Paisziosz sztarec: A bűnt fejlődésnek nevezik (1988)
Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált. Ha a bűnnek szolgálunk, akkor az ördög fog velünk elszámolni. Ha a jót tesszük, a jónak szolgálunk, akkor Krisztus fizet meg nekünk.
Kérdés: Atya, azt hallottuk, hogy valakinek azt mondta, hogy háború lesz. Ez igaz?
Paisziosz sztarec: Én magam nem mondtam semmit, de az emberek mondanak mindenfélét, ami az eszükbe jut. De még ha tudnék is valamit – kinek beszélhetnék erről?
Egyház a világban
A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.
Dr. Peter Kwasniewski: “Könnyű erény”
A kényelem és a könnyűség, mint a liturgikus reform alapértelmezett jellemzői.
Péter apostol Máté 16. fejezetében elbeszélt bűne – “Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.«” (Mt 16,22) – a szentmise elleni pápai bűnök ősmintája.
Figyeljük meg, hogy a Péter által végzett “győzködés” a kereszt elkerülésére irányul. A szentmise a keresztáldozat jelenvalóvá tétele; ezért Péter magatartása ismét megvalósulna, ha a Szentlélek korszakában, vagyis a pünkösdtől a második eljövetelig terjedő korszakban valamely utóda bármikor is megpróbálna ellenállni azoknak a morális, aszketikus, doktrinális, esztétikai követelményeknek, amelyeket a szentségi áldozat támaszt velünk szemben; ha megpróbálna ellenállni a negatív és nehéz dolgok terhének, amelyeket a saját javunkra kell elviselnünk, és amelyeket figyelmen kívül hagyva vagy amelyeknek ellentmondva saját kárunkra cselekednénk.
Dr. Barsi Balázs atya adventi konferenciabeszédei, 2022
Első beszéd
Szent Maximilian Kolbe a súlyos bűnről
Előfordult már, hogy súlyos bűnnel küzdöttél? Úgy értem, hogy valami igazán komollyal. Teljes szívvel akarod megtörni az bűn erejét az életedben. Nem számít, milyen keményen küzdesz, és imádkozol, folyamatosan beleesel. Folyamatosan bűntudatod van, és a bűntudat nem hagyja, hogy közelíts a mi Urunkhoz a félelem által.
A közelgő népességrobbanás
Néha a legfontosabb hírek elkerülik a mainstream média figyelmét. Ilyen például ez a teljesen példátlan fejlemény: a világtörténelemben először fordult elő, hogy több 65 év feletti ember van, mint 5 év alatti.
Gondoljatok csak bele! Több idős ember van a világon, mint kisgyerek. A nagyszülők kohorsza meghaladja az unokák kohorszát.
A hatodik és kilencedik parancs (2)
II. A tisztaság méltatása
Mit mond róla Isten?
Szalézi Szent Ferenc írja egyik művében: „Két dologról nem beszélek szívesen: az alázatosságról s a tisztaságról. Mert mind a kettő oly gazdag a szépségben, hogy bármit mondanék is róluk, csak nyomorúságos és gyenge kép volna s nem ismertetné meg ezeket az erényeket kellő fenségökben. Lehet, hogy aki csak az én szavaimból ismerné meg őket, nem becsülné meg azokat érdemök szerint”. A gyenge emberi ékesszólást azonban felmenti s bőven kipótolja az, ki a tisztaságot tervezte s megalkotta.
Öltözz fel rendesen a misére!
A társadalomban minden egyre jobban köznapivá válik. Láttam embereket bevásárolni saját pizsama nadrágban és szőrös papucsban. Voltam világszínvonalú klasszikus zenei koncerteken, ahol az emberek pálmafás ingbe és farmerba öltöztek.
Tény, hogy nehéz elképzelni bármit, amiért az emberek felöltöznének rendesen. Még esküvők és temetések alkalmával is egyre több a hétköznapi viselet.
Közösségben – de nem boldogan – Ferenc pápával
A hívő katolikusok számára Ferenc pápasága olyan volt, mintha egy nehézsúlyú bajnokkal próbálnának túlélni 12 menetet. Tekintsünk át néhányat az ütések közül:
- “Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”
- “Szaporodnak, mint a nyulak”
- “A vallások sokféleségét Isten akarja”
- “Az abortuszpárti politikusokkal való összebújás”.
