Nick Vujicic előadása (Kolozsvár, 2019)
Tolmácsolás magyar és román nyelven
Tolmácsolás magyar és román nyelven
Zoltán (Szentendre)
A nyolc boldogság közül számomra a Jézus által elsőként mondott a legkevésbé érthető: “Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”. Mit jelent a lélekben szegénység?
Nagyon szeretem, ha valaki rátalál az Újszövetség legizgalmasabb helyeire: ezek közül az egyik a Boldogságmondások. Ez az „egészen szűk ösvény”, amin fölfelé kell kapaszkodni, ahol egyáltalán nem a könnyed gondolkodás uralkodik.
A Boldogságmondások misztériumát más szemszögből magyarázza a keleti és a nyugati Egyház. Klaus Demmer, német morálteológus úgy írja: a lelki szegénység mint legelső boldogságmondás egy „tételmondat”, az összes többi Boldogságmondás és a Hegyi beszéd tételmondata. A „lelki szegény” ellentéte az önelégültnek, beképzeltnek, gőgösnek.
Három újabb nehéz, de nagyon fontos témában érkezett kérdés Papp Miklós görögkatolikus paphoz és családapához: vajon hogyan tudjuk helyesen elfogadni azt, ha szeretett nagyszülőnk súlyosan beteg? A házasságon kívüli csók házasságtörést jelent? Csak akkor leszünk “jó keresztények”, ha járunk közösségbe?
Továbbra is várjuk kérdéseiteket – egyben köszönjük is türelmeteket, hiszen számtalan levél érkezik a rovat kapcsán!
Franklin D. Roosevelt, egykori amerikai elnök közismert mondása, hogy „Egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem!” Érdekes, hogy a Biblia leggyakrabban használt kifejezése a „ne félj”, illetve „ne féljetek”. A félelem ösztönző is lehet, de gyakran inkább elcsüggeszt. Arra késztethet, hogy mozgásba lendüljünk, vagy akár arra, hogy lebénulva ne tegyünk semmit. Az értelmes cselekvés akkor kezdődik el, amikor a félelmet háttérbe szorítjuk és átgondoltan, pragmatikus módon viselkedünk.
Mi, akik beleszülettünk a Katolikus Egyházba, szinte olyan természetességgel fordulunk bajainkban a szentekhez, mint szüleinkhez, testvéreinkhez vagy barátainkhoz. Protestáns testvéreink ezzel szemben azt tartják, hogy nincs szükség a szentek közbenjárására, mert egyetlen Közvetítő van Isten és az emberek között, Jézus Krisztus.
John Prager video összefoglalója, magyar felirattal
Gergely (Pécs)
20 éves vagyok, sajnos egy éve súlyos vesebetegséget kaptam, jelenleg rendszeresen művese kezelésen kell részt vennem. Nagyon nehéz elfogadni (nem csak nekem, hanem szüleimnek, testvéreimnek is), hogy – az orvostudomány jelenlegi állása szerint – soha életemben nem tudok majd egészséges emberként élni. Hívőként neveltek a szüleim, de egyáltalán nincsen béke a lelkemben és állandóan azt kérdezem magamban, imáimban: miért pont én? Mivel érdemeltem ki ezt a szörnyű csapást? Nemrégen olvastam a vakon született ember meggyógyításáról szóló evangéliumi részletet (Jn 9, 1-3). Nagyon megragadott ez a szakasz, de nem tudom saját esetemre értelmezni. Ebben kérném az atya segítségét: hogyan nyilvánulnak meg valakin Isten cselekedetei? Meg tudná nekem ezt magyarázni Miklós atya?
Kaposvár, 2019. október 12.
Sokadjára ismételt bibliai rész tőlem, hogy „azoknak, akik Istent szeretik minden a javukra válik„. De tényleg, minden! A látható és a láthatatlan világ is teremtmény csupán, tehát engedelmeskednie kell a Mindenhatónak. A démonok Krisztus rabszolgái, engedelmeskednek, azt tehetnek meg, amire engedélyt kapnak. Számukra is a földi lét egy száműzetés, ahol bármilyen hihetetlen, egyre nagyobb szégyent éreznek a bűneik miatt és iszonyatosan irígyek arra, hogy az emberi faj legtöbbször élvezi az életet.
Margók. Sokféleképpen vannak kritikus hatással az életünkre, még akkor is, ha gyakran elmulasztjuk értékelni ezeket. Például, a margók egy géppel írott lapon segítenek, hogy a figyelmünket a szavakra összpontosítsuk. Ha az egész oldal szavakkal lenne tele, és nem lenne fehér rész körülöttük, az olvasás legfeljebb egy unalmas feladat lenne, ha épp nem lehetetlen.
Sajnos, sokan nem értékeljük a margók fontosságát a pénzügyekben és a napi teendőkben. Megkíséreljük összetömöríteni, amennyire csak lehetséges, és még ha tudjuk is, hogy nem tudunk mindent kezelni, mégis megpróbáljuk. Ennek eredményeképp stresszt élünk át – nagyon-nagyon sok stresszt.
Előszó
Ennek a könyvnek a megírására az a meggyőződésünk vezetett bennünket, hogy nincs a szentmisének helyesebb és vonzóbb magyarázata, mint a szentmise egyes imáinak és szertartásainak története. Az a kétségtelenül fenséges szertartás ugyanis, amellyel ma az újszövetség nagy áldozatát bemutatjuk, hosszú és változatos fejlődés eredménye, amelynek előbbrevitelén az Egyház hitéletének titokzatos szentélyében a leghivatottabb mesterek dolgoztak.
Ennek a fejlődésnek hosszú útján az Egyház mindazt, ami csak a századok folyamán a vallási és szellemi látóhatáron értéknek bizonyult, a szentmise szertartásának feldíszítésére felhasználta. Így pusztán irodalmi szempontból is a misekönyv a világirodalom legmagasztosabb alkotásának mondható. Érthető tehát, hogy a liturgiatörténettel foglalkozó tudósok régente is, de különösen mióta X. Pius pápa a keresztények figyelmét a szentmise szertartásaira felhívta, mindent elkövetnek, hogy ennek a nagyszerű fejlődésnek minden egyes mozzanatát felderítsék és megmagyarázzák.
Sok vezetőnek igen limitált a rálátása arra, hogy mi Isten terve és szándéka a munkánkra. Tehát ez segít, hogy legyen egy alkalmi emlékeztetőnk, hogy amikor dolgozni megyünk, úgy vagyunk ott, mint az Ő szolgái. Itt van pár oka Istennek, hogy megalapozza a munkánkat, ezek közül mind P betűvel kezdődik az angol nyelvben: cél (Purpose), fenntartás (Provision), produktivitás (Productivity), kellemes a szemnek (Pleasing to the Eyes) és rendezettség (Providing order).
Bíró László püspök tanítása a plébánia lelkinapján (2017)