Az Akadémiai Kiadó egy érdekes könyvére hívjuk fel a figyelmet. A szerk.
Tudásunk nem jelentéktelen hányadát képezik a különböző tévhitek. Ezek olyan tudományosan nem helytálló ismeretek, melyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képünket, mindennapi cselekedeteinket.
„Fölkértek, hogy a Mária Rádióban tartsak előadásokat a New Age-ről. Ez kétségtelenül egyik legveszélyesebb szellemi pestise korunknak, de a témának nem vagyok szakembere. Minthogy azonban az anyag megválasztásában szabad kezet kaptam, némi húzódozás után elvállaltam a feladatot.
Ebben a zűrzavaros korban mind az államban, mind az egyházban nem csak nehéz megkülönböztetni a fentet a lenttől, de gyakran nehéz olyan gyűjtőpontokat találni, ahol közös ügyet találhatunk jóakaratú emberekkel.
A politikában a „konzervatívok” mellé állunk, hogy például rájöjjünk, hogy a mozgalom legbefolyásosabb alakjai közül néhányan meleg „házasságot” kötnek és az in vitro béranyaságot támogatják.
Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a földi élet hadviselés, és az Úr emlékeztet bennünket, hogy ha úgy döntöttünk, hogy Őt követjük, fel kell készülnünk a harcra. A bérmálás szentségében megerősíti az ajándékokat a Szentlélek lelkünkben, és átalakít bennünket „Krisztus király katonáivá”. A mexikói „Cristero” mártírokkal együtt a mi csatakiáltásunk ez legyen: „Viva Cristo Rey” – éljen Krisztus Király!
„É” mint élvezethajhász
Az élvezethajhász ember különös pszichológiai ábrát mutat, mintegy félúton a fizikai és a lelki torkosság között. Egy mértéktelen hedonista vallomása: „Ki nem állhatom a legkisebb kellemetlenséget sem. Úgy kerülöm el a kényelmetlenségeket, hogy úgy kapcsolgatok az emberek és az események között, mint a tv csatornáin. Ha egy kicsit unalmasabb találkozót látok közeledni, vagy valami túl ismétlődő munkát, mindjárt a következő kellemes dologra gondolok, a közelgő élvezetre: az esti filmre, egy kellemes vacsorára stb. Ritkán élek a jelen pillanatban. Úgy szörfölgetek a kellemes érzések között.”
A mi Urunk azt mondta: „Isten vagy Mammon – válassz.”
„A Vatikán, ahol a Mammont választották, most beteg.
Nem csak a liberalizmus olyan súlyos bűn, amely megalázza a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Valójában ez egy vallás. Meghalunk a liberalizmustól és annak következményeitől. Két évszázad alatt átterjedt mindenhová, iskoláinkba, társadalmainkba. Ez egy méreg, amely tönkreteszi Isten parancsolatait, mindennel együtt, ami a keresztény civilizáció szépségét és nagyságát alkotja.
Ez az írás 2009-ben jelent meg a Heti Válaszban. A szerk.
Bár a Katolikus Egyház körlevélben óvja híveit az újpogányságtól, az eszme megállíthatatlanul terjed. Mára a politika is beszállt az ezoterikus nézetekkel párban járó alternatív őstörténet népszerűsítésébe: a Jobbik a szkíta-hun-avar folytonosság iskolai oktatásától várja a magyarság öntudatra ébredését.
…mielőtt megszűnik az igazsággal szembeni tolerancia
“Semmi sem történik a világban, ami ne lenne kapcsolatban a mi Urunkkal; vagy érte történik vagy ellene, vele vagy nélküle. A mi Urunk a kulcs minden probléma megoldásához. Nincs itt lent a földön senki, aki közömbös lenne Urunk iránt. Az emberek hiábavalóan próbálnak Urunkra való hivatkozás nélkül dolgozni, ez lehetetlen, mert Urunk mindenütt jelen van. Ő teremtett mindent, ezért minden az Ő kezében van. Minden Hozzá tartozik, semmi sincs rajta kívül. Az emberek megpróbálnak kitérni előle, de nem tudnak, mert minden az Ő tulajdona.”
Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmet erre a kurzusra. Rászántam az időt, hogy néhány megállapítást – melyet honlapjukon találtam- összevessek a katolikus tanítással. Az írás címe nem túlzás, egyszerű ténymegállapítás. Megjegyzéseimet dőlt betűvel jelzem.
Sajnálatos, ha egy spirituális módszerben (amit nevezhetünk pénzkereseti forrásnak is) ennyire összekeveredik az isteni és a sátáni eredetű tanítás.
Az Egyház tanítása az, hogy csak azok jutnak a mennybe, akik a kegyelem állapotában halnak meg. A menny Isten lakóhelye, és ezért mindenkinek, aki oda belép, olyan szentnek kell lennie, mint amilyen ő maga. Ahogyan a templom szentélyébe sem kerülhet szentségtelen dolog, a legkevésbé sem történhet szentségtörés, hasonlóképpen nem léphet be Isten legszentebb jelenlétébe olyan, aki nem szent. Amint azt a legutóbbi előadásban említettem azt a lelket, aki inkább töltene egy örökkévalóságot a tisztítótűzben, minthogy egyetlen alkalommal is Isten jelenlétében legyen akár legkisebb folttal a lelkén. Ez annak a jele, hogy a lelkek számára haláluk után teljesen világossá válik, mennyire feltétlenül szükséges, hogy tiszták legyenek, amikor Isten jelenlétében állnak.
Találkozás a vasúti fülkében
„Megismersz?” – kérdezte tőlem egyszer egy szenvedő lélek. Kénytelen voltam nemmel válaszolni. „Dehogynem. 1932-ben vonattal mentél Hallba, azon a vonaton utaztam én is”.
Már emlékeztem: Volt ott egy ember, aki hangosan szidta az egyházat és a vallást. Bár akkor még csak 17 éves voltam, összeszedtem minden bátorságomat, és megmondtam neki, hogy nem jó ember, ha a szent dolgokról ilyen gyalázatosan beszél. „Túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kioktass!” – vetette oda. „De mégis okosabb vagyok, mint maga!” – válaszoltam hetykén. Erre már nem szólt semmit, csak leszegte a fejét. Amikor leszállt a vonatról, arra kértem az Üdvözítőt, hogy ne hagyja elveszni ezt a lelket. „Ez az ima mentett meg” – mondta a szenvedő lélek – különben a kárhozatra jutottam volna”.
Dr. Kovács Gábor atya honlapján bukkantam egy indiai atya véleményére – Vassula Ryden tanításaival kapcsolatban.
„Michael Prabhu katolikus New Age szakértő. Chennaiban, Indiában él, egyike az indiai katolikus karizmatikus megújulás úttörőinek. Most főállásban a New Age eszmék, technikák és tevékenységek tanulmányozásával foglalkozik, amelyek gyakran beszűrődnek a katolikus plébániákra és intézményekbe. Sok püspök és bíboros levélben ismerte el tevékenységét, így tett az Indiai Püspökkari Konferencia és az apostoli nuncius is.