Nagy üzlet a fogamzásgátlás. A szerk.

Ezért ebből logikusan következik, hogy a pénz egy részét a „reklámra” költi, hogy a zűrzavar még nagyobb legyen – ez valakinek nagyon megéri. Egy erkölcsös törvény bevezetése esetén az ebből most jól kereső emberek tönkremennének. Az ő céljuk tehát ellehetetleníteni mindent és mindenkitt, aki az erkölcsös törvények esetleges bevezetését szorgalmazná.

Ellenségként kezelik tehát a családot, hiszen ez az „intézmény” a rendet próbálja fönntartani, ezért eltiporják a családot. Az Egyház is ellenség, hisz az erkölcsi rendet támogatja. Minden eszközzel az Egyházat is megpróbálják tehát tönkretenni. Szabad hazudni, gúnyolódni, sőt még ölni is szabad, csak azért, hogy ez a világméretű üzlet össze ne omoljon. Mindig csodaszereket reklámoznak: „Ember, már nem kell küzdened, elég, ha a termékünket kipróbálod, és megszűnik minden problémád. Ilyen egyszerű. Mi csak a javadat akarjuk, hidd el. A természetes családtervezés hívei különféle nehézségeket zúdítanak rád, mérned kell magad és megfigyelned. Ez borzasztóan bonyolult és nem is megbízható. Ne higgyél nekik, félrevezetnek (vajon mi a céljuk?). Hidd el, megveszed a mi termékünket és vége a nehézségeknek.” Aki tud logikusan gondolkodni, álljon csak meg egy pillanatra… Itt nincs is mit magyarázni.

Nincs egyetlen pozitív érv sem a fogamzásgátlás mellett. (Figyelem: Nem arról beszélek, amikor a gyógyításban használt termék mellékhatása a fogamzás-képtelenség. Arról a tevékenységről beszélek, ami azért tesz valakit fogamzásképtelenné, hogy bármikor következmények nélkül szeretkezhessen.) Nincs olyan élethelyzet, melyben a fogamzásgátlás jó lehet, tehát a fogamzásgátlás gyümölcse is rossz. Tudják ezt a fogamzásgátlást reklámozók is, ezért igyekeznek – a tragikus élethelyzeteket felhasználva – szélsőséges helyzeteket általános példaként beállítani, úgy, hogy a fogamzásgátlást a „kisebbik rossz”-nak tüntethessék föl.

Így tehát egyre többször hallhatunk olyan esetekről, amikor a férj veri a feleségét és megerőszakolja, és ilyen esetben jobb lenne, ha az asszony fogamzásgátlót szedne, annál mint hogy csak sorra szülje a gyerekeket, és ne tudjon nekik alapvető biztonságot nyújtani. Elég világos példa. De vegyük észre azt is, hogy a férj nem erőszakolná meg a feleségét (és talán nem is részegedne le állandóan), ha a szeretkezés szent lenne, nem pedig egy árucikk, amit meg lehet szerezni, mint ahogy ezt a fogamzásgátlók gyártói szeretnék.

Ez pedig máris egy súlyos ellentmondás: a fogamzásgátló szerek gyártói a természetellenes helyzetek legyőzésére és megoldására éppen olyan eszközt ajánlanak, amely éppen ezt a természetellenességet és annak forrását előidézi. Világosan megfigyelhető, hogy miről van itt szó, és hogy mennyire őszinte az emberiség javáért folytatott harcuk.

A fogamzásgátlók üzletének a legnagyobb kára abból származna, ha az emberek az igazság és a tények tudatában elkezdenének gondolkodni. Mit tesznek tehát a reklámszakemberek? Meghamisítják a tényeket, és hangosan hirdetik (meg vannak ehhez az eszközeik): „Egyértelmű a helyzet, itt nincs min gondolkodni, aki másként gondolkodik, az hülye, az bolond, a középkorba való. Csak nekünk lehet igazunk”.

Göbbels és más propaganda szakemberek elméletei szerint a hazugság százszor elismételgetve „igazsággá” válik. A fogamzásgátló reklámozók egészen egyszerűen hazudnak, amikor a természetes módszereket eredménytelennek minősítik. Hazug állításukat pedig magától értetődőnek és vitathatatlannak tartják. Pedig épp a közelmúltban nyilatkozta egy komoly orvosi szaklapban egy tudós, hogy a legújabb fogamzásgátló módszerek lassan-lassan elérik hatékonyságukkal a legjobb természetes módszereket.

A fogamzásgátlók híveinek a természetes módszerek elleni legfőbb érve, hogy „amikor kedvem van hozzá, nem lehet, amikor meg lehetne, akkor nincs hozzá kedvem”, megszűnik tehát a spontanaitás és különben is képtelenség ellenállni a hirtelen ránk törő vágynak.

 Az embert éppen az különbözteti meg az állattól, hogy tetteit iránytani tudja az akaratával és az értelmével. Két ember szeretkezését „van kedvem” – „nincs kedvem” szintre leráncigálni, felér azzal, mintha azt állítanánk, hogy a szexualitás az ember fizikai szükséglete. Van, akinek tetszik, ahogy a kutyák séta közben teljesen „spontán” a járdára „pisilnek és kakilnak”. Ha az ember hasonlóan viselkedne, az joggal keltene megütközést. Ezeket a szükségleteinket többnyire egyedül, egy általunk meghatározott helyen és időben végezzük.

Egy egészséges ember, még ha nagyon éhes is, képes kell hogy legyen kivárni egy étteremben a pincért (még ha az nagyon lassú is), és nem szabad teljesen „spontán” módon rávetnie magát a szomszéd asztalnál étkező vendég tányérjára. Egy egészséges ember képes kell hogy legyen uralkodni saját „spontán” reakcióin, ha akarata ezt megkívánja. Ezek egyértelmű állítások. Miért ne kellene tehát egy egészséges embernek akaratával uralkodni testi, szeretkezési vágyain, amikor az értelme ezt sugallja. E képesség hiánya rengeteg szenvedést okoz a családban és nem csak ott. Éppen ez a hiányosság élteti a fogamzásgátlás iparát, és éppen ezért próbálják az akarat képességet nevetségessé tenni, és a spontanaitás hiányának beállítani. Használjuk a fejünket, hogy saját véleményt alakíthassunk ki, ne higygyük el az üres propaganda szólamokat.

Ha a szeretkezés valódi, mély kapcsolat jele két ember között, akkor e találkozást előre meg kell tervezni és elő kell készíteni. Ha olyan hétköznapi dolgokban is, mint az evés, a kulturált ember betart bizonyos szabályokat, akkor a legintimebb dologban, mint amilyen a szeretkezés, éppen ezen a téren rúgjunk föl mindent? Szerintem mindenki érzi a különbséget egy büfében bekapott hot dog és egy otthon elfogyasztott ünnepi vacsora között. Ugyanez a különbség egy olyan szeretkezés között, amely a „spontán” szexuális vágyból fakad, és egy házaspár előre előkészített, megfe­lelő hangulatban eltöltött ünnepe között. (Nem beszélve az érzelmi háttérről, amely annyira fontos a nők számára).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. január 4.