nem csupán személye, hanem a reguláját követő monostorok európai hálózata mentette át az antik kultúrát és civilizációt a római birodalmi infrastruktúra pusztulása után, és teremtette meg abból azt, amit „nyugatinak” nevezünk, s amely már csak nyomokban lelhető fel.
A világhírűvé vált prágai Kis Jézus szobor története Dél-Spanyolországban kezdődött. A szobor alkotója ismeretlen. Úgy vélik, hogy valamely – Cordoha és Sevilla közötti – kármelita kolostorból indult útnak. Onnan hozta magával. egy bizonyos dona Isabela Manrique nevű úri hölgy, aki egy cseh nemeshez férjhez menő lányának ajándékozta a szobrot.
Ó isteni Szeretet! Szent közössége a mindenható Atyának és a boldog Fiúnak; mindenható vigasztaló Lélek, szomorúak kegyes vigasztalója, szállj az én lelkem hajlékába hatalmas erőddel, ragyogó világosságod fényével vidítsd fel elhanyagolt belsőmnek homályos zugait, ó kegyes vendég, és tedd termékennyé harmatod bőségével a hosszú szárazságtól kiaszott bensőmet.
VIII. Urbán pápa rendeleteinek megfelelően és a II. Vatikáni Zsinat irányelvei szerint, a szerző semmilyen módon nem szándékozik elébe vágni az események és üzenetek természetfeletti hitelességére vonatkozó megítélésének, melyekre itt utalások történnek. Ezek megítélése az Egyházra tartozik, melynek alárendeli magát a szerző teljes mértékben. A „jelenések, csodák, üzenetek” és hasonló szavaknak itt egyszerű emberi tanúság értéke van.
KIADÓ: MEDJUGORJEI PLÉBÁNIA, év nélkül
P. SLAVKO BARBARIC, OFM
(összeállította Dengl Miklós O.F.M.)
Fatima szellemében
Krisztus Urunk irtózatos halálkínok és szenvedések közepette, a kereszten vergődve imádkozott megkínzóiért a mennyei Atyjához: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,24).
A Vasfüggöny Keresztúton Krisztus példáját akarjuk követni.
A Vasfüggöny Keresztút a szabadföldön élő magyarok imahadjárata lesz azokért a testvérekért, akik még ma is a kommunista zsarnokság elnyomatása alatt, a vasfüggönyök mögött szenvednek. Alkalmat ad arra is, hogy minden résztvevője a szabadföldön a maga szenvedéseit felajánlja az elnyomók fegyvereseivel körülvett magyar testvérekért, sőt továbbmenve Fatima szellemében, imahadjárat az elnyomottak s elnyomók megtéréséért.
Frissítve: megköszönve olvasónk levelét, közreadjuk a káposztásmegyeri templomban található örömút képeit is. A szerk.
A nagyböjti időben szívesen járjuk a keresztutat, hogy végigkísérjük megváltó Jézusunkat szenvedésének útján, a Pilátusi elítéléstől a kereszthalálon át egészen a sírba tételig. Több mint fél évezrede úgy alakult a keresztút, hogy tizennégy állomásnál elmélkedünk Krisztus szenvedéséről. De a krisztusi megváltásnak nem a kereszthalál volt a záróaktusa. Hiszen Jézus Krisztus harmadnapra feltámadt. Nagypéntek gyászát húsvét öröme követte.
Úr Isten, ki ki annyira szeretsz minket,
hogy egyetlen egy Fiadat értünk adtad,
az ő nyavalyái, fáradságai,
kínszenvedései által minket háladatlan
és pártos szolgaidat megváltottál.
Írta Szent Maximilian Kolbe
Ó, Szeplőtelen, Ég és Föld Királynője, bűnösök menedéke és legszeretőbb Anyánk, Isten úgy akarta, hogy rád bízza az irgalmasság egész rendjét. Én, (név), bűnbánó bűnös, alázatosan lábad elé vetem magam, kérve téged, hogy fogadj el engem mindenemmel együtt, ami vagyok és amim van, teljes egészében, mint aki teljes egészében a tied, és tulajdonodat képezi. Kérlek, tedd velem, minden lelki és testi erőmmel, egész életemmel, halálommal és örökkévalóságommal azt, ami neked a legjobban tetszik.
Mindenható Isten, Aki mindent ismersz, és akinek nincs kezdete, sem vége, Te adod meg nekünk az erényeket, Te tartasz meg bennük, és Te jutalmazol minket érdemeink szerint.
Kérlek, add meg nekem a hit biztos alapját, a remény legyőzhetetlen pajzsát és öltöztess engem a szeretet díszes ruhájába.
Add, hogy az igazságosság erénye által azt keressem, amit Neked tetszik; az okosság által elkerüljem az ördög cselvetéseit; a mértékletesség által elkerüljem a végleteket; az erősség által türelemmel viseljem a megpróbáltatásokat.
Magánhasználatra
Előkészítési ima
Oh felfeszített édes Üdvözítőm, íme a szent keresztutat akarom járni. Ez örömmel tölti el Szent Szívedet, az én lelkemet pedig töredelemmel, vigasztalással és szent búcsúkkal gazdagítja. Az első teljes búcsút a magam részére óhajtom megnyerni, a többit a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért ajánlom fel. Segíts, hogy ájtatosan és töredelemmel járjak stációról, stációra. Szívemből bánom minden bűnömet, mert ezekkel téged, legjobb Atyámat és Jótevőmet, a legfőbb, a legszeretetreméltóbb Jóságot megbántottalak. Oh Jézusom bocsáss meg! Amen.
Olyan sokszor imádkozunk szüleinkért, testvéreinkért, barátainkért, az országunkért, egy gyógyulásért, vagy éppen hálából. De mi a helyzet jövendő férjünkkel? Attól még, hogy még nem ismerjük (?) nem is imádkozhatunk érte?
Az alábbi listára a napokban akadtunk rá a szerkesztőséggel, s gondoltuk megosztjuk veletek is. Használjátok ezt a felsorolást követendő példaként, vagy csak inspirációként, s alkossátok meg a sajátotokat.
A pápák, a nagy szentek mind Mária-tisztelők voltak, Avilai Szent Teréznek nem telt el egy napja sem úgy, hogy a rózsafüzért el ne imádkozta volna, bármennyire is fáradt lett már estére. A rózsafüzért a szegények evangéliumának is nevezik, egyszerre kérő és kontemplatív ima, aki imádkozza, azt Isten bölcsessége vezeti.
II. János Pál Pápa máriás volt, a ROSARIUM VIRGINIS MARIAE apostoli levelének már a címében is mindenkinek ajánlja: a püspököknek, a papságnak és a hívőknek. Már a bevezetőben meghatározza, mi is a rózsafüzér:
A Boldogságos Szűz rózsafüzére, mely a második évezredben a Szentlélek indítására fokozatosan alakult ki, olyan imádság, melyet sok szent szeretett, és a Tanítóhivatal buzdít imádkozására. A maga egyszerűségében és mélységében most, az épp megkezdődött harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje. Nagyon jól beleillik annak a kereszténységnek a lelki útjába, mely 2000 év múltán sem veszített semmit a kezdeti frissességből, s érzi Isten Szentlelkének „evezz a mélyre” késztetését, hogy újra elmondja, sőt elkiáltsa a világnak, hogy Krisztus, az Úr és Üdvözítő, „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), „az emberi történelem célja, az a végpont, melyre a történelem és a civilizáció vágyai irányulnak”.