Címzett : MTI , JNKSZ Megyei Önkormányzat, Szolnok Város Önkormányzata, Polgármesteri Hivatal, JNKSZ Megyei Médiumok
Általános és középiskolák, Közintézmények, Civil szervezetek, valamint a társadalom közvéleménye részére !
1. fejezet
ASZKETIKA ÉS ASZKÉZIS
„Elvész az ország, ha elfogynak az aszkéta szívek!” (Kölcsey Ferenc)
Az aszketika az a tudomány, amely a tökéletesség első fokozatait adja elő egészen a szemlélődésig, a tökéletesség elnyeréséhez szükséges erőgyakorlatok bemutatásával.
A szó eredete: aszkeo = gyakorol, edz, lemond, igyekszik, törekszik. (Az aszkézis útja vezet a tökéletességre).
Egyéb elnevezései: szentek tudománya, lelki tudomány, a tökéletesség művészete.
Az alábbi interjú a teológus és egyháztörténész Walter Brandmüllerrel (a négy dubia bíboros egyikével) a német kath.net oldalon jelent meg, december 30-án. Az interjú angol nyelvű fordítását a Catholic World Report közölte.
2017 emlékezetes év volt a protestáns reformáció 500. évfordulója miatt. Luther és a protestantizmus különféle aspektusai számos teológiai és történelmi eszmecsere meghatározó témái voltak. Különösen a katolikus egyház tekintetében egyes kommentátorok azt gondolták, hogy kimondhatják vagy ki kell mondaniuk, hogy Luther radikális „átértékelése” van kilátásban. Ferenc pápa legutóbb 2017. december 7-én jelentette ki, hogy az ökumenikus út, amit a Szentlélek hívott elő, arra vezetett minket, hogy „feladjuk az olyan, régi előítéleteket, mint amilyenek a Luther Mártonnal és a kor katolikus egyházának állapotával kapcsolatosak”.
Exkluzív magyar nyelvű fordítás
Az alábbiakban a három kazahsztáni püspök december 31-én közzétett „hitvallásának” teljes, magyar nyelvű fordítását közöljük. A fordítást a Katolikus Válasz szerkesztősége készítette, a LifeSiteNews oldalon megjelent angol nyelvű szövegváltozat alapján.
Gyermekkorunk elmosódó emlékei gyermek-istentiszteletekről és vallásoktatásról ma már hatásnélküliek életünkben – vagy Jézus a Fájdalmak Férfia megújító, bilincseket széttörő hatalom-e az életünkben?
Nagyon sok, minden a mi életünkben Jézus szenvedéseihez való viszonyulásunktól függ.
Tematizálás. Hadd beszéljek nektek Isten szeretetéről. Sokan szegezték már nekem: Hol van az Isten, s hol van az Ő szeretete? Hogyan engedheti meg, hogy ez és ez…. a szörnyűség megtörténhessen? S ha Ő irányít mindent, miért nem lép közbe, hogy mindaz, ami igazságtalanság, pl. az ártatlanok szenvedése – megtörténhessen?! – Hát bizony Istenről – a hittani ismeretekben – annyi szépet állítunk, hogy például: Ő maga a Szeretet, akkor hol látható ez?
Milyen sok sötét órát kell átélnünk támadásokon, szükségeken, nehézségeken, betegségeken, vagy egyéb fájdalmas eseményeken keresztül! Ezeket tapasztaljuk saját életünkben is, de erőteljesebben érezhető ez az egyre sötétebbé váló világban. A jövőben pedig még nagyobb szenvedések várhatók. Ennek a fényében szeretnék arról bizonyságot tenni, hogy három ígéret hogyan vált erős támaszommá, amelyeknek segítségével már sokszor győzelmesen mentem keresztül a „könnyek völgyén”. Talán némelyek számára ez segítség lehet.
II. János Pál – Jézus születésének 2000 éves jubileuma alkalmával – ünnepélyesen bocsánatot kért az egyház történelmi bűneiért Istentől, és mindazoktól, akik e mulasztások vagy vétkek emlékét hordozzák. Egyúttal kifejezte, hogy a katolikus egyház is megbocsátja mindazokat a vétkeket, amelyeket mások őellene követtek el.