- Szégyenteljes alku a Kínai Kommunista Párttal
- James Martin atya munkájának támogatása
- A botrányos Pápai Élet Akadémia kinevezései
„Isten egy DJ és mi vagyunk a zene”
Abszurd látványosság a német Novus Ordo plébánián
A németországi Saarbrücken melletti Klarenthalban található Szent Bertalan katolikus templom 1925-27-ben épült. Ma a szent épületet hamis katolikusok foglalják el.
A szentély imahely összetéveszthetetlenül a II. vatikáni zsinat (1962-65) „nagy megújulásának” megjelenését viseli, valójában csak az épület építészete és a régi padok emlékeztetnek még arra a vallásra, amely számára a templom eredetileg épült. A templom belsejéről készült kép itt látható.
_(1).jpg){kind=link}
Az Úr napját szenteld meg!
Énközpontú korunkban nagyon nehéz Isten parancsairól beszélni, hiszen őt leginkább jóságos, szentimentális, kizárólag simogatni és puszilgatni tudó nagypapaként látjuk. A valós vagy vélt, ám egyre szaporodó emberi jogok korában pedig példátlan pimaszságnak tűnik Isten jogairól beszélni.
Pedig a Szentírás, ezen belül az evangélium is világosan beszél Isten uralkodói, királyi, parancsolói mivoltáról, teremtői jogairól és az ember abszolút kötelességéről, hogy alávesse magát Istennek és engedelmeskedjen, amit Ura egykor szigorúan számon is fog kérni.
Erkölcstelen vallásosság vagy istentelen erkölcs?
Sok más mellett azt hiszem, van egy kimondatlan, mélyen meghúzódó oka is annak, hogy közéleti kérdésekben miért alakul ki hívők között is sokszor éles véleménykülönbség. Arról van szó, hogy eltérően ítéljük meg a társadalomban a „vallásosság” veszélyét. Vannak, akik a „vallásosságot” (értsd: félszívű, felszínes vagy névleges kereszténység) a közéletben rosszabbnak tartják a teljes hitetlenségnél is, szerintük ugyanis a vallásosságban jóval több megtévesztés és ármány van, összességében ártalmasabb a keresztény ügyre nézve, mint a dacos ateizmus vagy az agnosztikus szekularizmus. A nyíltan vállalt hitetlenség legalább őszinte alapállás, nem tettet semmit, ezért érettebb a megtérésre is. Amikor a hitetlen trágár, parázna vagy tisztességtelen, talán csak a világnézetével összhangban cselekszik, de amikor a vallásos teszi ugyanezeket, ott mindig van valami összezavaró széthangzás. A fenti hívők a politikusok közül is inkább a nyíltan hitetlent támogatják, mint a hitét felemásan felvállalót, és a művészek között is többre értékelik azt, aki dacol az Úristennel, mint azt, aki hiába veszi a nevét a szájára. Mert ugye a langyosat meg az Úr köpi ki a szájából.
Kritikai honlap Vassula üzeneteivel kapcsolatban
Közel egy hónapja adtunk hírt egy kritikai honlap újraindulásáról. Ez előtt pedig 2012 tavaszán, amikor ügyvédei segítségével megszüntette az egyetlen olyan honlap működését, amely a vele kapcsolatos kritikákat gyűjtötte össze az egész világról.
A szentáldozás lehetőségeiről napjainkban
Köszönet a szerzőnek a másodközlés felajánlásáért. A szerk.
Kétezer éve nem volt még példa arra, hogy világszerte a keresztények csaknem hónapokon át elmulasztották a közös istentiszteletet, jelentette ki egy júniusi papszentelésen Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök. [Forrás: Magyar Kurír 2020.06.29.A szerk.]
Kétségtelen, hogy a katolikus Egyház kétezer éven át a legvéresebb üldözések (Nérótól Sztálinig) és borzasztó járványok (pestis, kolera) közepette is ragaszkodott a szent liturgia végzéséhez, az Oltáriszentség imádatához, az ajakra áldoztatáshoz, és vértanúk seregével vallotta meg a hit és a lélek elsőbbségét, az örök élet mindennél előbbre való értékét. Ezzel szemben napjainkban az evilági jólét és a testi egészség megóvását hangsúlyozva, és az Élet Urának Szent Testét potenciális vírushordozónak elismerve, a Covid-19 ürügyén a katolikus Egyház szinte az egész földön bezárta kapuit, mintha a vallás nem volna legfőbb kötelesség és mindennél fontosabb, feltétlen létszükséglet.