A Magyarországi Református Egyház Zsinatának 2012. május 30-i ülésén hozott határozata csak szeptember elején jutott a köztudatba, és felborzolta néhány katolikus pap lelki nyugalmát, különösen azokét, akik jó szívvel szoktak közreműködni az egyetemes imahét ökumenikus rendezvényein. A „hír” szerint „a reformátusok kárhozatos bálványimádóknak tartják a katolikusokat”. Vizsgáljuk meg hát, mi itt az igazság?
16. Állandó kapcsolat létrehozása a hittanos gyerekek szüleivel
Minden hitoktató tudja, hogy a családi háttér biztosítása nélkül kevés eredményre számíthat a gyerekek hitre nevelésében. A szülőkkel való jó kapcsolat ezért a gyermekkatekézis szempontjából rendkívül fontos. De fontos ez a kapcsolat azért is, mert a gyerekeken keresztül érhetjük el a legkönnyebben azokat a szülőket, akik gyermekeiket hittanra járatják ugyan, de maguk nem gyakorolják a vallásukat. A kapcsolat ezáltal a családpasztoráció eszköze is.
Talán életem legmaradandóbb és legfontosabb lelkigyakorlata volt ez az augusztusi. (Leányfalu, aug. 24–27.) Noha voltam már egyszer (tavaly) Péter atya hasonló, gyógyulásról szóló lelkigyakorlatán, most talán nyitottabb szívvel, kevésbé lestrapálva érkeztem meg a feleségemmel. Feleségem is és én is rendkívül jól éreztük magunkat. Öröm volt részt venni ezen a jól szerkesztett, felkészült és minden szempontból profi gyógyító alkalmon.
Kétféleképpen ébredhet az ember reggel. Vagy így: „Jó reggelt, Isten!”, vagy így: „Jó Isten! Reggel…” Aki így ébred, azt nyomasztja az élet. Értelmetlennek érzi.
Manapság számos irodalmi mű születik az élet értelmetlenségéről. Egyik legtalálóbb kifejezője az a regény, amelyben két gyár áll egy folyó két partján. Az egyikben nagy kőtömböket őrölnek porrá. A kőport hajón átszállítják a másik gyárba, ahol nagy kőtömböket gyártanak belőle. A tömböket visszaviszik az első gyárba, és ez így folytatódik. A mai ember életszemléletének irodalmi ábrázolása ez.
Walter Brandmüller bíboros, a Pápai Történelemtudományi Bizottság nyugalmazott elnöke és az eredeti négy dubia bíboros egyike, augusztusban egy hosszabb cikket írt a német Die Neue Ordnung lapban az újonnan megválasztott pápák hitvallásának ősi egyházi hagyományáról.
„A pápa mint hívő és a hívek tanítója” című írásában a német bíboros arra emlékezteti az olvasókat, hogy Jézus Krisztus azután adta Szent Péternek a küldetést, hogy az a szikla legyen, melyre Jézus az Egyházat építi, hogy Szent Péter megvallotta hitét. Az Egyházban hamar kialakult annak a hagyománya, hogy az újonnan megválasztott pápák hitet vallanak, kifejezvén a saját egységüket az egyetemes hittel és pápaelődeik tanításával, és kifejezvén az Egyház hitben való egységét. Brandmüller bíboros figyelmeztet, hogy az Egyház hitbeli válságának idején újra időszerű lehet feleleveníteni ezt a hagyományt.
„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4,11)
Mindenki szeretné, ha szeretnék, ha kedvelnék, ha tapsolnának neki. Szeretnénk, ha valaki elfogadna, történjék bármi. Szeretnénk, ha volna kihez fordulnunk krízis idején. Szeretnénk, ha valakinél biztonságban tudhatnánk titkainkat. És ez nem véletlen.
Kapcsolatokra teremtettünk. Meghitt kapcsolatokra.
Marguerite A. Peeters, a Lateráni Pápai Egyetem, a Pápai Orbán Egyetem, a Kongói Katolikus Egyetem professzora, valamint a Világiak Pápai Tanácsa és a Kultúra Pápai Tanácsa szakértője, dolgozatában átfogó képet nyújt arról, milyen feladatok elé állítja a keresztényeket az az új etika, amely a hidegháború vége óta jutott érvényre a világban.
A KV szerkesztősége által kiemelt néhány bekezdés mutatja, hogy a szerző milyen éleslátással nyúl a témához. Az új globális etika fonákjának felismerése feltétele annak, hogy igazi evangelizációra legyünk képesek a posztmodern világban.