Ez a pápa egyébként mintegy 25 alkalommal kért bocsánatot attól a vallástól, egyháztól, nemzetiségitől, csoporttól amelyet éppen meglátogatott, s amely ellen az egyház tagjai valaha vétettek (protestánsoktól, ortodoxoktól, zsidóktól, tudósoktól, amerikai bennszülöttektől stb.). Ilyenkor sosem tett szemrehányást azért, amiben éppen azok a csoportok vétettek a katolikus egyház ellen, amelyektől ő bocsánatot kért…
„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.” (Lk 24,2-3)
Nyolc hónapja már, hogy a lányomnál rákot diagnosztizáltak, és azzal szokott tréfálkozni, hogy ez az elmúlt időszak nekem nehezebb volt, mint neki. Egy pillanatig sem hiszem, hogy így lenne, de tudom, mire gondol. Erősnek hiszem magam a hitben, de ha volna Achillesz-sarkom, az a gyermekeim szenvedése lenne. Bármilyen okból.
(Máté 24. fejezet)
Jézus felszólít bennünket, hogy ismerjük meg a jeleket (Lk 12,54-57). A jeleket és eseményeket, amelyek visszatéréséhez vezetnek, az utolsó időkről szóló beszédében nyilvánította ki a legrészletesebben (Máté 24. fejezete, valamint Lukács és Márk).
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Tekintettel lenni Istenre, az Ő kedvét keresni, rá figyelni, kedvében járni, akaratát, kívánságát parancsát teljesíteni – ilyen gondolatok között hánykolódtunk, forgolódtunk. Nevezhetnénk ezt az „isteni élet titkának”. Emberi viszonylatban is szükséges ez másodfokon, hogy keressük egymás tetszését, kedvét. Ez a szeretet gyakorlásának fővonala. Ez köt össze, ez egyesít. Ez épít személyi kapcsolatot, harmóniát. De mindez szabad akarati döntésből, teljesen belső, felelősségteljes szabadsággal történik.
30. FEJEZET
AZ ERÉNYHÁROMSÁG, VAGYIS A HIT, REMÉNY, SZERETET KIVÁLÓ KÖTELÉKE
1. Most tehát, mindezek tárgyalása után, hátra van még az a három, mely szorosra fogja és erősen tartja a mindent egyesítő köteléket: hit, remény, szeretet. De mindennél nagyobb a szeretet, hiszen magát Istent is annak nevezzük. Csakhogy én magam az egyiket sugárnak, a másikat fénynek, a harmadikat korongnak látom, ám mindazt egyetlen sugárzásnak, egyetlen ragyogásnak. Az első ugyanis mindent megtehet, megalkothat, a másodikat Isten irgalma övezi s teszi megszégyeníthetetlenné, a harmadik pedig meg nem szűnik, fel nem hagy a futással, nem engedi, hogy az „áldott őrület” résztvevője valaha megnyugodjék.
Az angolszász hírek között több cikket találtam (pl. itt), ami elmagyarázta, miért kell kétszer misére menni 2017. december 24-én. Sajnos a magyar katolikus média egyáltalán nem foglalkozott ezzel a témával, az atyák sem mindenütt hirdették ezt.
Advent negyedik vasárnapja szokásos vasárnapi nap – kötelező misére menni. Vasárnap délig lehet (adventi) vasárnapi misét látogatni.
Az idők során sokan tűntek fel a történelem színpadán és állították magukról, hogy Isten küldte őket. Joguk van rá, hogy meghallgattassanak. Ám mi is joggal javasolhatunk bizonyos kritériumokat a „küldöttek” elbírálásához. Nem fogadhatjuk el, hogy bárki egyszer csak azzal álljon elő: „Itt vagyok, higgyetek nekem!” vagy „Ezt a könyvet egy angyaltól kaptam. Azt akarom, hogy ezt olvassátok; Istentől származik.”