Kategória: Hitvédelem
Életige, 2018. július
Tanúságtétel. – Már sok jó pár éve történt, de mintha tegnap éltem volna át, olyan élénken él bennem. Meghívtak egy lelkigyakorlatos előadásra. Nagyon nagy közönség várt, s ennek tudatában hosszan készültem az előadásra. Nemcsak vázlatot készítettem, de azt ki is dolgoztam egy-egy frappáns, csattanós, hangulatos beszéd fogalmazványába öntve. Szinte kívülről megtanultam, mint egy memoritert. Otthon szobámban többször elő is adtam próbaként, s úgy éreztem, remekül fog hatni a hallgatóság szívében. – Azután elérkezett az előadás nagy napja.
Szinte már előre éreztem az otthoni hatástanulmány előzetes próbái után, hogy a hallgatóság szívét ellenállhatatlanul megragadom. Vakságomban nem is vettem észre, mennyire önmagamat keresem, beleültetve magamat az Isteni Örömhír feliratú trójai falóba. –Hát a bevezetés négy-öt mondata még a betanult terv szerint ment. De utána – mintha összeomlott volna bennem minden. Mint amikor valaki saját műhelyében fest egy szép porcelán vázát, s azt be akarja mutatni a nagyérdeműnek, de az kiesik a kezéből, s a helyszínen azonnal darabokra törik.. .
Amikor ő pont olyan, amilyen te lenni szeretnél
„Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz megízleltétek, hogy milyen édes az Úr.” (1Pt 2,1-3)
Nála voltam, ültem a díványon, gyerekeink ott játszottak körülöttünk. Nem hiszem, hogy már megint ezt kell tennem. Több embernek bevallottam már, hogy irigylem őket, de minden alkalom olyan, mintha most tenném először. Nagyon zavaró. Nézzek a szemébe valakinek, és valljam be neki, hogy neheztelek valami ajándékért, amit Istentől kapott.
„Tehát miről akartál beszélgetni?” – kérdezi.
Miért nem ad Isten az imáinkra mindig választ?
Az emberek gyakran panaszkodnak, mert Istentől nem azt a választ kapják, amit várnak. Miért nem ad Isten az imáinkra mindig választ?
Izajásnál olvassuk: „Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket hallásra. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket!” (Iz 59,2-2).
Fénykoronás becsapás
2002 karácsonyán a fénykorona-szertartás végére érkeztem a Kossuth térre, videón megnéztem az esztergomit, ami tetszett, és szerettem volna a következő rendezvény szervezésében segíteni. A lendületem megtorpant, mikor kapcsolatba kerültem az Emberfia Alapítvány egyik, majd másik tagjával. A beszélgetésen szó esett Attila szellemének bosszújáról egy sikertelen szertartás kapcsán, majd a pozitív mágiáról, mint e rendezvény műfajáról.
Van-e Magyarországon paphiány?
„A magyar katolikus egyház hanyatlása? A hitünk vége? Korántsem! Fantasztikus ajándék, ami történik!” – mondja egy 28 falut ellátó baranyai pap. Mi lehet az oka a paphiánynak – egyáltalán, van paphiány? Milyen nehézségekkel küzdenek a sok falut ellátó katolikus papok? Át kellene gondolni a cölibátust? Vagy Afrikából kellene behozni papokat? Ennek jártunk utána Nógrádtól Baranyáig. Nagyriportunk.
Gondolatok Vassula írásairól
Bevezető
A következőkben hosszú idő alatt érlelt véleményemet írom le, de elismerem: nem vagyok nagy szakértő a témában, így akár tévedések is lehetnek írásomban. Nem célom, hogy igazamról győzködjek bárkit is, de talán hasznos lehet még egy hívő keresztény véleményét rögzíteni a sok száz közzétett, többségében kritikátlanul támogató vélemény mellett.
A Szentírás is arra buzdít, hogy a közösségben elhangzó próféciát bírálat alá kell vetni: „A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.” (1Kor 14.29)
Isten imádatára teremtettünk, még a munkahelyünkön is
Úgy tűnik, hogy minden embert arra terveztek, hogy tiszteljen valamit, és ez még a szakmai életünk területére is igaz. Ha egész, teljes életet akarunk élni, akkor szükségeltetik egy cél, aminek hódolhatunk. Vannak, akik a sportokat, vagy abból egyet, vagy egy csapatot, játékost imádnak. Jelentős összegeket és időt áldoznak arra, hogy kövessék csapatukat, amiről tudnak mindent statisztikát. Könnyen elmosódik a határ a lelkes drukker és a túlbuzgó imádat között.
Hogyan szerezd vissza a mosolyod
„Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív összetöri a lelket.” (Péld 15,13)
Nemrég fényképeket nézegettünk a gyerekekkel. Boldog pillanatokat, nyaralást, családi együttléteket megörökítő, pár éve készült fotókat, melyeken én is ott voltam azokkal az emberekkel, akiket legjobban szeretek.
Keresztvetés
Nagyon régen egy prédikációban hallottam a keresztvetés eredetéről. Az első három évszázadban azokat, akik nem akarták hitüket megtagadni, állhatatosan kitartottak Jézus Krisztus mellett, a legkegyetlenebb módon végezték ki őket, sokakat nyilvánosan is, amfiteátrumokban vadállatokkal tépettek szét. Nem csak keresztényeket végeztek ki, hanem velük együtt sokszor „politikai foglyokat”, vagy közönséges bűnözőket, gyilkosokat is. A nézők között ott voltak a többi keresztények is, és imádkoztak a vértanúkért, hogy megálljanak azokban a rettenetes órákban.
Isten azt akarja, hogy hagyd abba a panaszkodást
A legkisebb dolgokon is bosszankodsz? Itt az ideje, hogy a morgolódásodat hálává alakítsd.
Múlt ősszel egy barátom megosztott egy New York Times cikket, melynek címe A mikropanaszkodás: Semmi sem túl kicsi ahhoz, hogy panaszkodjunk miatta (The Microcomplaint: Nothing too small to Complain About).
Szórakoztató volt olvasni mindazokról a buta panaszokról, amelyeket a hírességek világgá kürtöltek: attól a nyomorúságtól kezdve, hogy csak koffeinmentes kávé van, az író által ’kérkedő panaszkodásnak’ nevezett jelenségig, miszerint az illető nem tudott kerub képpel ellátott perzsa szőnyeget vásárolni.
Integratív orvoslás (1. rész)
Történelem és evolúció
Hatástalan gyógymódok mindig is voltak, most is vannak és a jövőben is lesznek. Ezek lehetnek olyanok, amelyek hatékonyságát semmilyen megbízható bizonyíték nem támasztja alá, emiatt nincs okunk feltételezni, hogy működnének; vagy lehetnek olyanok, melyekről tudjuk, hogy nem hatásosak, hiszen elegendő jó minőségű bizonyíték áll a rendelkezésünkre, amelyek alapján ezt kijelenthetjük.
Ritualitás és szakralitás
- Rítus
- A szinkronikus és diakronikus egység biztosítéka
A liturgia kontextusában a rítus az Egyház hivatalos imájának rendjét jelenti, mely által a külső istentiszteleti formák, vagyis a megfelelő szövegek és cselekmények kötelezően le vannak rögzítve[1]. A rítus tehát magában foglalja egy meghatározott kultusz kötelező formáit úgy, ahogyan azt egy részegyházban vagy egy rítuscsaládban ünneplik.