A házasság romlásának lejtője
Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap előadása az elidegenedés útjáról a házasságban, 2014. október 21-én a szegedi Katolikus Házban a
Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap előadása az elidegenedés útjáról a házasságban, 2014. október 21-én a szegedi Katolikus Házban a
Hermann Geißler FSO, a Hittani Kongregáció irodavezetőjének írását közöljük alább a mesterséges megtermékenyítés témakörében. A fordítás rendelkezésünkre bocsátását köszönjük az olvasóink nevében is!
Nemrég egy fiatalasszony elmesélte az esetét, és tanácsot kért. Valamivel több mint harminc éves, és néhány éve boldog házasságban él. Az esküvő után nem sokkal bélrákot állapítottak meg nála, és kemoterápiát kapott. Sugárkezelésben is részesült. Mivel gyermeket szeretett volna, azt kérte, hogy védjék meg a petefészkét oly módon, hogy a besugárzandó területről műtétileg áthelyezik. A kezelés sikeres volt, de az asszonynak mindmáig nem fogant gyermeke. Az orvosok azt mondják, hogy az egyik petefészket a sugárzás valószínűleg tönkretette, a másik petefészek pedig a műtéti áthelyezés következtében károsodhatott.
10. hagyományos plébániai csoportok lelki gondozása
Ebben a fejezetben nem a zsinat utáni időkben létrejött kisközösségekről lesz szó, velük a 3. fejezetben már foglalkoztunk. Olyan, a legtöbb plébánián működő hagyományos csoportokra gondolunk, mint például az énekkar, a szkóla, a gitáros ifjúsági csoport, vagy a ministráns közösség, a rózsafüzér-társulat, a hitoktatói munkacsoport, a karitász munkatársainak csoportja, a templomgondozók, esetleg a különféle klubok, például az öregek, a magányosok klubja és hasonlók.
E csoportok tagjai általában elkötelezett, komoly lelki életet élő keresztények. A lelkipásztorkodásnak velük kapcsolatban a továbbsegítés, az elmélyítés, a folyamatos „feltöltés” a célja és a feladata.
Az előadás elhangzott Szegeden a Katolikus Házban 2016. szeptember 29-én a CsaládEgyetem keretében. Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus paróchus, háromgyermekes
Új interjú Burke bíborossal – Harmadik rész
Új interjú jelent meg az egyik dubia bíborossal, az Apostoli Szignatúra (az Egyház legfelsőbb bíróságának) korábbi prefektusával, az amerikai Raymond Burke-kel. Az interjút a The Wanderer magazin részletekben kezdte el közölni. Az alábbiakban az interjú augusztus 21-én megjelent harmadik, befejező részének magyar nyelvű fordítását közöljük.
A mostani interjúrészlet utolsó kérdés-válaszában a The Wanderer és Burke bíboros egy amerikai Mária kegyhely támogatására hívják fel az olvasókat. Kizárólagos amerikai vonatkozása miatt ezt a részt az interjú magyar fordításából kihagytuk. A Katolikus Válaszon a beszélgetés első része és második része is elolvasható.
Az uralkodó gondolkodás időnként „hamis könyörületet” ajánl, olyat, ami abban hisz, hogy az abortuszokat támogatni a nőknek segítségnyújtást jelent; hogy eutanáziát igénybevenni méltóságteljes cselekedet; hogy tudományos áttörés gyermeket „gyártani”, és úgy tekinteni rá, mint jogra, és nem mint ajándékra, amit elfogadunk; vagy kísérleti nyulakként használni emberéleteket, azt feltételezve, hogy ezzel megmentünk másokat. …
Egy információs lomtárnak tűnhetek. Gyűjtöm a cikkeket, rovatokat, különböző jegyzeteket, és évekig őrizgetem őket, hátha jók lesznek valamikor egy hivatkozáshoz, soha nem lehet tudni, hogy mikor és hogyan használhatom őket. Legutóbb találtam egy cikket 2005-ből, amely egy elismert üzleti újságban, a Forbes-ban jelent meg. A címe „A nagyszerű vezető öt jellemvonása”.
Paul Johnson, egy angol történész és író írta, aki azt a kérdést tette fel, hogy „Mitől lesz valaki igazi vezető? Hogyan ismerhetjük fel?”
