Az első szentáldozásról (1896)
A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) „Az Úr ünnepei” című XVII. kötetben jelent meg.
Kedves gyermekeim! Itt álltok ma az oltár körül ünneplő ruhában, s szent áhítattal várjátok azt a percet, mikor az Űr Jézus a kenyér színe alatt, a ragyogó szentostyában, szívetekbe tér.
Gondolatban és gyónásban nem kell visszatérni az előző gyónásokban már megbánt bűnökhöz. Őszinte bánatunkért Jézus már megbocsátotta azokat a gyóntatószékben. Ott Ő megjelent nekünk és nyomorúságainknak, mint hitelező a fizetésképtelen adósnak. Végtelen nagylelkűséggel széttépte a vétkeinkkel aláírt váltókat, amelyeket isteni könyörületének segítsége nélkül biztosan nem tudtunk volna megfizetni.
„De Hanna ezt válaszolta: „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.” (1Sám 1)
Rossz napom van. Unom már, hogy mindig ugyanazért imádkozzam!
Belegondoltam, mi lenne, ha megosztanám a facebook-on, hogy érzem magam. Vannak rossz napjaink. Ez a mai különösen annak tűnt, ahogy ott ültem, imanaplómmal a kezemben. Nincs bennem semmi késztetés, hogy újra elmondjam ugyanazokat az imádságokat. Elegem van. Kimerültem. Esetleg olvasom a Bibliámat, de imádkozni nem imádkozom. Ma nem.
Az ördög olyan, mint egy megláncolt dühös kutya: addig tud támadni, ameddig a lánca engedi. Maradj hát tőle távol. Ha
Néhány hónappal ezelőtt éppen fogat mostam és lefekvéshez készülődtem úgy hajlani 1 óra körül, amikor hallottam a rádióban valamit, ami eléggé nyugtalanított ahhoz, hogy az éjszaka hátralevő részében ébren tartson. (Utoljára hallgatok rádiót lefekvés előtt.) Egy nyugtalanító riport volt arról, hogy miként talált meg a rendőrség még egy testet Long Island-en ezzel hatodik gyilkossági áldozatként azonosítva a szomszédságban.
Ha valamely teremtmény iránt való szeretet és hajlam tisztán szellemi és Istenben van a forrása, akkor ezen szeretet növekedésével együtt növekszik az Isten iránt való szeretet is, és minél többször gondol az ember a teremtményekre, annál többször gondol Istenre is és örömét találja benne. Az egyik lépést tart a másikkal a növekedésben.
Melyek a leghangsúlyosabb erősségeid a munkahelyeden? Más szóval hogyan írnád le talentumaidnak, képességeidnek, tapasztalataidnak azt az egyedi keverékét, amit a vállalatodnál fel tudsz kínálni?
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Nem csekély szenvedés az aggodalom. A szenvedés krisztusi módon való kezelése kétirányú. Egyrészt kérhetem annak enyhülését, vagy akár teljes megszűnését, másrészt annak türelmes, beletörődő elviselésével átélhetem magamban is Urunk értünk vállalt gyötrelmeit.
A nagypénteki szertartás egyik legszebb mozzanata a kereszt leleplezése. A pap részletenként lebontja a leplet, háromszor mutat rá a keresztre és hív az imádásra, tiszteletre. Ez a szertartás nagyon fontos dologra figyelmeztet bennünket.
Légy nyugodt, mert minél erősebbek az ellenség támadásai, annál közelebb van Isten a lelkedhez. Erre gondolj és töltekezz fel jól
„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” (Péld 31,25)
Szerintem génjeimben van az aggódás. Biztosan anyukámtól örököltem. Mint a halványkék szememet, enyhén görbülő mosolyomat.
Fiatalabb koromban nem tűnt fel. Kamaszként sosem értettem, miért nem tud anyu elaludni, amíg haza nem érek. Aztán nekem is lettek kamaszaim, és most rajtam a sor: ülök a díványom, mintha nézném a tévét, de a gondolataim a mentők, kórházak, sőt egy elképzelt temetés körül járnak.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Jézus szavai iránymutató paraméterek: Nem tudok szabadulni (nem is akarok) ettől a gondolattól. Szívembe vési szavait, igéjét. Az ő igéje törvény, s a kőtábla – sajnos, sokszor – az én kőszívem. Össze is törte Mózes a kőtáblát, nálam pedig a szívem törik darabokra, ha az új(-szövetségi) törvényt nem tartom meg.
„Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. Ez élteti lelkedet…” (Péld 3,21-22a)
– A nők nevetségesek! – mondtam a férjemnek, mialatt szipogva bebújtam az ágyba. Egyetértő pillantással nézett rám, nem volt mivel enyhítenie szívem fájdalmát. Pár órája tudtam meg egyik barátnőmről, hogy hazudott nekem. Valami lényegtelen dologban, és ettől csak rosszabb volt. Múltak az órák, és az agyam tovább zakatolt a történteken.