A Papp válaszol – halál, a koronavírus után, evangélikusból katolikus

Csaba (Csákvár)

Így a világjárvány idején többet gondolkodom a halálról, túlvilágról és kérdések fogalmazódtak meg bennem. Mi lesz velünk, a halálunk után? Hogyan kell elképzelnünk a tisztítótűz állapotát? Lehet még fejlődnünk, bánnunk bűneinket, vagy ‘beleragadunk’ abba az állapotba, amibe voltunk halálunkkor? Minden a földi életünkön múlik, vagy van még lehetőségünk változni, formálódni a mennyben? Miben és hogyan segít egy meghalt szerettünknek, ha az élők imádkoznak és misét mondatnak érte?

A kereszt találkozás és ellentét

Mi a Húsvét? A megváltás örömhíre, a győzelem öröme, az örökélet reményének ragyogása… Honnan a Húsvét? Jézus Krisztustól. Ő a Győztes, Ő az első Feltámadott, Ő az Élet. De Húsvét előtt Nagypéntek van.

Mi a Nagypéntek? Szenvedéstörténet, keresztfa, kereszthalál. Honnan a Nagypéntek? Jézus Krisztustól. Nincs Húsvét Nagypéntek nélkül. Nincs örökélet kereszthalál nélkül. Nincs győzelem szenvedés nélkül, azaz, Jézus Krisztus szenvedése nélkül.

A fenyítés teológiája és a végtelen szeretet

Fr. Mark Goring (magyar felirattal)

Dr. Barsi Balázs gondolatai járvány idején (2)

2.rész – „Az isteni csönd az emberben lakozik”

Dr. Barsi Balázs gondolatai járvány idején (1)

1.rész –„Vágyakozzatok az élő vizek forrása után!”

A Papp válaszol – koronavírus, marihuána, elhagyott menyasszony

A koronavírus terjedésének veszélye miatt a napokban a püspöki konferencia határozata szerint kiürítik a szenteltvíz tárolókat, emellett mellőzik a nyelvre áldoztatást. Hívő katolikusként felmerült bennem a kérdés: ha hiszünk Istenben, hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus testét vesszük magunkhoz a szentostyában, hogy a szenteltvíznek tisztító ereje van, hogy Isten csodákat művel napjainkban is, miért félünk attól, hogy pont ezek végzése során fertőződünk meg? Csak én érzek ellentmondást a keresztény tanítás és e határozat között?

A világiak felelőssége

A keresztény ókor legkiválóbb szónokának beszédei, szentírás magyarázatai a hívek életéről is reális képet nyújtanak; tulajdonképpen tükrök, amelyekben láthatjuk kora laikusainak életét és keresztényi feladatait. Ezekből válogattunk ki néhány szemelvényt

A keresztény méltósága a Krisztussal való bensőséges egységből ered „Krisztusra mint alapra építsünk. Úgy kapcsolódjunk hozzá, mint a szölővessző a szőlőhöz, ne álljon semmi Krisztus és közénk, mert abban a pillanatban, ha a legkisebb szakadás is fellépne viszonyunkban, elveszünk… Mi nemcsak kapcsolódunk Krisztushoz: egységben vagyunk vele, s a legkisebb távolság is a halálunkat jelenti. Írva van ugyanis: „Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled” (Zsid 73,27).

A Papp válaszol – keresztény smink, nagyböjti születésnap, tanúságtétel a barátok előtt

Mónika (Budapest)

A kisiskolás kisfiam születésnapja nagyböjti péntekre fog esni. Mi ilyenkor a helyes katolikus magatartás az ünnepléssel kapcsolatban?

Karl Rahnernek, a XX. század egyik legnagyobb teológusának, van egy olyan mondata: „Nagyon komoly aszkézisre van szükségünk kereszténységünk hiteles megéléséhez.” Szerinte a komoly aszkézisen is múlik, hogy valaki igazán Krisztus-követő vagy „hobby-keresztény”.

Térdhajtás a templomban

Nyári időszakban egy kicsit átalakult a napi menetrendem, így többször részt vehettem hétköznap reggeli szentmisén, és az utána megtartott rövid (fél órás) csöndes szentségimádáson is. És ha az ember nem az első padok egyikében tartózkodik, illetve nyitott szemmel imádkozik, akkor akaratlanul is látja a közben elszivárgókat. És ha valamilyen szinten érdekli az embert, hogy ki, hogy viselkedik, akkor észreveszi azt is, hogy ki hogy távozik.

A közép korosztály és az idősebbek jelentős része két térdre ereszkedik és fejet hajt. A többiek vagy egy térden hajtanak térdet, vagy „pukedliznek”, illetve ezekhez hasonló bármivel búcsúznak Jézustól. És akkor újból feltolultak bennem a gondolatok, hogy tudjuk-e általában, hogy miért hajtunk térdet a templomba jövet-menet?

Amikor nem értem, mit miért tesz Isten

„Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.” (Préd 11,5)

„Istenem, nem értem, miért teszed ezt velem!” – sírtam el magam, mikor hazafelé a boltból egy rossz hírt kaptam telefonon.
Évekkel korábban Isten rávezetetett, hogy terveimet az Övéhez igazítsam. Sugallta a szívemben, bizonyította igéjével, bölcs barát tanácsával és imádságban.