1. Bevezetés
A kezdő pszichiáter napi gyakorlatában is időről időre feltűnnek olyan pszichotikus tüneteket, vizuális és akusztikus hallucinációkat, bizarr, misztikus tartalmú téveseszméket és ezek által irányított viselkedést mutató személyek, akiknek előtörténetében kiváltó vagy provokáló tényezőként kimutatható a napjaink divatos és rendkívül szerteágazó ezoterikus szellemiségének – amelyet összefoglalóan New Age néven ismerünk – valamelyik irányzatával való beható foglalkozás.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)
Jackson, a fiam, néhány éve írt egy iskolai dolgozatot a korrupcióról és kapzsiságról, mely polgárháborúhoz vezetett a szülőhazájában. Csakhogy ez a dolgozat nem egy történelmi esemény leírása volt kutatások alapján. Jackson és öccse, Mark maguk is átélték a szörnyű háború rémségeit. Életük első éveit a fiaim egy Isten háta mögötti árvaházban töltötték Libériában, Afrikában.
A boldogult dr. Antalóczi Lajos atya, egri plébános és érseki könyvtárigazgató, a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyv szerzője – neki köszönhető Szent Faustyna Kowalska Naplójának kiadása is. Jelen cikke az Igen, VII/17-18. (1995). számában jelent meg először
Vassula Ryden és a nevével fémjelzett terjedelmes írás (Igaz élet Istenben), amiből eddig három kötet jelent meg Magyarországon, egyre szélesebb körben válik ismertté. Sokan személyesen is megismerhették Vassulát budapesti látogatása alkalmával. Nemcsak könyvek, újságok foglalkoznak személyével, de videoszalagon is látható budapesti szereplése.
15. Hétvégi családi lelkigyakorlatok
Ez a családpasztorációs forma „lelkibb” az előzőeknél, a vallásukat gyakorló családok hitbeni továbbsegítését szolgálja. Konkrét célkitűzéseit két pontban foglalhatjuk össze: 1. Segítségnyújtás a család lelki közösséggé formálásához, ezáltal a zsinat óta annyiszor emlegetett család – egyház építése. – 2. az egyes családtagok – szülők és gyerekek – hitének megerősítése, keresztény életének elmélyítése, méghozzá nem külön-külön, hanem magában a családi közösségben, tehát ott, ahol mindennapi életüket élik.
Ennek a formának az a lényege, hogy néhány (3 – 5) teljes család együtt él egy hétvégén, péntek estétől vasárnap estig valamely erre alkalmas helyen, üres plébániaépületben, kulcsosházban, nagyobb családi nyaralóban, és egy vagy két világi lelkipásztor vezetésével sajátos családi lelki programot valósít meg.
Az alábbiakban a Voice of the Family augusztus 23-án megjelent összefoglalóját közöljük a 2018-as „ifjúsági szinódus” előkészítő dokumentumáról.
Az év elején a Szinódusi Titkárság közzétette az előkészítő dokumentumot és az azt kísérő kérdőívet a világ minden püspöke számára, a 2018 októberében megrendezendő szinódusra, amelynek témája: „A fiatalok, a hit és a hivatástisztázás”.
Most nem galambokat, hanem szappanbuborékokat küldök. Ezek az én gondolataim. Jól járnak ezek , ha elpukkadnak. Ez azt jelenti, hogy ezeket valaki megértette. Kinyílnak a buborékok és kinyílnak a nyitott szívűek is! Ők kissé felfogják a Felfoghatatlanról szóló tanítást. A Bölcsesség Lelkét is küldöm Isten embereinek, a nyitott szívűeknek: Imával-szeretettel: Károly, Karcsi atya, testvér
BEVEZETÉS AZ V. RÉSZHEZ
A létra utolsó fejezetei leírják Istennel való személyes egyesülésünket, a vele való egyesülésünk folyamatának végső szakaszát és Vele való beteljesülésünket.
A leírás kifejezéseit kis híján kölcsönösen is használhatnánk: nyugalom-imádság, szenvedélymentesség/tisztaság, szeretet/fogadott fiúság. Már nem kell különbséget tenni létezés meg életmód között. A hészükhia görög szóval kifejezett csöndes nyugalom a remete életmódja, ugyanakkor szükségképpen, félelmetes következmények elkerülése végett, egyfajta benső magatartás: örökös istentisztelet, imádás Isten jelenlétében, készség, tudomány, amely egyúttal egy bizonyos állapot. Nem szóval, hanem csak tettel sajátítjuk el. A tökéletes tisztaság az istentudomány feltétele. Szent János a remete életről nem látogatóként, nem is megfigyelőként, hanem egész élete során szerzett személyes tapasztalatból ír.