25. FEJEZET
A SZENVEDÉLYEK VESZTE, A SZELLEMI ÉRZÉKBEN TÁPLÁLT LEGMAGASZTOSABB ALÁZAT
1. Aki az Úr iránti szeretet érzését és működését világosan, a szent alázatét megfelelő módon, az áldott tisztaságét igazán, az isteni felvilágosításét tisztán, az istenfélelemét őszintén, a szív teljes bizonyosságáét feledés nélkül akarja szóval érzékeltetni, és azt véli, hogy az ilyen dolgokról szóló magyarázatokkal felvilágosítja azokat, akik azt nem ízlelték, az olyannak tette hasonlít ahhoz, mint aki szóval és példákkal akarja megérteni, milyen a méz édessége, azzal, aki azt még sohasem ízlelte. Az utóbbi bizony hiába értekezik, mondanám inkább: hiába hebeg. Az előbbi pedig vagy nem is tapasztalta, amiről beszél, vagy a hiúság már csakugyan kijátszotta őt.
dr. Barsi Balázs ferences atya előadása a KÉSZ szervezésében Kecelen(2014)
Megfigyelésem szerint ateista és New Age harcművészeti klubokban, továbbá tömegkommunikációs csatornákon oktatják azokat az összpontosított, hatásos támadásokat, melyektől egy csapásra kifekszik egy megtermett, életerős keresztény.
A „transznemű” személy nem tud azonosulni biológiai nemével, szeretne a másik nemhez tartozni. Pszichés zavarral küzd, amely műtéttel nem orvosolható, viszont…
Testképzavar
A nemi identitászavar legtöbbször kora gyermekkortól megfigyelhető. A gyermek tartósan a másik nemre jellemző ruházathoz, játékokhoz, tevékenységekhez ragaszkodik, míg a saját nemére jellemzőket elutasítja; gyakran a másik nemmel azonosul képzeletben vagy szerepjátékokban, velük szeret játszani; utálja a nemi szerveit, a másik nem testfelépítése után vágyik. Biológiai nemében idegenül érzi magát, a másik nemhez szeretne tartozni, vagy úgy véli, oda tartozik. Mindezt feszültséggel és szenvedéssel teli állapotként éli meg hónapokon vagy akár éveken át.¹
Veres András győri megyéspüspök szerint tudatlanság áll a lombikbébiprogram hátterében, és a tudatlanság mértékétől függ, hogy az mekkora bűn. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Magyar Nemzetnek adott villáminterjújában beszélt erről.
– Augusztus 20-ai szentbeszédében miért üzent hadat a lombikbébiprogramnak?
– Nem hadüzenet volt ez. A Katolikus Egyház tanítása ebben a kérdésben nagyon egyértelmű. A magyar törvénykezés nem megfelelő a keresztény értékrend szerint, és kormányzati szinten történt változtatás, nagyobb összeget rendeltek a lombikprogramhoz, ezért a nemzeti ünnepen, amikor a keresztény önfeladásról szóltam, szólni kívántam arról is, hogy a keresztény értékek ezen a téren is mást diktálnak.
Válasz Máté-Tóth Andrásnak
Barsi Balázs ferences szerzetes atya ismét arra kért minket, tegyük közzé válaszírását Máté-Tóth Andrásnak, a Szegedi Tudományegyetem vallástudósának „Kipróbált férfiak pappá szentelése – nincs teológiai akadály” című írására. (Balázs atya az írását cím nélkül küldte el, a bejegyzés címét a Katolikus Válasz szerkesztősége választotta, Máté-Tóth András írásának címe alapján.)
Balázs atya írása immár sokadik abban a cölibátusról és a viri probati („kipróbált férfiak”) pappá szentelhetőségéről szóló vitában, amelyet Beer Miklós váci megyéspüspök atya indított el egy nyilatkozatával, és amit Barsi Balázs atya és Máté-Tóth András folytatott (egy bejegyzés erejéig a Katolikus Válasz szerkesztőségének részvételével). A vita eddigi írásai időrendi sorrendben a következők:
9. Közösségi lelkigyakorlatok – világi vezetésével
Egyre gyakoribb, hogy különböző kisközösségek világit kérnek fel lelkigyakorlataik vezetésére. Egyrészt azért, mert kevés a pap, nem jut mindenhová, főleg hétvégeken, amikor a papok különösen elfoglaltak. De azért is, mert a közösségek által megélt, sajátosan világi lelkiség ápolására a világit alkalmasabbnak tartják. A családközösségek ilyen meggondolásból például szívesen hívnak meg lelkigyakorlatuk vezetésére egy családanyát, egy édesapát, esetleg egy házaspárt.