Legtöbbünk több időt tölt a munkahelyén, mint bárhol máshol. Itt kapcsolatba kell lépnünk emberekkel, hogy elvégezzünk feladatokat, támogassunk munkatársakat, kielégítsük az ügyfelek igényeit és elérjünk szervezeti célokat. Azonban nem mindenkivel könnyű dolgozni.

Mégis, Jézus Krisztus azt mondja nekünk, hogy szeretni Istent szükségszerűen azt is jelenti, hogy szeressük felebarátunkat – még azokat is, akiket inkább ellenségeknek tekintenénk (Máté evangéliuma 5, 43-48). És a szeretet minősége, melynek átadására hív, radikális: „Szeresd a felebarátodat, mint önmagadat” (Márk evangéliuma 12,31). Szeretni valakit, ahogy szeretjük magunkat, lényegében azt jelenti, hogy megkíséreljük felismerni mások szükségeit ugyanolyan sürgető érzékenységgel és kitartással, amellyel a saját szükségleteink iránt viseltetünk.

Jézus ezt a szeretetet modellezte számunkra egész szolgálatán keresztül és végül a kereszten. Mindenkinél jobban megértette az árat, amit tőlünk kér, hogy szeressük az embereket olyan mértékben, amellyel szeretjük magunkat:

„Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!” (János evangéliuma 12,27).

Tehát, hogyan gyakorolhatjuk a szeretetet, különösen akkor, mikor nehéz? Gondolj erre a két módszerre, mikor legközelebb nehéz helyzetben találod magad:

Először nézz magadba. Bátorságra van szükség, hogy először magunkba nézzünk egy konfliktusokkal teli helyzetben. Mikor nagy a nyomás, legtöbben kifelé néznek. Külső okokat találnak a problémákra. Másokat vagy a helyzetet hibáztatják, és kifogásokat keresnek. Az Úr azonban arra kér, hogy nézzünk magunkba. Személyes felelősséget kell vállalnunk azért, ami történik, és amit tenni kell, még akkor is, ha a körülmények vagy más emberek nagy befolyással vannak a helyzetre.

Amikor nehéz helyzetekkel és emberekkel szembesülsz, rutinszerűen kérdezd meg magadtól: „Mi a szerepem a helyzet kialakulásában, és mi a személyes felelősségem?” Pál apostol modellezte ezt a viselkedést az egyházon belüli konfliktusok kezelésekor. Pál korai írásai szerint úgy gondol magára, mint „a legkisebb az apostolok között, aki arra sem méltó, hogy apostolnak hívják…” (Pál első levele a korinthusiakhoz 15,9). Később írásaiban Pál úgy utal magára, mint a legfőbb bűnösre (Pál első levele Timóteushoz 1,15). Az apostol erős önismerettel rendelkezett. Önmagunk ismerete révén tudunk tudatosan és szándékosan dönteni arról, hogyan reagálunk az emberekre és a helyzetekre.

Dolgozz könyörületesen. A könyörület úgy határozható meg, mint „cselekvésben megnyilvánuló empátia”. A nyitottság mások felé lehetővé teszi számunkra, hogy kreativitással és rugalmassággal nézzünk szembe a nehéz időkkel. Az empátia lehetővé teszi számunkra, hogy kapcsolatba léphessünk az emberekkel. Segít nekünk a dolgok elvégzésében, és a stressz és a vezetésben rejlő áldozatok erőteljes, hatékony módon való kezelésében. Az az elhívásunk, hogy kellő figyelmet szenteljünk arra, hogy megismerjünk más embereket, érezzünk, ahogyan éreznek, úgy lássuk a világot, ahogyan ők látják, majd tegyünk valamit azzal, amit megtudtunk.

A könyörületesség leginkább kihívást jelentő része az, hogy nem várhatjuk el, nem számíthatunk arra, hogy cserébe ugyanolyan könyörületesen viselkedjenek velünk. A könyörület azt jelenti, hogy önzetlenül adunk. Megtaláljuk a könyörületesség képességét Jézusban, aki azt mondta a kereszten, miközben a népre nézett, akik keresztre feszítették: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács evangéliuma 23,34). Milyen csodálatos kérés!

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2017. november 30.